Vasárnap, 2019. november 17.
HORTENZIA, GERGŐ napja
Menü

Kultúrtér

Csütörtök, 2014. augusztus 21. | Farkas István

Bazseválás helyett múzeumpedagógia


Történelmi időutazásra invitál hétvégén Maros Megyei Múzeum és a Csűrszínház Egyesület Mikházára. A 2R Fesztivál a térség két fontos kulturális örökségi helyszínéhez kapcsolódóan, két történelmi kor hangulatát szeretné feleleveníteni, a római kort és a reneszánszt. „A Maros Megyei Múzeum nem fesztiválszervező iroda, teljesen más logisztikája van egy olyan fesztiválnak, amelyen két együttest felpakolsz a színpadra és zenélnek vagy bazseválnak, és akkor van mellette egy kirakodóvásár. Mi nem ilyet szeretnénk, hanem autentikus történelmi tartalmat rendelni a különböző műhelytevékenységekhez” – fogalmazott a vasarhely.ro-nak adott interjúban Pánczél Szilamér, a 2R Fesztivál egyik szervezője. Hangsúlyozta, az elsődleges szempont a múzeumpedagógia és nem föltétlenül a szórakozás, de ez nem jelenti azt, hogy a résztvevők egy pillanatig is unatkozni fognak.

– Töredelmesen bevallom: annak ellenére, hogy a Nyárád mente szülötte vagyok, Mikházával kapcsolatosan nagyon sokáig csak az elmegyógyintézetről, később a reneszánsz kolostorról tudtam. Aztán jött a Csűrszínház, mégis van egy olyan érzésem, hogy a település azáltal került fel az ország kulturális térképére, hogy elkezdődtek az ásatások, illetve a tavalyi Római Fesztivál révén kicsit közelebb került hozzánk, a kontinuitáselmélettől ingerlékennyé vált magyarokhoz a római kultúra.

Mennyire érzi úgy, hogy ha nem is újrarajzolták, de mindenképp belerajzoltak abba a bizonyos térképbe?

Vitathatatlan, hogy egy olyan örökségről kezdtünk el beszélni és egy olyan örökség védelmét tematizáljuk, amely eddig nem volt annyira ismert. Nyilván a Nyárád mentének, illetve a tágabb környezetének az épített és régészeti örökségét a fesztiválnak és az ott folyó kutatásoknak köszönhetően sikerült közbeszéd tárgyává tennünk. A Maros Megyei Múzeum kezdeményezésére 2008 óta több olyan projekt indult el, amelynek során külföldi partnerekkel közösen a római határvédelmi rendszert kutatjuk – itt Marosvécs, Mikháza és Sóvárad a fő települések. Nyárádremete határában, Libánfalván, Felsőrépán van néhány őrtorony. Azt szeretnénk, ha ezeket sikerülne összefüggő védelmi rendszerben, azaz nem individuális helyszínekként bemutatni. Ennek a kezdeményezésnek Mikháza lehet a zászlóshajója, itt olyan a lelőhely állapota, illetve a helyi önkormányzat hozzáállása, hogy elkezdhetünk egy hosszú távú tervben gondolkodni.

Pánczél Szilamér (balra) római ruhában (Fotó: Daczó Levente)

– De mennyire lehet hosszú távon gondolkodni, tervezni úgy, hogy – ezt nem rosszból mondom – tulajdonképpen semmi nincs a kezünkben.

Természetesen. Nagyon nehéz beszélni az embereknek úgy egy korról, hogy nincs semmiféle kézzelfogható, látható dolog, ami kapaszkodót nyújthat nekik ebben az időutazásban. Kimenni a mező szélére és azt mondani, hogy „na kérem szépen, itt van egy római tábor”, hát vagy elhiszik vagy nem. Éppen ezért ennyitől nem fognak turisták özönleni a Nyárád mentére, így egy régészeti park létrehozása jelenthet megoldást, ami persze egy hosszas folyamat. De ennek jó előzménye egy ilyen fesztivál.

