Csütörtök, 2017. augusztus 17.
JÁCINT napja
Menü

Köztér

Kedd, 2014. február 18. | Szabó Róbert Csaba

A HÓNAP KÖNYVE: Ahol az ő lelke


Új rovatot indít a vasarhely.ro. Szabó Róbert Csaba, a Látó Szépirodalmi Folyóirat főszerkesztő helyettese minden hónapban ajánl egy könyvet.

2013 őszén jelent meg Vida Gábor új könyve, az Ahol az ő lelke. Erdély-regénynek, Trianon-regénynek tartják. A Magvető honlapján olvasható fülszöveg: „Werner Sándor egykori honvédtiszt meggazdagodni indul az Újvilágba az első világháború kitörése előtt. Fiát is magával vinné, de a kivándorló hajóra csak az apa száll fel. Lukácsot a sors meg a kalandvágy Afrikába viszi. 1919-ben találkoznak újra, kifosztva, csalódottan, bujkálva a román hadsereg által megszállt Kolozsváron. Az apa: mert katona volt, a legendás Székely Hadosztály tisztje, és titkos küldetése van. A fiú: mert ellógta a háborút, és még mindig nem tudja, mihez kezdjen magával. Milyen volt az a világ, ahonnan elindultak, és milyen az, ahova megérkeznek? Mi történt a nőkkel, amíg a férfiak hadakoztak vagy lógtak éppen? És miért nem száll le talapzatáról a legnagyobb magyar király ércszobra, hogy beleszóljon a történelem menetébe, ha már az emberek tehetetlenek, vagy csak elrontani tudnak mindent?”

Vida Gábort kérdeztük.

Úgy tudom, hogy amikor nekifogtál az anyaggyűjtéshez, a Székely Hadosztályról akartál írni regényt. Hogyan és miért módosult az eredeti elképzelés?

Nem kimondottan a hadosztályról, de sokkal nagyobb szerepet szántam neki, el is mentem Veszprémbe, hogy a Kratochvil-iratanyagot feltúrjam, nagyon érdekes volt, de ahogy Erdély vagy Magyarország sorsát akkor alig befolyásolta, és a köztudatban is alig maradt nyoma, úgy nálam is csak érintett mellékszál maradt.

– A regényed látszólag Erdélyről, az első világháború következményeiről szól, de nekem van egy másik olvasatom is: a szerelmi szál. Tudom, hogy nincs történet nő nélkül, de ha tegyük fel nem írod bele ezt a szálat, ha nincs ez a nő, akkor Werner Lukács, a főhős visszatér a románok által megszállt Kolozsvárra? A hazaszeretet elég önmagában, vagy az mindig párban jár, valamihez kapcsolt?

Ha le akarnám egyszerűsíteni, azt mondanám: a nő a haza. A haza nagyon is konkrét dolgokhoz kötődik, vagy konkrét élményekből van, a retorikája érdekel a legkevésbé. Különben van nő nélküli történet.

– Werner Lukács valahogy kikerüli a fő történéseket: az első világháború alatt Afrikában húzza meg magát, mire visszaérkezik Kolozsvárra, a román hadsereg már bevonul – szóval, mintha az időn kívül élne. Miközben a tér, ami nagyon is konkrét meg valós – elvész: Erdélyt Romániához csatolják. Ez jelképes? Arról szól, hogy a tehetetlenségi erő áldozatai vagyunk a történelemben?

A történelem (avagy a mindennapi élet) ide-oda lökdös minket, senki nem tudja kiszámítani, hogy egyik-másik döntése, milyen irányba tereli az életét, és lehet filózni azon, hogy mi a véletlen. A háborúba nem akartam belevinni a főszereplőmet, és ez a kívülállás használható elbeszélői távlatot adott nekem. A valóságban az ember ritkán van tisztában azzal, hogy milyen nagyszabású történelmi eseményben vesz részt, inkább csak utána.

– Ha választhatnál a regény helyszínei közül: hol élnél a legszívesebben? Afrikában, Kolozsváron, a Maros-völgyében, Budapesten, Triesztben?

Az akkori Kolozsváron élnék, ha választani lehetne.

– Lesz folytatása a regénynek?

Nem lesz folytatása. Valami mást fogok írni – remélem.