Hétfő, 2019. augusztus 19.
HUBA napja
Menü

Köztér

Hétfő, 2015. március 16. | Bögözi Attila

El a kezekkel a bulevárdról!


Visszavonulót látszik fújni a Dorin Florea-féle városvezetés a bulevárd évszázados ostorfái ellen hirdetett dzsihádjában. E hét eleji Facebook-bejegyzésében Claudiu Maior alpolgármester csupa nagybetűs poszttal hadakozik az általa hamis pletykának nevezett híreszteléssel, mely szerint ki akarják vágni az évszázados fákat. Bősz indulatának tajtékzó hevében nem átallja leírni azt sem, hogy „senki, semmilyen kontextusban nem jelentette ki, hogy a vársétány fáit önkényesen ki fogják vágni.”
 
Hazugcsináló retorika
 
Nos, íme, a hazug ember esete a sánta kutyával: „Dorin Florea tegnapi sajtótájékoztatóján kijelentette: közvitát javasol a tanácsnak arról, hogy hogyan kellene átalakítani a Vár sétányt. Szerinte ugyanis a bulevárd csúnya, a fák törzse elkorhadt, emiatt fennáll a balesetveszély, és ő személy szerint nem kíván felelős lenni amiatt, ha valamelyik öreg fa ráesik egy gépkocsira, házra. 117 év hosszú idő, a fák törzse elrothadt, ki kell őket vágni, és fiatal fákat kell ültetni helyükbe, például platánokat (kiemelés, vasarhely.ro). Radikális, de szükséges megoldást szorgalmazok, tudom, mit kell tennem, de szeretném, ha a marosvásárhelyiek is kifejeznék véleményüket egy közvita keretében. Civil szervezetekre nem számítok, mert az ő álláspontjukat ismerem, a lakosság részéről viszont bátor hozzáállást várok.” (Népújság, 2015. március 16)
 
Így csinál hazugot a város polgármesteréből leghűségesebb fegyverhordozója, aki azt hiszi, hogy mindenkinek olyan rövid a memóriája, mint az övé, és nem olvas mást csak a talpnyalás iskolapéldáit burjánzó C.M. féle posztokat a közösségi oldalakon. 
Az óvatos város- meg környezetvédők figyelmeztetnek: nem szabad bedőlni az ilyen meg ehhez hasonló politikai porhintésnek, mert szavahihetősége ezeknek annyi, mint annak a hitele, aki mondja. Márpedig amint a fenti példa is mutatja Claudiu Maior nem az a városvezető, akit szívbaj környékezne, ha netán hazudni kell, vagy lehazudtolni bárkit (akár legközvetlenebb főnökét is), ha egyszer az érdeke azt megkívánja. Diverziót kiált a diverziókeltés nagymestere, és ez már önmagában diverzió. De a szeg is hamar kibújik a zsákból, amikor kiderül, a petárda-puffogtatás mindössze arra kell, hogy a tavaszi nagytakarításon való részvételre mozgósítsa a vásárhelyieket, s ehhez csupán mézesmadzag az a felkínált lehetőség, hogy a lakosság ezen a héten, önkéntesen vegyen részt a fák megtisztításában.
Úgy tesz az alpolgármester, mintha a holdról jött volna, és nem tudna arról, hogy a környezetvédők, minap is hangsúlyosan kérték: csak alapos bevizsgálás után döntsenek a fák sorsáról.
 
 
A köztér, mint csatatér
 
Szakács László, a Rhododendron környezetvédelmi szervezet és a város fakivágási bizottságának tagja a vasarhely.ro-nak megerősítette, hogy bár a környezetvédelmi szervezet korábban egy olyan műszeres vizsgálatot végzett a fákon, ami kiderítette, hogy a legtöbb fa (néhány kivételével) egészséges, ez a vizsgálat nem elégséges ahhoz, hogy felelős döntés születhessen arról, hogy milyen állagmegőrzési beavatkozások szükségesek az egyes egyedeknél. 
Mint mondotta, nem a kivágás a megoldás, hiszen ma már létezik olyan eljárás, a fasebészet, amivel az idősebb fákat is lehet kezelni, gondozni. Emlékeztetett: javasolták a polgármesteri hivatalnak, hogy a hivatal vásároljon egy diagnosztizáló készüléket, egy magyarországi találmányt, amelyet Fakoppnak hívnak, s amely ultrahangok segítségével képes számítógépes felvételt készíteni a törzsről, amely alapján világosan megállapítják, hogy mennyire életképes egy fa. Igaz, egy ilyen műszer nem olcsó, 5-6 ezer euró körül van az ára, de megéri a befektetés, s ha a városnak nem sikerül kigazdálkodnia egy ilyen műszernek az árát – bár Peti András alpolgármester sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a polgármesteri hivatal elindította a vásárlási eljárást – a környezetvédelmi szervezetek készek közösen pályázni majd a finanszírozásra.
 