– Azt már értjük, hogy miért szerveztek római fesztivált. De hogy jött képbe idén a reneszánsz szál is? Pontosabban, miért jött létre? Fel kellett oldani a dákó-román kontinuitáselmélet által keltett feszülstéget?

Mikháza azon kívül, hogy egy nagyon fontos római lelőhelye Maros megyének, egy egyedi középkori kolostorral is büszkélkedhet, ami egyrészt azért csoda, hogy a reneszánsz korban itt ferences szerzetesek éltek, másrészt pedig azért, mert viszonylag sikeresen vészelte át a 20. század viszontagságait.

 

Úgy érzem, hogy a római kor – az a 150 éves időszak, amíg itt voltak a rómaiak – az egyetlen Erdély történetében, amikor egy világbirodalom része volt. Ezt lehet, hogy egyeseknek nagyon nehéz elfogadni, de bizonyítottan ekkor volt a legmagasabb kulturális integrációja ennek a területnek. Emellett nagyon izgalmas az is, hogy akkor hogy jönnek ide a rómaiak, mi történik a visszavonulásuk után. De mi nem erről, hanem arról a több száz évet virágzó kultúráról, civilizációról akarunk beszélni, ami 150 évig meghatározta Erdély történelmét. Ezért nem a barbárokkal való összecsapás a fő eleme ennek a fesztiválnak, hanem a római hétköznapok, a római élet. A reneszánsszal azért lehet nagyon jól összekapcsolni ezt az időszakot, mert az nem más, mint az ókori kultúrának, civilizációnak az újrafelfedezése. A latin írásbeliség persze a középkorig végig fennmarad, ellenben az antik műveltség és kultúra felfedezése az itáliai reneszánsz igazi hozadéka. Így mindaz, ami a 18-19. században történik, a klasszicizmus, a barokk, ezekhez a gyökerekhez nyúl vissza, innen nyeri legitimizációját.

Úgy gondoljuk, ha két ilyen erős pólus van egy településen belül, azaz a római örökség, illetve a nagyon izgalmas reneszánsz kolostor, akkor ezeket egymást erősítve könnyebb megmutatni. És nyilván, abszurd lenne középkorról beszélni Mikházán, amikor a falu legkorábbi említése igazából késő középkori időszakra tehető, az igazi felvirágzás a fejedelemség korától követhető nyomon.

Ezért úgy szerveztük meg ezt a fesztivált, hogy a római és a reneszánsz helyszín különvált, de egymással beszélgetnek: van műhely a középkori és ókori írásbeliségről, gyógyítás a reneszánszban és ókorban stb. Nemcsak a szójáték kedvéért lett ez 2R fesztivál, hanem tényleg egyenértékű kultúrkört mutatunk be, amelyek közül mindkettő otthon volt Mikházán, Maros megyében.

– Mennyire közügy egy ilyen kulturális rendezvény, amely egy nagyon távoli kort igyekszik megidézni?

Úgy érzem, hogy tavaly Mikházát sikerült sokkolni azzal, hogy hirtelen megjelent 70-80 régész és elkezdték a falu határát kutatni. Azelőtt is voltak feltárások a faluban, de teljesen más léptékűek – a helyi közösség kíváncsi volt, hogy akkor mi mit is akarunk. A fesztivál egy jó lehetőség volt arra, hogy meggyőzzük a szkeptikusokat. Jól tudjuk, hogy a székelyek és a dákok, a székelyek és a rómaiak enyhén szólva is hadilábon állnak egymással, aminek nyilván megvannak Ceașescu-érában fogant előzményei, ellenben nagyon pozitívak voltak a visszajelzések, mind a helybeliek, mind pedig a turisták részéről.

