Hétfő, 2020. április 6.
VILMOS, BÍBORKA napja
Menü

Köztér

Csütörtök, 2013. május 23. | Molnár Bea

Kotta, rakotta, terakotta


Május 22-én a Stúdió Színházban bemutatták Makkai Gyöngyvér Kotta, rakotta, terakotta című kánongyűjteményét a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Zene Intézetének hallgatói és a Művészeti Líceum kisdiákjai közreműködésével. Az elsősorban gyerekeknek szóló gyűjtemény nemcsak újszerű gyerekdalokat, hanem morális üzeneteket is tartalmaz. Mindezeket játszva, eljátszva ismerhetik meg azok, akik a Kotta, rakotta, terakottát kezükbe veszik.

Vannak helyzetek, amikor a szavak inkább elkerülnek. Ilyenkor rajzolunk, szobrászkodunk, zenélünk, dalolunk. Valahogy mindig kijön belőlünk az, amit szavakkal nem sikerül elmondani. Makkai Gyöngyvér ilyenkor a zenéhez nyúl. Komponál: emlékekből, dallamfoszlányokból, ritmusképletekből. Végül pedig összeáll az egész, egy-egy gyermeki üzenet. Gyermeki, mert őszinte és tiszta, magáról minden terhet lerázó, csak a dallamok és ritmusok élén táncoló lélekdal. Ez a fajta könnyedség lengte be a tegnap esti előadást is. A színpadon állók megelevenítették a zenét, a közönség befogadta. Együtt lüktetett gyermekszívünk.

Makkai Gyöngyvér és a Művészetis kisdiákok

„Mielőtt az est főszereplőjét a színpadra idézném, elmondanék róla pár dolgot. Nem egyéb, mint egybefűzött papírhalmaz, rajta sok-sok apró kottafejjel, mozgásra késztető ritmusjellel és betűvel. Egy tárgyiasult világ, élettelen tér. De ez csak egy állapot. Mindnyájan ismerjük a palackból kiszabadított szellem történetét. Benézünk most a mesevilágba, hogy azt ma, itt, a hangok és képek színpadán, a magunk módján, közösen eljátsszuk. De ehhez ismét gyereknek kellene lenni. Hát hagyjuk, engedjük magunkat elringatni, beleringatni ebbe a fantáziabirodalomba.” – nyitotta meg az előadást a szerző Makkai Gyöngyvér. Nem volt nehéz (újra) gyermeknek lenni a nézőtéren. A Hinta dallamára elődédelgethettük magunkból a játékosságot, majd Zrínyi Miklóssal, Szilágyi Domokossal, Móra Ferenccel, Petőfi Sándorral, Weöres Sándorral, Kosztolányi Dezsővel együtt játszhattunk kígyót, madarat, vonatot, hajót, álmot, mindent, mi élet…

Trió

…és mindent, mi halál. A Molnár Tibor, Lokodi Károly és Molnár József által előadott Trió két hegedűre és brácsára eljátsztatta a közönséggel a halált, majd a lélek kiszabadulását. A Sirató, a Lajtorja és a Gondtalanul-Súlytalanul című tételek egy-egy emberi élet végét mutatták be a zenén keresztül. Milyen érzés meghalni? Fognak-e sírni utánunk? Kell-e a siratás? Van-e feltámadás? Felszabadul-e a lélek a halál után? És ha igen, milyen érzés? A Makkai Gyöngyvér által komponált Trió erre keres – és talán ad is – egyfajta választ.

Makkai Gyöngyvér és a Zene Intézet hallgatói

A beiktatott Trió után ismét gyerekdalok és kórusművek hangzottak el. A címadó Kotta, rakotta, terakotta felcsendülése után hatalmas taps árulkodott arról, hogy a közönséghez eljutott a bemutatni kívánt fantáziavilág. A dallamok közé ékelt, fel-felhangzó versek keretbe foglalták azt, amit Makkai Gyöngyvér dallamokba foglalt: a gyerekkort, tréfálkozást, az idő múlását, bűnt és megbocsátást, a szél ringatását, a Játékot. Mindazt, ami rámutat arra, hogy jó gyereknek lenni, nemcsak gyerekeknek.