Kedd, 2017. október 17.
HEDVIG napja
Menü

Köztér

Szerda, 2014. február 12. | Szabó Róbert Csaba

A bennünk élő költő – Interjú Márkus Andrással


Február 14-én, pénteken, 19 órától a marosvásárhelyi G. Caféban lép fel André Ferenc (költő, slammer, a Látó 2013-as debüt-díjasa), Márkus András (költő, az erdélyi slam poetry mozgalom szervezője) és Varga László Edgár (költő, szerkesztő). A hagyományos költői est mibenlétére már az esemény Facebook-oldalán is rákérdeztek, mi most Márkus Andrást faggattuk.

Sokan kérdezik, mit értünk a hagyományos költői est megnevezés alatt. Demeter Helga (aki egyébként a slam poetry rendezvények egyik hostja) frappánsan belinkelte a Facebook-ra Simon Márton Hagyományos költő c. videóját, de szerintem több válasz is létezik a problémára. Szerinted?

Nekem valami olyasmi jön le a dologból, hogy olyan szerzők – gondolok itt főleg André Ferire meg magamra – akik az utóbbi időben nem egyszer letértek a szépirodalom vágányáról, most újra egy hagyományos, megszokott irodalmi környezetbe vannak helyezve. Érdekes most nekem ez a felállítás, és újszerű, ugyanúgy, mint ahogyan a slam új volt a tavalyi év elején. Azt hiszem, legalább másfél éve nem volt „hagyományos” felolvasóestem. Ez vicces, de egy picit izgulok… J


Fotó: Kőmíves István

Költészet vs. slam poetry – szerinted ez reális szembenállás, vagy erőltetett?

Nem viszem, hogy a „vs.”-re szükség lenne. A kettő nem konkurenciája egymásnak, nem egymás ellen szól, és bármennyire furán hangzik, hihetetlenül szoros viszonyban van egymással. Én elég hosszú ideig próbáltam kiirtani magamból a verseket, amikor slam-szövegek megírásáról volt szó. Aztán rájöttem, hogy esélyem nincs rá, és talán onnan kezdve „megbékéltem magammal”. Mármint az az emberke bennem, aki ott lakik, és néha azt hiszi magáról, hogy költő, megbékélt magával. Azt hiszem, őt elég nehéz lenne kiirtanom magamból.

 

Erdélyben nagyon gyorsan ráharaptak a slam poetry műfajára, sokkal rövidebb idő alatt, mint Magyarországon. Szerinted ennek mi az oka?

Folyamatosan ismételgetem, hogy nekünk azért egy lényeges kiindulópontunk volt a magyarországi mozgalom, a divat, amit ők megteremtettek. Ugyanakkor elég nagy munka van a háta mögött, és az egész kultúrát marketing szempontjából lényegesen másképp kezeltük minden eddiginél. Meg egy rakás baromira tehetséges alkotó – ennek volt talán a legnagyobb szerepe. Ugyanakkor úgy érzem, szüksége volt egy kis friss fuvallatra a hagyományos irodalmi közegnek. Aminek rettenetesen örülök, hogy talán egy év után kijelenthetem, hogy sikerült megcáfolnunk azt az előítéletet, miszerint a fiatalokat nem érdekli a kultúra. Rengeteg múlik a tálaláson.

Mi jön a slam poetry után?

Na ez az… Slamen belül is folyamatosan keressük az új formákat, tematikákat, amelyek képesek újat hozni a műfajba. Jelenleg azt gondolom, hogy egy nagyon szép közönsége van ennek a műfajnak, akiknek viszont pillanatig sem szabad a lelkesedésével visszaélnünk. A legegyszerűbb lenne azt mondani, hogy hát a slamre úgyis eljönnek – nem szabad ebbe a hibába beleesnünk. És legalább ennyire fontos, hogy a fellépőknek megteremtsük a feltételeket. De a kérdésre visszatérvén, igen, próbáljuk folyamatosan valami újjal feldobni az egészet, és egyelőre úgy érzem, arra kell odafigyelnünk, hogy a slamen belül mit tudunk megvalósítani. Korai még azon gondolkodni, hogy mi lesz hogyha nem lesz