Péntek, 2017. december 15.
VALÉR napja
Menü

Margó

Péntek, 2015. július 17. | Farkas István

Florea cápaugrása


Feldobta a nyári langymeleget Dorin Florea és Ciprian Dobre, miután belejelentették, hogy Marosvásárhely is megpályázza az Európa Kulturális Fővárosa 2021 címet. Azonban nem örömújjongás tört ki az (gondolkodó) emberek többségéből, mint ahogy az normális lenne. A többség kéjjel röhög, hogy na nehogy már a csík húzná a repülőt. A helyi önkormányzat az elmúlt évtizedben nem állt elő kulturális stratégiával, a helyi képviselők csak költségvetési tételeket szavaznak meg. A polgármesteri hivatal patkányjárataiban nem a kultúra az a szó, amire megnyílnak a pénztárcák. Aki ott van, igen, ott, a fazék körül, a pillanatra gyúr. A saját maga kis szaros pillanatára.

Éppen ezért félő, hogy ebből a kulturális fővárosos projektből csak maszlag lesz. Megvan rá a pénz, valakik (!) megírják (?) de nem a végeredmény a fontos. Mert ha arra gyúrna a városvezetés, akkor nem azon izmoztak volna az elmúlt időszakban, hogy miért nem jó Székelyföld nevében indulni. Ha valóban az számítana, hogy megnyerje a város ezt a címet, akkor párbeszédet kezdeményeztek volna a kulturális intézmények vezetőivel, a civilekkel. Nem az elkülönített százezer lej, és a megyei tanács százasa fog itt dönteni polgármester úr, tanácsos urak.

Emlékeztek, amikor a Happy Days-ben Fonzie fürdőgatyában és bőrkabátban átugrat egy bekerített cápát vizisível? Ezek a képsorok fogalmat teremtettek – cápaugrásról akkor beszélünk, amikor egy sorozat a béka segge alá kerül, és amikor már azt hisszük, hogy ennél lennebb nincs, a forgatókönyvíró bebizonyítja, hogy de bizony van. Ilyen cápaugrás a Dallasban Boby visszatérése, de ilyen cápaugrás Dorin Florea bejelentése is. Mert mostantól bármi megtörténhet. Ha Dorin Florea, aki a kirakatvárosrendezésnél többet nem igazán tett a városért, ha az az ember, akinek a legnagyobb kulturális megvalósítása a sör és miccszagú Marosvásárhelyi Napok, ha az a polgármester, akinek Marosvásárhely a multikulturalizmus iskolapéldája, az Európa Kulturális Fővárosa címre pályázik, akkor bármi megtörténhet.

Számomra egyre világosabb, hogy Dorin Florea saját univerzumában lebeg, nincs már kapcsolata a valósággal. A választópolgár (pecsét)nyomása nem nehezedik rá, nem nyomasztja a politikai verseny sem. Öntudatról pedig fölösleges beszélni olyan körülmények között, amikor a kognitívdisszonancia-redukció a napi rutin részévé válik.

De nem különb az átlagvásárhelyi magatartása sem, az évek során nemhogy megtanulták elviselni a város regnáló polgármesterének ténykedését, de talán egyenesen igénylik is azt, hogy tökfejek kezében legyen a hatalom. Egy épeszű ember kettéröhögi magát, ha közvetlenül közelről látja, hogy mi folyik a városban, de mi büszkén kihúzzuk a mellünket, miközben páros lábbal tapicskolunk ebben a tetves mocsárban. És asszisztálunk az elkúráshoz.

A csimbummcirkusz – amelynek főszereplője Dorin Florea és Ciprian Dobre volt – annyira nevetséges, mint maga a kezdeményezés. És ezúttal nem (csak) a főbohocók csaltak mosolyt az arcunkra, miközben a kultúrá arkangyalaiként tündököltek a Tükörteremben, mintha arra lennének teremtve, hogy megmentsék ükapáik örökségét.

Peti András alpolgármester, Soós Zoltán polgármesterjelöltjelölt és Péter Ferenc jólfélsült palotapincsiként pihegett a nagy bejelentés során. És a nevetés után a szomorúság: még azt a fáradtságot sem vették, hogy tehetetlenül hápogjanak egyet arról, hogy ez azért nincs rendjén, minket nem kérdeztek meg arról, hogy gyerekek ti ki akartok-e szállni Sepsiszentgyörgy mellől. Vagy mondják azt, ezt is megértem, hogy fiúk-lányok, nálunk minden a szovjet kupleráj modellje szerint működik. (Igaz, hogy a lányok rondák, de jó kommunisták.) Csak mondjanak valamit babám, a maszlagon kívül. Mert arról papolni, hogy „fontos kérdés, hogy milyen súlypontjai lesznek ennek a projektnek, ki lesz-e emelve Marosvásárhely multikulturalitása” badarság.

Dum spiro, spero. Értem én ezt. De az elmúlt évtized tanulságait tényleg képtelenek vagyunk levonni? Tényleg arról akarunk híresek lenni, hogy láncot hordunk, kardunkat jó messzire dobjuk utána pedig a kezünket is hátraköttetjük? Tényleg ennyire ki vagyunk szolgáltatva a polgármesternek?