Hétfő, 2020. április 6.
VILMOS, BÍBORKA napja
Menü

Kultúrtér

Hétfő, 2016. május 16. | Szerk.

Ismét kalapács alatt a sáromberki Teleki kastély


Félmillió euró a kikiáltási ára a sáromberki Teleki kastélynak, amelyet az Artmark hirdetői oldalon kínálnak eladásra. A műemlék épületet már tavaly nyáron is el akarták elárverezni a tulajdonosai, viszont nem azóta sem kelt el. Akkor 450 ezer eurót kértek az ingatlanért.
A Kanadában élő tulajdonos, Teleki Samu a kastély elárverezésének meghirdetésekor azt mondta, hogy néhány évvel ezelőtt hallani sem akart az örökség elidegenítéséről, de azóta belátta, hogy az épület egykori pompájának a visszaállításához tőkeerős befektetőre van szükség.
 
 
A kastély régi földszintes épületeinek építtetője széki gr. Teleki Sámuel volt, az emeletes épületet dédunokája, gr. Teleki Samu, a híres Afrika-utazó építtette. A régi épületek közül a jobboldali épületszárnyat 1769-ben kezdték építeni. Ezt az épületrészt lakóháznak készítették.
Az utazások befejezése után Teleki Samu visszatért a sáromberki birtokára gazdálkodni és építkezni. 1912-ben az Ő megrendelésére tervezte Möller István, a 18. századi párhuzamos szárnyakat összekötő, neobarokk stílusú központi épületrészt.
 
A század eleji bővítés alkalmával a kastélyt is modernizálták, akkor vezették be a barokk szárnyakba is a villanyáramot és a vizet. Mivel Teleki Samunak és testvérének Bélának nem voltak örökösei, így (VI.) Sámuel halálával a család kancellári ága 1916-ban fiúágon kihalt. A sáromberki uradalmat és a hatalmas birtokát unokaöccse, a sárpataki ágból származó (III.) Károly (1899-1977) örökölte. A kastélyban az államosítást követően mezőgazdasági iskolaközpontot létesítettek. A család örökösei 2005-ben visszakapták az épületet, viszont úgy döntöttek, hogy nem tartják meg, így a kastély egy új tulajdonos kezére kerül.
 
Az épületegyüttes mai arculatát a neobarokk központi szárny határozza meg. A két régi épület Mária Terézia korabeli barokkos stílusban készült, mindkettő bolthajtásos és síkmennyezetes volt. Ezek közül két szoba mennyezetét nagyon szép mintás stukkóval díszítették.
A két épületszárnyat Teleki Samu manzárdemeletes épülettel és kocsiáthajtóval kötötte össze. Az új épület neobarokk kiképzésével harmonikusan illeszkedik a régi épületek homlokzataihoz. Az U alakban elhelyezkedő három épület egy díszelőudvart, parkot zárt be.
 
Az északi épületszárnyban voltak kialakítva a család reprezentatív és lakóterei: a négyablakos palota vagy díszterem, a nappali, az úr háza, az asszony háza, a Teleki-házaspár hálószobája, a legények és leányok házai, a kancellisták háza és a különböző raktárhelyiségek.
A déli épületszárny háztartási, gazdasági rendeltetésű helyiségeket foglalt magába. Itt volt a számtartói ház, a mosó- és sütőház, a konyha és a szakács háza, ezek alatt pedig a zöldséges, a cipótartó és a borospince. Miután elkészült az északi szárny mögött a főúttal párhuzamos mellékszárny, a személyzet és a háztartás funkciói is itt kaptak elhelyezést, a déli szárnyban pedig vendégszobákat alakítottak ki.
 
A déli épületszárny mögött húzódott a második világháború elejéig egy hatalmas, félhenger alakú zsindelyes tetővel fedett lovarda, homlokzatán az építést jelző 1825-ös évszámmal. A családi kriptát szintén Teleki (II.) Sámuel építtette, 1774-ben. 1916-ig oda temetkeztek a kancellárinak nevezett ág tagjai, összesen tizenöt felnőtt és öt gyermek, köztük az építtető könyvtáralapító és dédunokája, az Afrika-kutató (VI.) Sámuel is.
 
A két szakaszban épült kastély tervezőjének neve ismeretlen, a kivitelezési munkálatokat a marosvásárhelyi Schmidt Pál vezette. Az épületek nagyrészt marosvásárhelyi mesteremberek: Friedrich Poch kőművesmester, Györfi Mihály ácsmester, egy Thomas nevű német asztalos és Jacob Mizler lakatos keze munkája, azonban a kőfaragó munkáknál, illetve az épület belső díszítésénél kolozsvári mesterek neve is felbukkan: Josef Hoffmayer és Anton Schuchbauer, aki 1786-ban két szoba stukkódíszeit készítette.
A kastélyhoz egykor 60 hektáros, legendás szépségű park is tartozott, amiből napjainkban nagyon kevés látható. Az enyészet, a szándékos pusztítás a második világháború végén, 1944 őszén kezdődött, és attól kezdve folyamatosan tart.
 
A kastélypark előzményei is Teleki Sámuel korára nyúlnak vissza, aki 1782-1787 között több cseh és morva kertészt (Andreas Koppmann, Frantz Leerch, Frantz Jarschel) is foglalkoztatott sáromberki birtokán. A barokk díszkertet tujákkal, puszpángokkal, jegenyékkel, virág- és veteményes ágyakkal táblásán alakították ki.
A sáromberki kertépítés második szakasza a 19. század derekára, második felére esik: a kancellár unokájának, széki gr. Teleki Sámuel Ferencnek (1817-1882) az érdeme a négy halastóval, lovagló- és lovaspólópályával megálmodott angolpark kialakítása. (Wall-street.ro/Wikipédia/Vasarhely.ro)