Hétfő, 2020. október 26.
DÖMÖTÖR napja
Menü

Köztér

Szombat, 2013. szeptember 14. | Szigeti László

Aranykakasi varázslat


Manapság ritkán marad tátva az ember szája. Azzal, aki péntek este az Aranykakasban volt, pont ez történt. Libabőr, emelkedett pulzus, a zenére ellenállni nem tudó végtagok, emelkedett életkedv.

A Kultúrpalota ventenáriumának tiszteletére szervezett ünnepségsorozat keretében a TIFF gondoskodik a vásárhelyiekről, egy kis filmfesztiválos hangulatot visz az életükbe ezen a hétvégén.

Amiről pedig Vásárhely gondoskodik az a hálás, éhes közönség és az az összehasonlíthatatlan élmény, amit az Aranykakas nyújt. Tegnap este legalábbis ez történt. Idő- és térutazás. A helyszín, a kiváló hang- és képminőség, a választott film. David Grohl (Nirvana, Foo Fighters, Them Crooked Vultures) Sound City (2012) című filmjéről van szó. A rock zene óriásai egy törpe stúdióban az isten háta mögött. (Fleetwood Mac, Rick Springfield, Tom Petty, Rage Against The Machine...) És hogy mindez már nincs, nem úgy, de mégis és mégsem. Nem ez a fontos. A dokfilm úgy hat, mintha minden jót egybegyúrtak volna, és pálinkát főztek volna belőle. Egy shot ebből. És igen, öncélú és messze nem egy kiváló alkotás, de egyes részei maguk a tökéletesség. Ezt a tökéletességet bámulva, magadba szívva ülsz, a falevelek csendben hullanak, lejár a film, felállsz a székről, elindulsz és meg vagy fagyva. A végtagjaid merevek, remegsz, rendesen fájsz, és mindezt észre sem vetted eddig. Eddig egyszer fordult elő hasonló. Közben, állítólag, az eső is esett egy keveset. A tömeg mozdulatlan ült és engedte magát.

Ha lehet, ne maradjon ez egy hétvégi csoda. Ha lehet, akkor éljen ott mindig egy film, vagy koncert, valami.

Amíg még tart, érdemes kihasználni. Ma este 20:30-tól a Hasta la vista (2011) és holnap egy igazi remekmű, Malik Bendjelloul Searching for Sugar Man (2012) c. filmje a program. A színház és a Kultúrpalota is helyszínei vetítéseknek, de ha nem az Aranykakas, szerintem akkor már inkább rövidfilmek a J'ai Bistrot-ban.

Amint arról beszámolunk, szeptember 13-a és 15-e között a város három legendás helyszínén szerveznek filmvetítéseket vetítéseket. A Kultúrpalota építésének 100. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségsorozat részeként a Kultúrpalota Nagyterme mellett a Színház téren és a legendás, egykori Aranykakas vendéglő udvarán fénylik fel a vászon.

A tiff.ro honlapon megjelent közlemény szerint a filmművészet neves szakemberei érkeznek Marosvásárhelyre: Horaţiu Mălăele, Silviu Purcărețe, Stere Gulea és Iulia Rugină rendezők, valamint Dragoş Bucur, Alexandru Papadopol és Dorian Bogută színészek. A programban szerepel a Pintilie. Cineast című DVD-csomag bemutatója is, amelyen részt vesz Lucian Pintilie rendező, a zenei kínálatról pedig a Ciocârlia, a Şuie Paparude, a Grimus, Eugenia, a Domino, a Silent Strike és Dan Basu’, Dj K-lu és Dj Sauce gondoskodik.

Ami a mozgóképes felhozatalt illeti, a filmbarátok a következő hazai alkotásokat tekinthetik meg: Vidám temetés (Funeralii fericite, r.: Horaţiu Mălăele), Kommunista vénasszony vagyok (Sunt o babă comunistă, r. Stere Gulea), Love Building (r.: Iulia Rugină), Valahol Palilulán (Undeva la Palilula, r.: Silviu Purcărete), Egy felhő árnyéka (O umbră de nor, r.: Radu Jude), Itt… azaz ott (Aici... adică acolo, r.: Laura Căpăţână Juller). Külföldi produkciók közül levetítik többek között Pablo Berger Blancanieves, Deák Krisztina Aglaja és Kincses Réka Szülőföld, szex és más kellemetlenségek című filmjét.

A Bürger-palotaként, illetve Vörös kakasként ismert neobarokk épületet Bürger Albert építtette családja számára, 1937-ig lakott a mai Kossuth utca 106. szám alatti ingatlanban. (Bürger Albert, hosszú ideig városi tanácsos, Bernády György híve, az akkori Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, az Országos Magyar Párt tagja nemcsak sörgyáráról volt híres, de arról is, hogy ő használt elsőként Marosvásárhelyen villanyáramot az ipari termelésben, saját áramfejlesztőt is épített.)

Az 1938-as gazdasági válságban a család tönkrement és kénytelen volt eladni a villát, amelyet 1948-ban államosítottak. Az államosítás után az épületben szeszlerakatot létesítettek, az épület megrongálódott. Később az Avicola nevű tyúkfarm felújíttatta, és vendéglőt nyitott Aranykakas néven.

Az épület a rendszerváltás után másodszor is romos állapotba került, azóta a hajléktalanok lakhelyévé vált, csak néhány fényképész merészkedett be oda. Az épület előtt tábla hirdeti, hogy a romhalmaz nem a város, hanem a bukaresti Romarta Rt. tulajdona. A tulajdonos azonban nem reagál sem a felszólításokra, sem a szégyentáblák több évvel ezelőtti elhelyezésére. A városvezetés korábban lépéseket tett annak érdekében, hogy megvásárolja az épületet, a tulajdonos részéről azonban nem kapott választ. A mostani romkocsma jellegű filmvetítés viszont csak a tulajdonos engedélyével jöhetett létre, így elképzelhető, hogy a Romarta S.A. is stratégiát váltott.