Szombat, 2019. április 20.
TIVADAR napja
Menü

Köztér

Szerda, 2015. április 22. | Bögözi Attila

Álharmónia, focival és utcanévtáblákkal


Harmónia-kupa néven, hét végén, teremfoci tornára került sor Marosvásárhelyen, melyen az ASA hetvenes-nyolcvanas évek sztárjaiból összeállt öregfiúk csapata mellett a polgármesteri hivatal meg a városi tanácsosokból verbuvált válogatott, továbbá a csíkszeredai magyar főkonzulátus együttese, valamint a megyeszékhely román és magyar újságíróinak egyesített csapata vettek részt. 
Bár a mérkőzések mindvégig a sportszerűség jegyében zajlottak, a torna légkörére mélyen rányomta bélyegét az a körülmény, hogy a Bretfelean Valentin által vezetett helyi rendőrség öt-öt ezer lejes bírsággal sújtotta a kétnyelvű utcanévtáblákat szerelő marosvásárhelyi civil aktivistákat. Csupán néhány nappal a torna előtt – amint azt a vasarhely.ro is megírta – a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen! nevet viselő mozgalom két tagját, Barabás Miklóst és Benedek Lehelt, a 2013/185-ös, a reklámanyagok szabálytalan kifüggesztésére vonatkozó törvény alapján büntette meg a helyi rendőrség.
 
Szitává lőni a félig üresnek látott kupát
 
A Harmónia-kupa ötletgazdája, Szucher Ervin, a Krónika című napilap marosvásárhelyi tudósítója, tavaly épp a román–magyar válogatott meccseken eluralkodott, leírhatatlan erőszakhullám elleni tiltakozásul és annak hangsúlyozásáért találta ki a rendezvényt, hogy a román–magyar viszony talán másként is működhet/működhetne, mint ahogy az a mérkőzésről szóló haditudósításokból visszaköszönt. Optimista olvasatban, akár Marosvásárhelyen is. És ezt az alapvetően nemes törekvést aknásította el a büntetések kirovásával az a Bretfelean Valentin, aki egyébként tagja volt a polgármesteri hivatal meg a városi tanácsosokból verbuvált válogatottnak.
 
 
A II Harmónia-kupa résztvevői
 
Szucher Ervin a vasarhely.ro-nak is kifejtette, hogy a torna előtt kirobbant utcanévtábla-botrány közepette, nagyon sokan úgy vélték, hogy tiltakozásul a rendőri túlkapás ellen, a magyar újságírók vissza kellett volna mondják a tornán való részvételüket. Ez magukban az újságírókban is megfogalmazódott, annál is inkább mivel egyöntetűen és a lehető legerélyesebben ők is elítélték az intézkedést, ám végül felülkerekedett az a többségi álláspont, hogy ne fordítsanak hátat csapattársainknak, tisztességes ellenfeleiknek, határon túlról érkező vendégeiknek, és úgy egyáltalán, a népek, nemzetek összekötését elősegítő sportnak. „Hittünk és az újabb karhatalmi túlkapások ellenére még mindig hiszünk a párbeszéd erejében. Hogy huszonöt évvel a fekete március után Marosvásárhely kupájából nem csordul ki a két etnikum közötti harmónia, az tagadhatatlan tény. De ahhoz, hogy a serleget félig teletöltöttnek lássuk, szükség van a párbeszéd csapjainak a megnyitására. Árkokat is áshatunk, szitává lőhetjük a más szemszögből félig üresnek látott kupát, de akkor az a harmónia is kifolyik belőle, ami eddig benne volt” – nyilatkozta Szucher Ervin.
 
„Mi a harmóniában vagyunk érdekeltek”
 
Helységnév tábla ügyben megszólalt Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja is, aki szintén részt vett a Harmónia-kupán, s aki a vásárhely. ro-nak megismételte, amit egyébként Claudiu Maior alpolgármesternek személyesen is elmondott, hogy azért jöttek el a Harmónia-kupára, mert hisznek a párbeszédben és az együttműködés lehetőségében, viszont szomorúan konstatálta, hogy pont a kupa előtt néhány nappal róttak ki Marosvásárhelyen kirívóan magas büntetéseket azért, mert valakik kitették a kétnyelvű utcanévtáblákat. „Azért jöttünk el, hogy elmondjuk: mi ezzel nem értünk egyet, más az álláspontunk a harmóniáról és az európai együttműködésről. Ameddig azonban van esélye az együttműködésnek, minden fórumon meg kell ragadni ennek lehetőségét. Mi a harmóniában vagyunk érdekeltek, és a sport kiváló eszköze a harmóniának, hiszen a sportnak megvan az a hatalma, hogy megváltoztassa a világot” – hangsúlyozta Zsigmond Barna Pál.
 
Claudiu Maior alpolgármester, portálunknak nyilatkozva emlékeztetett arra, hogy annak idején ő volt ez első helyi román politikus, aki megszavazta a Kossuth Lajos utcanevet, azt mondotta, hogy ő a törvények betartása mellett, személyesen nem ellenzi a kétnyelvű utcanévtáblákat, ha pedig Bretfelean Valentin ez ügyben törvényt sértett, neki is épp úgy felelnie kell tettéért, mint bármely más állampolgárnak. A polgármesteri hivatal pedig a legrövidebb időn belül kivizsgálja a kialakult helyzetet.
 