A főként kampánycélokat szolgáló fatisztítási felhívás helyett Claudiu Maiornak és politikai alakulatának is inkább támogatnia kellene a Rhododendronnak azt a javaslatát, hogy a Vár sétányt nyilvánítsák kulturális-környezetvédelmi szempontból is védett övezetté, mert ez a város egyik legrégibb, egybefüggő, öreg fasora, amely miatt egy németországi blogger, nem is olyan rég, Európa legromantikusabb sétányának nevezte a „bulevárdot”.
A városszociológusok szerint a bulevárdnak, mint köztérnek, mint közösségi térnek az átszabására irányuló hatalmi törekvések legalább olyan veszélyesek, mint az évszázados fák kivágását sürgető polgármesteri szándék.
Mint a bulevárd példája is szemléletesen mutatja: a köztér tulajdonképpen csatatér: a közösség, a politikum és a gazdasági szféra véget nem érő hadakozás során akarja magának a jelentősebb darabot megkaparintani belőle, és kevésbé vesz tudomást arról, hogy a városi bútorzat – műalkotások, szobrok, fény, víz, fák, padok – mind-mind meghatározzák a teret. Mindezekről egyszerűen nem vesz tudomást a polgármester sem, amikor „futurisztikus stílusban”, a jövőnek akarja átalakítani a Vársétányt.
 
 
Piazetta és vizesárok
 
De mi is az a „futurisztikus stílus”, amivel csak úgy dobálózik a polgármester? 
Nos, egy jeles erdélyi magyar szakember, Pásztor Gyöngyi, egy korábbi sajtóinterjújában ezeket mondotta: „Nyugat-európai vagy amerikai városok esetében a '80-as évekig a szakirodalom a modern városról és modern városi formákról beszél, amelyeket egyre inkább felvált a posztmodern városi forma. Ennek egyik mutatója, megnyilvánulása az építési stílus, amelyet a légies, üveg és acél szerkezetű, futurisztikus építkezési mód, másrészt pedig a régihez való visszatérés és a részletekben gazdag, cirádás megnyilvánulási forma jellemez - felfedezzük azt, ami a városainkban a régi, a sajátos. Egyszerre próbálja meg a város a nagyon újat összeegyeztetni a régivel, és ezáltal egyedi lenni. A kulturális turizmus – ami egyébként egy késő-modern, posztmodern jelenség – éppen ezt az egyediséget keresi.”
Hogy ilyesmiben gondolkodna Dorin Florea? 
Szó se róla!
Ő egyszerűen kiszakítana a bulevárdból egy szeletet, nevezetesen a térnek a Rákóczi lépcső felől eső alsó részét. A terv már készen, e szerint a várfalon kívüli terület és a felfelé vezető sáv egy egységet alkotna, és egy piazzetta, egy egybefüggő 8000 négyzetméter felületű nagy tér kialakításával teljesen átszabná a bulevárd jelenlegi arculatát, amihez a várfal külső részén a régi kort idéző vizes árkot is hozzácsapnának.
Nem véletlen, hogy a város- meg környezetvédők az kérik, hogy a Vársétány teljes egészét nyilvánítsák kulturális-környezetvédelmi szempontból is védett övezetté. Mert a bulevárd jellegének megőrzéséhez, kevés az, amit az 50/1991-es, műemlék épületek védelmi övezetét 100 méterben meghatározó, az építkezések engedélyeztetésére vonatkozó, utólag módosított és kiegészített törvény. Bár ez azt is jelenti, hogy ebben a zónában csak különleges engedéllyel lehet bármilyen építkezési munkálatot végezni, sőt, nagyobb beruházások esetén konzultálni kell a szomszédokkal, a lakossággal is, ez legfennebb annak cáfolatára elegendő – és ezt Peti András alpolgármester meg is tette –, hogy korábbi szándékkal ellentétben, a jelenlegi játszótér helyén nem épül meg az autóbusz-parkoló.
A bulevárd elleni fel-fel újuló támadások sem új keletűek. Frunda György, az általa elvesztett helyhatósági választáson azt viszont helyesen ítélte meg, hogy Dorin Florea múltunkat, öreg fáinkat kívánja megsemmisíteni. „A nyugati ostorfák sajátos színfoltja Erdélynek és Romániának, hiszen az Európában ritka fafajta máshol nem található ekkora számban, és ahogyan a társadalomnak meg kell becsülnie az idős és bölcs embereket, a természetben is óvni kell az éltes korú egyedeket. Ráadásul, természetvédők véleménye szerint az említett fák nem idősek és nem betegek, semmi nem indokolja kivágásukat. A környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek képviselői egyetértenek azzal, hogy egyes példányok veszélyesek, de nem tartják szükségesnek az egész fasor kicserélését” – hangsúlyozta Frunda.
Szakács László, a Rhododendron Egyesület elnöke portálunknak a százon felüli ostorfák közül maximum 10 százalékra tette azon egyedek számát, melyeket le kell cserélni, de ezeket sem szabad a polgármester ötletelte platánokkal helyettesíteni.
 
