Vasárnap, 2019. november 17.
HORTENZIA, GERGŐ napja
Menü

Kultúrtér

Kedd, 2015. február 10. | Farkas István

Könyv. Gyertya. Miatyánk


„Eltelt azóta egy emberöltő, aki akkor született, az is 25 éves most. Én nem hiszek abban, hogy különböznek egymástól a generációk. Miért lenne különbség közöttünk. Ha akkor lehetséges volt ennyi embernek összefogni egy közös cél érdekében, szerintem most is lehetséges” – válaszolja Markó Béla arra a kérdésemre, hogy mit üzen negyedszázad távlatából a könyves-gyertyás tüntetés. Az RMDSZ volt szövetségi elnöke, aki 1990. február 10-én a százezres tömeg első sorában állt, hangsúlyozta: „egy dolgot kell tudni, hogy van értelme, hogy fontos az, amiért össze akarunk fogni, hogy előbb utóbb meg tudjuk valósítani a céljainkat”. Meglátása szerint az a szolidaritás, amit akkor és ott tapasztalt, nagymértékben hozzásegített ahhoz, hogy mindannyian bizalmat kapjanak ahhoz, hogy ha évek múltán is, de ezeket a kérdéseket rendezzék.
 
 
Ellehetetlenített magyar ügyek
 
1989 decemberében, néhány nappal Nicolae Ceașescu kommunista diktátor bukása után, létrejöttek a román pártok, és ahogy alábbhagyott az eufória, az erdélyi, de főként a marosvásárhelyi magyarságon úrrá lett a félelem. Marosvásárhely volt ugyanis az a város, amelyet a románok még nem foglaltak el, illetve nem veszítettek el a magyarok sem, akik állandó megfélemlítésben éltek. Román és magyar humánértelmiségiek 1989 december 26-án létrehozták a Târgu Mureș – Marosvásárhely Baráti Platformot, amelytől azt remélték, hogy közvetíteni tud a románok és a magyarok között. 
Január 25-én Ion Iliescu, a Nemzeti Megmentési Front elnöke televíziós beszédében egyes erdélyi megyékben észlelhető „szeparatista tendenciákra” hívja fel a figyelmet. Ennek hatására még több marosvásárhelyi románnak szorult ökölbe a keze. A magyarok közben követelték a Bolyai Líceumot, ami csak tovább élezte a feszültséget. Február 7-én megalakult a Vatra Românească kulturális köntösben tetszelgő magyarellenes szervezet, február 9-én pedig már az általa beszervezett román diákok a magyar nyelvű oktatás ellen tüntettek Marosvásárhelyen.
Januárban kiderült, hogy sem a kommunizmus bukása, sem a Barátság Platform nem segít a marosvásárhelyi magyarság elnyomásán, ezért a Romániai Magyar Demokrata Szövetség február 10-re békés tüntetésre hívta az erdélyi magyarokat.
 
Három nap egy esztendő
 
Markó Béla azt mondja, a mai szemlélő már nem biztos, hogy érti azt, hogy milyen változást reméltek a marosvásárhelyi magyarok ettől a másfél hónaptól. „Magyar iskolaügyekben máshol, például Kolozsváron elindult a visszarendeződés. Ezzel szemben Marosvásárhelyen éles volt a román-magyar szembenállás. Ebben a városban volt a legnagyobb ellenkezés a magyarság követeléseivel szemben” – fogalmazott Markó Béla. Úgy fogalmazott, már januárban világossá vált, hogy nagyon nehezen tudnak érvényt szerezni a követeléseiknek.
Február elején Kikeli Pál az RMDSZ Ideiglenes Intéző Bizottságának tagjaként Bukarestben vesz részt egy ülésen, amelyen nyilatkozatot fogadnak el a nemzetiségi oktatásról, a Bolyai Tudományegyetem és más kisebbségi felsőoktatási és kutatóintézetek visszaállításáról. Itt döntöttek a könyves gyertyás tüntetés megszervezéséről is. A tüntetést közvetlenül február 10-e előtt lefújta volna az RMDSZ országos vezetősége, attól tartva, hogy a román lakosság rátámad a békésen demonstráló magyarokra.
 