Ugyanakkor azt sem szabad elhallgatni, hogy Mikháza esetében nagyon termékeny talajra talált ez a rendezvény, ugyanis a Csűrszínháznak már egy csomó bejáratott eszköze van arra, hogy hogyan lehet mobilizálni a közösséget. Meg vannak szokva azzal, hogy a faluban különleges dolgok történnek és van egy alaplogisztika, amire lehet építeni. Ezt egy másik lelőhely esetében sokkal nehezebb lenne kivitelezni. Úgy érzem, hogy az, ahogy Mikházát „baráttartó falu”-ként emlegetik az írások, nem csupán arra vonatkozik, hogy befogadta a ferences szerzeteseket, hanem arra is, hogy vigyáz a barátaira.

– A rendezvénynek külföldi régészek is partnerei. A nemzetköziesedés a garancia arra, hogy a római vagy a 2R fesztivál ne jusson abba a süllyesztőbe, amibe a hazai, belterjes kezdeményezések kerülnek?

A római civilizáció az ókorban is univerzális jelleggel bírt, a rómaiak csodálatosan tudták integrálni az összes meghódított népet, amikor részükről egy kis nyitottságot tapasztaltak. Ezért tudták fenntartani évszázadokon keresztül azt a birodalmat, amely három kontinensre nyúlt át. Mind a mai napig a római birodalom kutatása nem régió- vagy országfüggő, hanem nemzetközi és interdiszciplináris jelleget ölt. Ugyanazt az anyagi kultúrát ismerjük fel régészszemmel itthon, mint Magyarországon, Nagy-Britanniában, Németországban vagy Észak-Afrikában. Nem hiszem azt, hogy külföldi partnerekre lenne szükségünk ahhoz, hogy minőséget rendeljünk a munkánk, a kutatásaink mellé, mint ahogy azt sem, hogy a fesztiválra ők jelentenék a garanciát. Ennek a rendezvénynek nincs kizárólag magyar jellege, az elejétől fogva a többnyelvűségre törekedtünk, hisz ezt az univerzalitást hirdeti mind a római, mind pedig a reneszánsz kultúra. Nyilván, mivel a Nyárád-mentén vagyunk, elsődlegesen az ottlakók a célközönség, nekik kell közérthető nyelven és nyelvezeten beszélni erről a korról.

– Tehát akkor a tartósságra az univerzalitás jelenti a garanciát?

Az univerzalitás és a változatosság. Azt szeretnénk, ha minden évben valami újat tudnánk mutatni – idén nemcsak a reneszánsz szál jelent újítást, a római részben is számos újdonság várja a látogatókat. Megdupláztuk a műhelyek számát, akárcsak a tavaly, idén is lesz gladiátorharc és rabszolgavásár, de pankrációs küzdelem is. Tovább halmozzuk a kulináris élvezeteket, de idén lesz parfümkészítő műhely is.

Nyilván, a Maros Megyei Múzeum nem fesztiválszervező iroda, teljesen más logisztikája van egy olyan fesztiválnak, amelyen két együttest felpakolsz a színpadra és zenélnek vagy bazseválnak, és akkor van mellette egy kirakodóvásár. Mi nem ilyet szeretnénk, hanem autentikus történelmi tartalmat rendelni a különböző műhelytevékenységekhez, minél hitelesebben tudjuk megszervezni a bemutatókat, kóstolókat. Nekünk az elsődleges szempont a múzeumpedagógia és nem föltétlenül a szórakozás. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz ennek is meg a helye a fesztiválon belül.

– És hogyan tovább?

Ha a szervezőcsapat bevállalja, akkor lesz római és reneszánsz fesztivál 2015-ben is. Jelen pillanatban nagyon nehéz ezt megígérni, ugyanis az utolsó száz méteren mindenki csak a problémákat látja, amelyeket a hátralévő napokban meg kell oldani. A múzeum azonban hosszú távon elkötelezte magát Mikháza és a mikházi kutatások mellett, amihez mindezidáig sikerült megfelelő támogatást szerezni. Nem szerencselovagokként viszonyulunk a településhez. Azt szeretnénk, hogy az a közös munka, amit partnereinkkel elindítottunk, folytatódjon és miért ne lenne Mikháza, a Felső Nyárád mente, a művészetek völgye.