Civil kurázsi kell
 
De a fákon túlmenően, emlékszünk, ugye, a bulevárdot átnevezték már Antonescu sétánynak is, amit aztán 2003-ban a 31-es számú 2002. március 13-i, a fasiszta, rasszista vagy xenofób szervezetek, szimbólumok, valamint a béke és az emberiség elleni bűncselekmények elkövetőinek kultuszát betiltó kormányrendelet alapján kereszteltek el Vár sétánynak. 
És nem feledjük azt sem, hogy 2011-ben a Szociáldemokrata Párt megyei szervezete azzal a javaslattal ált elő, hogy a Vár sétányból legyen Írók sétánya, amelyet a tevékenységükkel Marosvásárhelyhez kötődő román írók, Romulus Guga, Vasile Netea, Ion Vlasiu, Serafim Duicu, Ion Fiscuteanu, Grigore Vieru és Adrian Păunescu mellszobrával díszítettek volna. Hogy ez eredetileg Bethlen Gábor sétány volt – amelyet Bernády György irányításával alakítottak ki a várárok feltöltésével és a ma is élő díszfák ültetésével – eszébe nem jutott senkinek. Már azok köréből, akik annak idején ezzel a javaslattal előálltak.
 
És joggal jegyezte meg egy hírlapíró, ha írókról van szó, akkor hadd soroljuk fel, hogy Marosvásárhely egy egész sor magyar írónak volt a szülőhelye, lakhelye és munkahelye: Aranka György és Sütő András mellett ebben a városban szobrot érdemelne Nagy Szabó Ferenc, Tolnai Lajos, Petelei István, Molter Károly, Kovács György, Székely János (még akkor is, ha nem akarta), Papp Ferenc, Osváth Kálmán, Bözödi György, Gagyi László, Kemény János, Szabó Lajos, Szőcs Kálmán, Oltyán László, Varró Ilona és még sokan mások. Nevüket – írta Bodolai Gyöngyi – „illene ismernie annak, aki ebben a városban értelmiséginek vallja magát. De sajnos csak a kisebbségnek kötelező a többségi kultúra elsajátítása, a többségieknek nem kell tudniuk, hogy mit alkottak azok, akikkel együtt élnek, s akiknek a múltját legfeljebb negatív vonatkozásokban említik a történelemkönyvek. A város teljes kultúrtörténetét nem tanítják a többségi gyermekeknek, akiknek fogalmuk sincs, hogy kik alakították Marosvásárhelyt olyanná, amire a mai várost építeni lehetett. A marosvásárhelyi magyarságnak vannak történelmi, kultúrtörténeti emlékei, emlékhelyei, elvárjuk, sőt kérjük, hogy tartsák tiszteletben azokat, mert épült elég sok új negyed, ahol hosszú sétányokat lehet szobrokkal berendezni és azokról elnevezni is.” 
 
 
Szerencse, ebből a tervből sem lett semmi, mint ahogy bízunk benne, hogy az ostorfák lemészárlásából sem lesz semmi, annak ellenére, hogy Marosvásárhelyen újból a nemrégiben elkezdődött fakorona-igazítás borzolja a kedélyeket, s a lakónegyedekben, utak mentén, parkokban zúgnak a láncfűrészek, Claudiu Maior alpolgármester pedig a bulevárd ostorfáinak megvédésével buzdítja a tavaszi nagytakarításba való bekapcsolódásra a lakosságot. 
 
És hisszük azt is, hogy lesz elég civil kurázsi annak ellenére vagy inkább azzal súlyosbítva, amit Peti András alpolgármester a legutóbbi lakossági fórumon mondott, amikor arról beszélt, hogy nehéz megszólítani a lakosságot. Mintha semmi nem érdekelné az embereket, s erre egyik példaként a legutóbb meghirdetett, a fakivágásokról, lombkorona-igazításokról szervezett nyilvános vitát emlegette, amelyre csupán csak egy személy ment el, aki a fákat, a zöldövezeteket a védelmébe vette. 
Dorin Florea is nyilvános vitát akar a bulevárd sorsáról, s olyan „bátor lakosságra” gondol, amely a nyilvános vitán is hallatná a hangját és támogatná a tervét. „A munkálatokat időben el kell végezni, mert utólag sokkal többe kerülnek majd” – fenyegetőzik Florea, aki fiatal fákat ültetne a sétányra, és a jelenleginél „sokkal szebbé” tenné a környéket.
Pedig ideje lenne már egyszer s mindenkorra békét hagyni a Bulevárdnak! 
 
Képek: andreasmoser.wordpress.com