Csütörtök, 2019. december 12.
GABRIELLA napja
Menü

Köztér

Hétfő, 2014. szeptember 29. | Berecki Beáta Hajnalka

Vármező felett az ég


Színes hőlégballonok lepték el hétvégén Vármező felett az eget. A Nyárádremetéhez tartozó kis településen kilencedik alkalommal szervezték meg a már hagyományossá vált hőlégballon-parádét. A parádés jelleghez a hőlégballonokon kívül a sárkányrepülők, a vásári csecsebecsék, a koncertek és a kötelező fesztiválkelléknek számító sörsátrak is hozzájárultak. Így a légi örömök mellett nem hiányzott a miccs, kürtőskalács, lángos és természetesen a sör sem, így az öröm a vájtszemű parádézónak inkább üröm volt. A falunapos jelleg ugyanis sokat rontott a látványból, még 50 méteres magasságból is.

Ami nem csoda, hisz ez a típusú légi öröm igencsak drága, egy út a hőlégballonnal akár kétszáz euróba is kerülhet, míg a sör alig több mint egy euró (hogy maradjunk az uniós fizetőeszköznél). És ha tériszonya van valakinek, kellő mennyiségű sör pont olyan érzést tud előidézni, mint a ballon kosárkájában való lebegés.

Újdonság volt viszont a rengeteg papírkoronás kiskirály és nagykirály, akik nem voltak ugyan akkora királyok, mint a helyi boss, de a maguk részéről igencsak büszkén viselték a státust jelző fejdíszt. Szintén vármezői jellegzetesség volt – igaz, nincs nagy kultúránk a hasonló zsibvásárok terén – a kétlábú lufiállatok inváziója. Azt értjük, hogy miért kellenek egy hőlégballonfesztiválra lufik, de hogy tervezőjük miért vette ennyire csernobilosra a figurát, máig sem sikerült megértenünk. Bár volt trambulin és mászófal is, a kisebbek kedvence mégis a süllyedő Titanic volt. Igen, süllyed az emberi jóízlés, ha már az ilyen rendezvényeket is bevette a zsibvásáros jelleg. Ha azonban ez kell a népnek a hőlégballonokkal díszített ég alá?