Csütörtök, 2017. augusztus 17.
JÁCINT napja
Menü

Köztér

Hétfő, 2014. március 17. | Szabó Róbert Csaba

A HÓNAP KÖNYVE: Edd meg a barátodat!


A hónap könyve rovatban Szabó Róbert Csaba, a Látó Szépirodalmi Folyóirat főszerkesztő helyettese minden hónapban ajánl egy könyvet. A márciusi ajánlatban: Csaplár Vilmos: Edd meg a barátodat!

Csaplár Vilmos azt írja a könyv fülszövegének szánt egyik rövid ismertetőjében, hogy nincs szerelem, mint ahogy gyümölcs sincs, csak alma, körte, szilva, barack, meggy, szeder, ribizli, szamóca, áfonya, naspolya, citrom. Az Edd meg a barátodat! két férfi és egy nő érzelmi háromszögét meséli el az 1940-es évektől a hatvanas évekig. Kulcsszavai: hortobágyi internálótáborok, ötvenes évek, 1956, Kádár-korszak. Igazi, ínyenceknek kikevert koktél, amelyet megízlelve nem csak az alma, körte stb., hanem azok alfajainak zamata is pontosan kiérezhető, ahogy az általában a mesterművekre jellemző. A szerzőt kérdeztük.

– A Hitler lánya és az Edd meg a barátodat! olvasása kapcsán úgy tűnik számomra, ha tömören szeretnék fogalmazni, hogy Magyarország huszadik századi történetét szeretnéd megírni regényeidben. Nem is áll tőled távol az összefoglaló, összegző, sűrítő írói magatartás, hiszen A magyarok című esszékötetedben is valami ilyesmire vállalkoztál, csak abban az államalapítástól indítottál. Megfogalmazódott benned valamiféle tanulság, amikor a magyarok történetének utóbbi száz évével foglalkoztál?

A történelem a természet része, legkomplettebb produktuma (morfémája) a civilizáció. (Oswald Spengler A Nyugat alkonya), csak az emberi agy közbeiktatódásával a történelem reflektív evolúciós folyamat. (A kifejezés az enyém, A magyarokban használom) Esszékönyvemben Magyarország történetét a civilizációk közti harc összefüggéseiben veszem szemügyre. Bizánci Birodalomnak és Német-római Birodalomnak hívták a két formációt, amely közt a magyar állam létrejött. Az elmúlt száz évben Szovjetuniónak és Nyugatnak. Mikor valamelyik civilizációban harc tör ki a vezető hatalmi pozícióért, civilizációk is összecsaphatnak, hiszen természeti képződményekként lényegük a növekedés. Ez történt a második világháború idején. Az erőviszonyok megváltozása miatt nyugtalan idők jártak 1989-ben is. És úgy néz ki, hogy a Nyugat nevű civilizációnak és vezető hatalmának, az USÁ-nak a gyöngülésével megint zavaros időknek nézünk elébe. Az utóbbi huszonöt évben úgy tűnt, hogy végre visszavonhatatlanul betagolódunk a nyugatba, de lehet, hogy nem így lesz. Újra utolér bennünket a civilizációk perifériáinak sorsa, ide-oda sodródunk. A nagyobb erők nem engednek bennünket azonosulni saját magunkkal. A magyarok című esszékönyvem a „kettészakadtságunkat” vizsgálja, ezer évre visszamenőleg.

De az általad említett regények hősökről, sorsokról mesélnek. A Hitler lányát a huszadik század elején kezdem, az Edd meg a barátodat! a század hetvenes éveiben végződik. Amikor azt érzem, hogy még két könyvvel érek a történetem végére, nem a történelemre gondolok, mert az - Fukuyama hírhedten téves megállapításával ellentétben – sosem ér véget, hanem azt veszem alapul, hogy a „második könyv” főhősei csak huszonévesek, tehát ez-az még megeshet velük. Az tény, hogy van ebben a részben megvalósult, részben majd ezután regényekké váló, sokszólamú tervben emberi életeket, társadalmat, történelmet szintetizáló szándék.

– A regényed címe nagyon pontosan kifejezi szerintem az emberek egymáshoz való viszonyát. Edd meg, fald fel, semmisítsd meg a másikat, aki mellesleg a (fele)barátod. Az Edd meg a barátodat!számomra elképesztő erővel jeleníti meg a korszak (ötvenes évek-hetvenes évek vége) fontosabb eseményeit, illetve a korszakra jellemző, a hatalom által kitalált és diktált embertelen módszereket. Mit jelent az általad említett magunkkal való azonosulás ebben a kontextusban? Mert a hatalom ugyan kegyetlen, de az egyén, az egyes ember sem mentes ettől. Valóban csak a nagyhatalmi játszmák, az ide-oda sodródás határozza meg a helyünket?Tulajdonk;ppen azt akarom kérdezni, hogy az általad vázolt történelemszemlélet hogyan érvényesül az egyén életében. Az Edd meg...-ben van egy erős ügynökszál. A szereplőd életében például hogy van jelen az általad említett civilizációs perem?

Nem lehet egy regényt a köznyelv fogalmaival szétbeszélni. A regény azért regény, mert semmi más nem helyettesítheti. Amikor azt mondom, hogy „A nagyobb erők nem engednek bennünket azonosulni saját magunkkal”, a történelemről beszélek, arról, hogy a civilizációk perifériáján található országok nem tudnak folyamatos, viszonylag harmonikus társadalmi, politikai, gazdasági mintákat kiérlelni, önálló fejlődésről nem lehet szó, szétszaggatják őket a nagyobb erők. De ha egy regényről beszélünk, hiába játszódik látszólag ugyanebben a térben, az út beléjük nem a történelmen, hanem a regény történetén keresztül vezet. A szereplőknek saját világuk van, a művészet nem illusztrációja a történelemnek, még akkor sem, ha csábító ez a módszer.

