Szerda, 2018. december 19.
VIOLA napja
Menü

Köztér

Szerda, 2015. április 8. | Bögözi Attila

Környezetvédelmi kókuszpók híd-ügyben


Környezetvédelmi engedély már van, egyetértés viszont továbbra sincs a polgármesteri hivatal által a Kárpátok sétányra tervezett Maros híd esetében. Nagypénteken írta alá a környezetvédelmi ügynökség a környezetvédelmi jóváhagyást, amivel áldását adta a tervre, amelynek továbbra is több vitatott pontja van, mint célszerűségét alátámasztó szakmai érv.
Lassan harmadik éve próbál a városvezetés a közvélemény torkán legyúrni egy olyan tervet, amelyet a lakosságnak, főleg annak a legérintettebb részének a gyomra továbbra sem képes megemészteni. És nemcsak azért, mert a közvetlen életterét érzi veszélyben, még kevésbé a józan paraszti ész diktálta praktikus megfontolások mentén sorjáztatott érvek okán, hanem, mert egyszerűen nem érti: minek a sok mellébeszélés, értelmetlen iszapbirkózás olyan kérdésben, aminek a megválaszolása leginkább a szakemberek dolga lenne.
 
 
Mit jelent a „semmit sem tehetünk”
 
A városvezetés ugyanazt a tervet tolja néhány méterrel jobbra vagy balra, feljebb vagy lejjebb, ugyanazt a tervet dobja vissza a környezetvédelmi ügynökség, melyet kisebb kozmetizálás után ugyanaz az ügynökség elfogad. Az emberekkel pedig elhitetik: észrevételeiteket figyelembe vettük, javaslataitotokat beépítettük, aggodalmaitotokat orvosoltuk, szóval minden ellenérv leszerelve, ingujjat fel lehet tűrni, és indulhat a munka.
 A sok meddő lakossági fórumozásba belefáradt emberek – egy jó, körültekintően előkészített és szakmailag kifogástalanul előkészített terv, aligha hánykolódik három évet toldozott-foldozott rögtönzések hálójában – lelkükre kérgesedett beletörődéssel hajlanak meg a hatalmi kényszer eszközeivel tűzön-vízen keresztülvitt hivatali akarat előtt, s ebből a közömbösségből (micsoda pofátlan logika!) az illetékesek azt a következtetést vonják le, hogy hangos tiltakozás hiánya elfogadást jelent. Hát nem! Az olcsó kommunikációs trükkök ilyenszerű alkalmazása csupán a reális, érdemi párbeszéd elodázását jelenti, amitől a terv csöppet sem lesz jobb, de csomagolását á kiagyalói szemében – esetleg szalonképesebbé teheti. 
Azt nyilatkozta, Dănuț Ștefănescu a Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökség (APM) vezetője, hogy mivel a törvényes határidő lejártáig senki sem nyújtott be óvást az új híd építésére vonatkozó engedély tervezetéhez, ennek alapján kiadták a szakengedélyt. És most figyeljék meg a kommunikációs trükköt: hip-hop, honnan, honnan nem, az utolsó percben – nem hamarább, nem korábban, az utolsó percben – mégis érkezett egy írásos kifogás a környezetvédelmi ügynökséghez a Kárpátok sétányánál tervezett Maros-híddal kapcsolatban. Hurrá! Igen ám, de a megyei főkörnyezetvédő maga siet lehűteni a kedélyeket: a környékbeli tömbházakat tömörítő 10-es számú tulajdonosi társulás képviselői által megfogalmazott beadvány, nem a terv környezetvédelmi szempontjait kérdőjelezi meg, hanem „más szempontok miatt kifogásolja azt, így mi semmit nem tehetünk.” Ez a „semmit sem tehetünk” azt jelenti, hogy az ügynökség, jobb híján, „kénytelen” kibocsájtani a környezetvédelmi beleegyezést, mert a Maros-híd terve megfelel a környezetvédelmi előírásoknak. És ezzel a környezetvédelmi ügynökség Pilátusként mossa kezeit – nem azelőtt, hogy hangsúlyozzon két lényeges apróságot. Ezzel az ők feladata lezárult, őket többet Maros-híd ügyben ne zaklassák, mert az engedélyt csak bírósági úton lehet visszavonni. Világos, ugye? Ha valaki továbbra is keresztbe akar tenni a hídépítésnek, az rója a kilométereket a törvényszéken, és hagyja békén a hatóságokat.
Anélkül, hogy ezúttal mélyebb elemzésbe mennénk bele, vessünk egy röpke pillantást még azokra a kozmetizálásokra is, amelyek nyomán a Maros-híd terve most már „megfelel” a környezetvédelmi előírásoknak.
 
