Péntek, 2017. december 15.
VALÉR napja
Menü

Margó

Kedd, 2012. február 14. | Péter Árpád

Csend a Köcsögben


Na... A Köcsög utcában csend volt február 10-én, ugyanis elmaradt az MPP „szimpátiatüntetése”. Nem tudjuk, hogy pontosan miért történt ez, hogy az RMDSZ-t nem rengették ki a székházából, de valószínűsítjük, hogy nem akarták, hogy a hodákiakkal egy napon emlegesse őket az utókor... Valószínűleg nem akarták, hogy a békés felvonulókat összekeverjék a hajdani randalírozókkal – ötezer év múlva ugyanis semmit sem fog számítani majd az a huszonkét esztendő...

Nem akarták, hogy a jövendő történészei úgy emlékezzenek a magyarra, mint aki a magyarak a farkasa, és, nem utolsó sorban, nem akartak egy olyan utcába vonulni, amelynek a neve eléggé tréfás konnotációt kapott az elmúlt esztendők nyelvliberalizációs időszakai alatt.

Áldja meg a Főmeteorológust mindenki, hogy ilyen havas-útlezárós időt adott nékünk, mely még az erdmagyar nagypolitikával elégedetlenkedőkkel is megértette, hogy nem jó, ha egészségünket egymás ellen kockáztatjuk (lásd például a tüntetéssel járó óhatatlan megfázás és az azt követő nátha).

Az MPP közleményt is adott ki a tüntetés elmaradásának okairól, amelyben leszögezték, hogy csak elnapolták a megmozdulást, tehát egyáltalán nem mondtak le róla.

Mi, egyszerű marosvásárhelyi és nem csak állampolgárok, akiket a Sors keze véletlenül magyar anya méhébe ültetett, csak nézzük ezt az acsarkodást, az ideológiáknak ezt a fölöttünk, mellettünk és bennünk zajló csatározását, és jó, hogy értjük, hogy mi az a jobboldal, mi az a baloldal, és mit is jelent a balliberális neokonzervatív, de nem tudjuk, hogy minékünk mi közünk az egészhez...

Minden normális ember rá kellett volna jöjjön ezidáig arra, hogy az à l à Balkán-politizálás oly sok eredményre nem vezet (sőt: nézd a görögöket..., őket a szó szoros értelmében a sziklaszirt peremére vezette), s akkor meg minek foglalkozni vele?

A politika elméletben általános életviteli és gazdaságszemléleti elvek gyűjteménye kellene legyen, mostanában azonban csak pénz- és hatalomszerzési eszköz, emellett meg nem teljesen kifejlett személyiségek durva csatározása.

S jó szokás szerint a hatalmon lévő eltapos mindenkit, akiben látja, hogy megfoszthatja őt a kínkeservesen kiküzdött kegyektől. Szerintünk azonban az ilyen széthúzással, kis magyar közösségünk ideológiai fragmentálásával csak azt érjük el, hogy a nagyvilág kiröhögjön, és, na persze, a szélsőjobb románok örvendezzenek.

Tudjuk, hogy az erdélyi magyar közösség célja a kulturális integritásban történő fennmaradás – és ez implikálja a politikai pluralitást is. A baj csak az, hogy mi pluralitáson automatikusan ellenségeskedést értünk, képtelenek vagyunk arra, hogy más véleményen lévő emberrel párbeszédet tudjunk folytatni, nem tudunk alázatosak lenni az Igazság előtt, nem tudunk engedni személyes gőgünkből – még akkor sem, ha ideológiai ámokfutásunk esetleg több százezer embert fog előbb kulturális, majd anyagi természetű nyomorba rántani.

Minálunk, az Erdőn Túli Világocskában már rég nem ég a világ. Vagyis ég, csak nem a koponyákban, hanem a csűrök tetején. S lassan tovább terjed. S mindenkit szét fog égetni, ahelyett, hogy világosságával mutatna utat nekünk ebben az átkozottul erkölcstelen világban.

A Köcsög utcában egyelőre csend van. Sem lerészegített és felbőszített hodákiak nem hőbörögnek, sem felvadított magyar gazdák nem szidják az erdmagyar demokratákat. A csend azonban csak látszólagos.