– Csakhogy engem az is csábít, hogy megkérdezzem, az 1956-os forradalom deheroizált ábrázolásában mennyiben játszott szerepet az, hogy – valahol olvastam – kisgyerekként konkrét emlékeid vannak ’56-ról. A regényedben az októberi események egy része gyerekszemszögből vannak megírva...

Ha a „deheroizált” kifejezésed azt jelenti, hogy nem a szokásos, közhelyes, hősi pátosz lengi be e részeket, egyetértek vele. Igen, valóban kilencévesen ott voltam a Sztálin szobor ledöntésénél. Mondanom se kell, nem én döntöttem le, nem is az anyám, aki elvitt oda. Ennek ellenére biztosan mondhatom, hogy regényíróként számtalan más lehetőségem is volt, mint ami a Hitler lányában és az Edd meg a barátodat! című, „második könyvben” olvasható. Évtizedeken át hordoztam magamban egy kötelesség-érzést, hogy egyszer majd kell írnom egy regényt ’56-ról. A regényíró próbája a regény. Kiderült számomra, hogy nem kell ilyen regényt írnom. Egyáltalán, a lehetséges regényhőseim életét nem az egyezményes történelem nagy eseményei tagolják. Így jött létre az a helyzet, hogy elégedett vagyok azzal, ahogy a két könyvben megjelenik a forradalom, amely hőseim életében epizód volt. És még ki tudja, mi lesz, hiszen jelenleg még két könyvet érzek, remélek, képzelek, azokban zárul majd csak le a történet.

– Németh Gábor azt írja esszéjében (Jelenkor folyóirat), hogy a regényed tulajdonképpen egy szerelmi háromszög történetét mondja el, csakhogy olyan ez a háromszög, idézem Németh Gábort, „amely­nek ol­da­lai csak pil­la­na­tok­ra ér­nek ös­­sze. A há­rom­szög csú­csai va­ló­já­ban csak ket­tős kö­té­sek­ben lé­tez­nek”. A három szereplő mindegyike a gyerekkorból magával hozott problémákkal küzd.  Tragikus sorsokról beszélünk: az ’56-os aktív részvétel miatt kitelepített család lányáról, Hódy Kláráról, a proli Csiliz Laliról meg Gajz Andrásról, akinek apja sosem jött haza a fogságból és akit egyetemistaként beszervez az államrendőrség. Hármuk közül úgy tűnik, Gajz András az, akinek gyerek- és diákkora (pl. lehetősége van Nyugatra utazni) a legkevésbé indokolná a boldogtalanságot, illetve azt a legkevésbé, hogy besúgóvá váljon. Szinte véletlenül kerül az állambiztonság látóterébe. Nevezhető-e ez a három sors tipikusnak a második világháború utáni Magyarországon?

Ne felejtsd el azt az érzést, amit átéltél a könyv olvasása közben. Azért teszel föl nekem kérdéseket, mert a könyv fölajzott, foglalkoztat. Ne sugalljuk azt a regény lehetséges olvasóinak, hogy valamilyen boldogtalanságról fog kimerítő tájékoztatást kapni. És ebben a regényben minden „szinte véletlenül” következik be. Én magam is úgy haladtam a munkában, hogy a következő mondatot se konstruáltam meg előre. Valamint az elmúlt évszázadban kiderült, hogy a különösben sokkal többen magukra ismernek, mint a tipikusban.

– Én alig három nap alatt olvastam el a regényt, egy horvát szigeten voltam, délig írtam, délután olvastam, mást nem is csináltam. Valahol írják róla, hogy letehetetlen, és szerintem ez igaz, nem reklámfogás. Sodor magával. Sok mindent tud, ott van például Újpest kiépülésének története. Láng Zsolttal beszéltük, hogy mióta mindketten olvastunk erről a regényedben, másként nézzük Újpestet, története lett számunkra, akik jó messze élünk attól a helytől. De sokat tud a testről is. Vagy az emberről, a gyerekkor és felnőttkor összefüggéseiről. Összetett regény, amit szívesen olvasok. Valamit elárulhatsz a következő kötetekről?  

Örömmel elvinnélek téged és Zsoltot egy Újpest-túrára, de a helyszínt a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben lakótelep-várossá rombolták-építették. A régi pontok (iskolák, templomok, középületek) csak mazsolák a kalácsban. Azt a strandot, ahol Hódy Klári „pokróc-szalonja” működött, ahol Csiliz Lali szőni kezdte szerelmének és barátságának szálait, és amelynek csónakházából Gajz András kajakos naponta a Duna vizére ereszkedett, 2004-ben bezárták. Az úgynevezett ingatlanfejlesztők vették kezelésbe. Az új évezredben a Káposztásmegyer városrészen túl létrejött egy körgyűrű-hajlatból, fél autópályából, lehajtókból, fölhajtókból, depókból, bevásárló központokból álló kinövés. Ebből következik, hogy a lakosság is nagyban kicserélődött. Apám, anyám a Megyeri Temetőben nyugszik. Ha a sírjuktól visszafelé jövet kiszállok az autómból, és sétálok egyet a neve szerint ma is (IV. ker.) Újpestnek nevezett városban, soha egyetlen egy ismerős arccal nem találkozom… Miért is mesélem ezt? Azt hiszem, azért, mert ilyesmikről tudok beszélni, a következő kötetekről pedig nem. A készülő mű legmegfelelőbb állapota a csönd.