 
A szimbólumok hatalma
 
Marosvásárhelyen ennek ellenére úgy döntöttek, hogy megszervezik a könyves-gyertyás felvonulást, a főszervezéssel Szepessy Lászlót bízva meg. Szepessy, akit Kikeli Pál és Káli Király István segített, nemcsak egyszerű főszervezője volt az eseményeknek, aki meghatározta, illetve átlátta az útvonalat, a résztvevők biztonsága érdekében szükséges intézkedéseket. Maga vállalta a felelősséget az egész tüntetésért. A rendőrségen ugyanis a szervezet nevében nem kérhetett engedélyt a tüntetésre. Így papíron mindent neki kellett vállalnia. „Nem volt időm sokat gondolkodni, döntenem kellett, bár nem tudtam, milyen következményei lehetnek” – idézi fel a február 8-i történéseket.
 
 
„Garancia semmi nem volt arra, hogy ez rendben le fog zajlani, főleg az előzmények miatt. De mindenki vállalta a kockázatot, hisz a helyzet tarthatatlan volt. Eldöntöttük, hogy meg kell mutassuk magunkat” – fogalmazott Szepessy, hangsúlyozva, hogy óriási erőt adott az a szolidaritás, amit a százezer fős tömeg jelentett.
1990. február 10-én a tüntetés résztvevői a Bolyai-téren gyülekeztek. Délután 3 órakor megkondultak a harangok, a tömeg pedig méltóságteljesen, könyvvel és gyertyával a kezében elindult. Magyar Sulit, magyar szót, az ABC nem egyenlő az AÁBC-vel, Nem vagyunk egyedül, Egalitate egyenlőség. Magyar iskolát, magyar sulit, Nem hagyjuk édes anyanyelvünket, Óvodától az iskoláig ez állt a tábláikon, miközben némán, csendben vonultak végig a város főutcáin.
 
A méltóság ereje
 
„A felvonulás méltóságában nemcsak látvány, hanem erő is van. És ez azért volt olyan erős, mert nem valamilyen gazdasági irányvonalat célzott meg, nem kifejezetten csak a megélhetésre vonatkozott. Volt egy gyertya és egy könyv. És az összefoglaló imádság, amit az egész város együtt mondott. Ebben a kiengesztelődés szentsége mozdult meg. Ennél többet ezt nem is kell magyarázni” – jelentette ki a tüntetésen fiatal római katolikus lelkészként részt vevő Köllő Gábor, akinek óriási szerepe volt az 1989-es decemberi eseményekben.
A könyves-gyertyás felvonulásnak hét óra körül lett vége, a Sportcsarnok előtti tér négyszer telt meg, ennyiszer mondta el rögtönzött beszédét Sütő András RMDSZ-elnök, megköszönve a demonstrálóknak azt, hogy fegyelmezetten vonultak végig a városon. 
Az RMDSZ felhívására nemcsak Marosvásárhelyen, hanem Erdély több városában, köztük Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is volt tüntetés, de egyik sem volt hasonlítható a vásárhelyihez. Ami nem csoda, hisz Kolozsvár elvesztése után Marosvásárhely vált az erdélyi magyarság zászlóshajójává, amit meg akartak tartani a románok, illetve vissza akartak szerezni a magyarok. Ez a frontváros jelleg a mai napig is érződik Marosvásárhelyen, a város életében.
Hogy mikor lesz képes-e összefogni az erdélyi, a marosvásárhelyi magyarság saját kultúrájáért, megmaradásáért, azt az idő fogja eldönteni. Mert „mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak”.
 
(Az interjúkat az Erdélyi Magyar Televízió Metszet című magazinműsorának stábja készítette. A könyves-gyertyás tüntetésről készített riport kedden este 8 órától kerül képernyőre.)