Hétfő, 2017. december 18.
AUGUSZTA napja
Menü

Köztér

Hétfő, 2013. március 11. | Molnár Bea

Ecce homo: intő jel


Megnyitották Ughy Levente kiállítását a Múzeum Kávéházban: szobrok, tükrök, ábrázolások, múltba és jövőbe tekintés. Otthonosság, családias hangulat és beszélgetések. A munkák tavaszt fakasztanak a gondolatokban. Miért vált robottá, robotossá az ember? Ki tehet róla?

Ughy Levente Marosvásárhelyen született 1974-ben, művész családból származik. Gyerekkora óta rajzol, mindig vonzotta a művészet. 2000 őszén kezdett faragni egy barátja segítségével. Megismerte a fafaragás technikáját, megbarátkozott a fákkal, vésőkkel. Nyolc évig dolgozott díszműüvegező műhelyben, ahol a Tiffany technikát is elsajátította. Közben népművészeti rajziskolát végzett grafika szakon – olvashatjuk a művész blogján.

Vajda György, Kusztos Enikő és Ughy Levente

„Nagyon örülök, hogy a Csendház Alapítvány felajánlja azt, hogy itt profi és amatőr művészeknek helyet ad arra, hogy bemutatkozhassanak.” – kezdte megnyitóbeszédét Vajda György. Örökös viták folynak arról, hogy ki a profi és ki az amatőr. Egyik szempont az alkotó gondolatisága és üzenete, amelyet a munkájával megfogalmaz. Ughy Levente kiállítása igazolja azt, hogy amatőrként is lehet profi a művész.

A közönség

„A művész alkotásait egyénisége és egyedisége jellemzi. Erős ellentétek és explicitások uralkodnak a szobrain, a képein. Nem érezhető semmilyen akadémiai ráerőltetett stílus, munkái nagyon őszinték és személyesek.” – idézte Vajda György a Korunk galéria kurátorának, Szabó Andrásnak szavait, melyek nagyon jól jellemzik Ughy Levente munkáit és stílusát. Munkái iparművészeti alkotások, melyekre szükség és igény van napjainkban. Amióta az ember alkot, célja az, hogy mássá, szebbé tegye a világot. A Múzeum Kávéházban látható kiállítás tárgyai között használati tárgyakat is találunk. A tükör szimbolikáját saját értelmezéssel bővítette ki a művész: a díszítettséggel, színkombinációkkal nemcsak egyedivé teszi a tárgyat, hanem magát is odavarázsolja a (bele)nézők mellé, ezáltal betekintést nyerünk az ő személyes világába is. „Miről beszélnek a tükrök? Amikor belenézünk, egyrészt magunkat látjuk. Feltesszük a kérdést, hogy mit látunk önmagunkban, a saját lelki világunkban. Ezek a tükrök ilyen művészi keretbe helyezve gondolatébresztők is.” – hangsúlyozta Vajda György.

Ughy Levente: ecce homo

Az ember az idők során nagyon sok művészt megihletett már. A mindenkori szenvedő embert képzelte bele Ughy Levente a kiállításba. Megfogalmazásában a ma emberének szervezete gépies, hajtókarok, csapágyok működtetik. Arca eltorzult, és jajveszékelve kiált segítségért. „Feltehetjük a kérdést, hogy kitől miért kérünk segítséget. Ki juttatta ide a ma emberét? Ki a hibás azért, hogy ennyire felgyorsultak az események, az elanyagiasodott világ rabjaivá váltunk?” – hangzott a kérdéslánc. Az „Ecce homo” szobor egy intő jel, néma jajveszékelés. Önmagunk csapdájába estünk. A kiállítás többi tárgyait akár egy történet elmesélésének állomásaiként is felfoghatjuk. Olyan futurista jövőkép, amely rámutat az emberre. Ránk mutat: anélkül, hogy (idejében) észrevettük volna, olyanokká váltunk, mint egy-egy gépies tárgy.

Észrevétlen azonosulás