 
Mit mond Dănuț Ștefănescu?
 
Például azt, hogy a tervbe beépítették a vízben történő munkálatok feltételeit, úgy, hogy az ne zavarja a Maros halállományát. És ez nem volt benne az eredeti tervben. Bizonyára eredetileg légi akrobaták alkalmazásával tervezték megépíteni a hidat, hogy esetleg vízben is kell dolgozni, az fel se merült a terv összeállítóiban. Mint ahogy az sem, hogy a tömbházak ilyen közelsége okán, mint ahogy eredetileg képzelték, de még a néhány méterrel a gát irányába feljebb tolt nyomvonalnál is, a hídra, már eleve kötelező lett volna hangvédő falak tervezése, hiszen a leendő Maros-híd, így eltolva is (az egyik hídfő a volt Május 1. strand területén áll majd) csupán 35 méterre lesz a régi építésű tízemeletes garzonokat tartalmazó panelháztól.
 
 
Az ördög itt is a részletekben lakozik
 
Mindez csupán két lényeges „apróság”, amely arról árulkodik, amit 11 lakótársulás egy közös beadványában tételesen is megfogalmazott, vagyis, hogy a híd terve elnagyolt, elfuserált, ahogy mondani szokás, két balkézzel papírra vetett fércmunka, s amit a környezetvédelmi ügynökség azzal pattintott le, hogy a megfogalmazott kifogások, nem környezetvédelmi jellegűek. Csak halkan kérdezzük: ha az egész terv egy fércmunka, milyen cérnával készült a környezeti hatások „rávarrása”, hogy az „kifogástalanra” sikeredett…
A híd-terv kapcsán viszonylag kevés szó esett arról, hogy nemcsak a Kárpátok sétányán élők aggódnak a zaj, szennyeződés miatt, hanem a környékbeli lakók is, hiszen tervek szerint a meglevő kis utcákon keresztül lehet majd megközelíteni a Maroson átvezető hidat. Az ottani lakókat pedig aligha lehet megóvni hangfalak építésével, ők úgynevezett „kolaterális vesztesei” lesznek egy olyan hídtervnek, mely önmagában bizonyítja, hogy Marosvásárhelynek 25 évvel nyolcvankilenc után még mindig nincs egységes, hosszú távú közlekedési, közúti stratégiája. A jelenlegi városvezetés csak ötletel, ide-oda kapkod, toldoz-foldoz ahelyett, hogy valós megoldásokon dolgozna. Most is csaknem 60 millió lejt készül kidobni egy olyan híd megépítésére, ami valószínűleg semmit sem old meg, viszont jó alkalmat ad majd a tűzhöz közel álló vállalkozóknak arra, hogy – akár uniós pénzeket is – bőséggel zsebre vágjanak.
 
 
Mindenestre a környezetvédelmi engedély megszerzésével a projekt ügye nagyot lendült előre. Ez után a helyi önkormányzati képviselőkön lesz a sor, hogy rábólintsanak a Maros-híd megvalósíthatósági tanulmányára (fogadjunk, különösebb akadékoskodás nélkül megteszik!), miután elkészülhet majd a műszaki terv is – vélhetően még időben, hogy azzal sikeresen lehessen pályázni vissza nem térítendő uniós támogatásra, amit majd csak valamikor az ősszel hirdetnek meg.
És még mondja valaki, hogy a türelem csak rózsát terem!
Fotók: Rab Zoltán