Kedd, 2020. április 7.
HERMAN napja
Menü

Kultúrtér

Hétfő, 2016. április 25. | Szerk.

Megjelent a Bernády-monográfia


Bernády, a városépítő címmel jelent meg a legendás marosvásárhelyi polgármester életét, munkásságát, tárgyi, szellemi hagyatékát bemutató monográfia. A könyv a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány gondozásában jelent meg, koordinátora Pál-Antal Sándor akadémikus, szerkesztője Fodor János és Nagy Miklós Kund, szerzői az említettek mellett: György V. Imola, László Lóránd, Pál Judit, Sebestyén Mihály és a nemrég elhunyt Józsa András.
 
A könyvbemutatón  Borbély László,  a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány elnöke kiemelte: a monográfia mérföldkő a Bernády-kultusz ápolásában.
„Büszke vagyok arra, hogy Bernády épített öröksége kapcsán a marosvásárhelyiek mindig össze tudtak fogni. Kilencven óta sok mindent sikerült letennünk az asztalra, ami a jövő generációinak és mindenkinek, aki érdeklődik Bernády György iránt, Marosvásárhely iránt, irányadó lesz. Ez egy kollektív alkotás, 1990 után nagyon sok marosvásárhelyi képzőművész, író, történész és közéleti személyiség hozzájárult a Bernády-kultusz újjáélesztéséhez. Minden egyes marosvásárhelyi lakos büszke lehet arra, hogy egy ilyen polgármestere volt a városnak” – fogalmazott a bemutatón Borbély. Hozzátette, azt gondolja: Bernádynak a Kárpát-medencei magyarság nagy személyiségeinek arcképcsarnokában van a helye, és ennek ez a könyv a tanúsága.
 
A könyv végigkíséri a városépítő életét, kiderült hogy Bernády György fiatalon marad árva: születését követően három héten belül édesanyja meghalt, és édesapját is fiatalon veszíti el. A családjáról igencsak kevés információ maradt fenn az utókor számára, Józsa András kutatásaiból az derült ki, hogy négyszer nősült, 55 évesen lesz apa először, viszont az első fia 17 éves korában elhunyt.
Az irodalmi munkásságáról és gyűjteményéről is szó esik a hatszáz oldalas monográfiában: könyvtárát 1116 könyv alkotta, amelyek között sok értékes, dedikált példányt is őrzött.
 
Bernády György 1864 április 10-én született Bethlenben. A gyógyszerész, jogász, és politikus 1902–1912 és 1926–1929 között volt Marosvásárhely polgármestere. A gyakran csak városépítőnek nevezett polgármester nevéhez kötődik a város egyik legnagyobb modernizációs folyamata. Az ő polgármesteri mandátuma alatt alakult ki a település belvárosát máig meghatározó arculat. Ebben az időszakban épült a magyar szecessziós építészet két legmeghatározóbb épülete, az akkori városháza, a Közigazgatási Palota és Kultúrpalota. Az akkori kort meghaladó, Marosvásárhely méretét tekintve hatalmas infrastrukturális beruházások kezdeményezője volt. Kezdeményezésére jött létre a csatorna hálózat, közvilágítás bevezetése, illetve a Maros mentén épült villanytelep. Az ő polgármestersége alatt került aszfaltozásra, illetve kövezésre a legfontosabb utak, de számos új utcát is hoztak létre. Rendkívül fontos szerepet vállalt a település oktatási, kulturális és szociális rendszerének kialakításában, illetve fejlesztésében.
 
A trianoni békeszerződés utáni polgármesterségét nem jellemezte ez a dinamizmus, ami az új politikai és gazdasági helyzetnek volt betudható. Mandátuma után sem húzódott vissza teljesen a közéletből, de inkább az egyház felé fordul és vallásos életet folytat, majd a református Vártemplomban gondnoki feladatokat vállalt. Életének utolsó két évét egészségi állapotának folyamatos romlása jellemezte. A 74 évesen, 1938 október 22-én elhunyt polgármester a református temetőben nyugszik.