Hétfő, 2020. április 6.
VILMOS, BÍBORKA napja
Menü

Köztér

Kedd, 2014. január 14. | Molnár Bea

Égjen a láng – „visszatérő motívum”


A hétvégén zajlott a már hagyományossá vált Égjen a láng keresztyén zenefesztivál Marosvásárhelyen. Az idén először kétnapos, ismét teltházas rendezvényről Sütő Alpár főszervezővel beszélgettünk.  

– Túl vagyunk az ötödiken is. Milyen érzés? 

– Megnyugtató, hisz lejárt, sikeresen túl vagyunk rajta. Véleményem szerint méltó ötödik alkalom volt, hisz idén először volt kétnapos a fesztivál. Az idei rendezvény megszervezése és kézbetartása kétszer akkora kihívás volt, sokkal nagyobb erőfeszítést igényelt. Ugyanakkor ma reggel kicsit hiányérzetem volt, mert nyugodtan ihattam meg a reggeli kávémat, nem sürgettek különböző fesztivál körüli intéznivalók. Ez a nyüzsgés úgy hiányzik…

Sütő Alpár

– Az Égjen a láng már hagyomány. Milyen szerepet játszik a te életedben ez a rendezvény?

– Számomra egy visszatérő motívum a rendezvény megszervezése, hisz az elmúlt négy évben minden szeptemberben elkezdődött a hajsza. Jött a szokásos támogatás-keresés, zenekarok kiválasztása, meghívása, néhány balhé, álmatlan éjszakák, hisz nem mehet minden gördülékenyen. Aztán az éjszakába nyúló plakátolások és az idegesen várt nagy nap. 

A hagyománytól eltérően idén először gyűjtöttünk céladományt. Az idén begyűlt összeget a Hope egyesületnek ajánlottuk fel, ezzel segítve a leukémiás gyerekek gyógyulását. A két napi összeg  3683 lej, amelyet a héten adunk át az egyesület elnökének.

– A szervezés sok energiát követel. Sikerül ezt visszanyerni a rendezvény közben/után?

– Valóban sok energiát követel, de szeretem csinálni. Szeretek pörögni, intézkedni, emberekkel szóba állni. A legjobb visszajelzés, amelyből töltekezni tudok, az az évről évre egy-két napra megtelő Kultúrpalota. Az idei évben volt alkalmam beszélgetni néhány résztvevővel. Egy idős bácsi késett 10 percet, és hozzám fordult segítségért ülőhelyet találni. Nem tudta, hogy ki vagyok, mi a szerepem az egészben. Elmondta, hogy évről évre visszajár, mert egyedül él, gyerekei külföldön élnek és a felesége meghalt. A zene által többen belakják a szívét, és hogy az éneklő fiatalokban az unokáit látja. Idén nekem ez jelentette a legnagyobb feltöltődést, mert ha csak ő maradt ennyivel, már megérte.

– Az idei már kétnapos volt. Miért döntöttél így, sikerült-e betölteni/kitölteni?

– Ez egy rendkívüli alkalom, hisz ez volt az ötödik. Ezért úgy gondoltuk, hogy több zenekart hívunk meg a megszokottnál. Így lett az idei alkalom kétnapos. Tavaly is próbálkoztunk egy ráhangoló alkalommal, amelynek a Gecse utcai Református Egyházközség adott otthont. Idén a választás mindkét nap a Kultúrpalota nagytermére esett, így a műsorban helyet kapott az áhítat és a már hagyományossá vált Szini-találkozó győztes darabjának bemutatása. Mindkét nap teltházas műsort sikerült rendezni. A hétvége folyamán körülbelül 2500 érdeklődő fordult meg, az ülőhelyek percek alatt beteltek.

– Amellett, hogy ezt a rendezvényt szervezed, az After 5 zenekart is menedzseled. Mesélj erről.

– A zenekarnak 2010 óta vagyok az ügyintézője. A zenekaron belül minden, ami nem zene, az „én vagyok”. Legutóbb egy adventi zenés-verses turnét szerveztem a zenekarnak. Ennek során 9 helyszínre látogattunk: templomokba, kávézóba, egyetemi tanterembe. A zenekar fontos pont az életemben. Nem értek a zenéhez, de szeretem, talán azért, mert a zenekaron belüli barátságok alapja.    

After 5

– Mik a terveid jövőre?

– Mindenképp szeretném folytatni a szervezést, új projektekben gondolkodom, szeretnék néhány rendezvényt „felnevelni”. Ami a zenekart illeti, szeretnék egy külföldi turnét szervezni, és ki szeretnénk adni az első lemezt. Az Égjen a láng szervezésének stafétáját – lassan, de biztosan – át szeretném adni.  

Van már erre kiszemelt embered?

– Van a fejemben egy-két név, aki már évek óta a szervező gárda tagja. Ebben a kérdésben úgy gondolom nem én egyedül fogok dönteni,  én csupán javasolok. De az is lehet, hogy még van bennem is egy év, néhány hónap pihenő után. Ez a jövő zenéje…

(Fotók: Călin Bordos)