 
Ha hinni lehet Claudiu Maiornak, akkor elmondása szerint utasította Valentin Bretfeleant arra is, hogy többé ne avatkozzon bele, és főleg ne nyilatkozzon a magyarság és a kétnyelvűség ügyéről. „Tudtára adtam, szó se lehet arról, hogy a helyi rendőrség pénzbírságot szabjon ki azokra, akiknek a házfalán megjelent a kétnyelvű utcanévtábla. A tanács idénre jelentős összeget különített el a kétnyelvű táblák elkészítésére és kihelyezésére. E mellett a civileknek sem tiltjuk meg, hogy tovább szereljék a tábláikat” – fejtette ki Maior.
 
Még egy lapát szén a tűzre
 
Nos, hogy mennyire lehet komolyan venni Claudiu Maior nyilatkozatait, vagy, hogy mennyire fütyül utasításaira a marosvásárhelyi önkormányzatnak alárendelt helyi rendőrség parancsnoka, erre jó példa Valentin Bretfeleannak keddi sajtótájékoztatója, melyen nemhogy nyilatkozott „a magyarság és a kétnyelvűség ügyéről”, hanem dobott még egy lapát szenet a tűzre és kijelentette, hogy a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) önkéntesei  „a törvényre fittyet hányva helyeztek ki kétnyelvű utcanévtáblákat, azzal a szándékkal, hogy Marosvásárhelyen feszültséget gerjesszenek az etnikumok között”.
 
Bretfelean egyébként sem ijedős fickó, hiszen nyolcvankilenc előtti egykori szekus tisztként 2001-ig a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) Máramaros megyei osztályát vezette őrnagyi rangban. A Gazeta de Maramureș című napilap szerint Bretfeleant súlyos szabályzatsértés miatt állították a SRI fegyelmi bizottsága elé, majd szankciók nélkül menesztették. Marosvásárhelyen Dorin Florea polgármester nyúlt mélyen hóna alá és emelte mindenható magasságba a helyi rendőrség berkeiben, ahol hűen szolgálta patrónusa érdekeit. Anélkül, hogy teljes leltárt készítenénk viselt dolgairól, azon esetek közül, melyekben Bretfelean vaskézzel csapott le a magyar vonatkozású ügyekre, mindenképpen ki kell emelnünk az idén március 10-i, Székely Szabadság Napjaként megtartani tervezett marosvásárhelyi felvonulás betiltását, melyben illetékesként könyökig benne volt a keze (egy évvel korábban is élesen támadta a rendezvényt). Ugyancsak a Bretfelean vezette helyi rendőrség tavaly 30 ezer lejes pénzbírságot szabott ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra (EMNT) a székházára kitűzött székely zászló miatt. Szintén tavaly szeptemberben a helyi rendőrség több személyt büntetett pénzbírsággal, mivel részt vettek a Skócia függetlenedését támogató villámcsődületen. Továbbá nagy közfelháborodást váltott ki a helyi rendőrség azzal is, hogy megbilincselte és bántalmazta a holland állampolgár Landman Gábort, aki magyar nyelvű ügyfélszolgálatot kért.
És azt se feledjük, hogy másfél évvel ezelőtt a helyi rendőrség nagy összegű pénzbírsággal büntette Lakó Péterfi Tünde civil aktivistát azért, mert kétnyelvű termékcédulákat osztogatott egy vásárhelyi piacon.
 
A pincsi, a gazda, s a belügyminiszter
 
De ne higgyük, hogy Bretfelean csupán egy magyarfaló alattvalója polgármester patrónusának. Eltekintve attól, hogy Valentin Bretfelean 2012 tavaszán, a kérészéletű Ungureanu-kormány idején, rövid ideig Maros megye prefektusa is volt, leginkább azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a helyhatósági választásokon, hűséges pincsikutyaként, kenyéradó gazdája politikai érdekeit szolgálta ki, és ennek rendelte alá az egész helyi rendőrséget is.
És ezt nem kisebb személyiség, mint maga a belügyminiszter állította, aki kijelentette, hogy „vannak az országban helyek és pillanatok ahol a helyi rendőrség a polgármester választási ügynökeként viselkedik”. Ioan Rus, mert róla van szó, Valentin Bretfelean személyében nevesítette is a fentebb megfogalmazott súlyos vád alanyát, akiről azt is elmondta, hogy hivatali visszaélés miatt bűnvádi eljárást is kezdeményezett ellene, mert „a helyi rendőrséget a közösség pénzéből nem azért fizetik, hogy politikai érdekek mentén egyik vagy másik polgármestert vazallusként kiszolgálja” – hangoztatta Ioan Rus. Csakhogy Rus ment, Florea pedig maradt és védő szárnyai alatt funkcióba maradt Bretfelean is, aki túlcsorduló ügybuzgalommal hálálja mai napig jótevőjének pártfogását.
 
Mindezek mellett érdemes odafigyelni arra is, amit Kali István, közismert civil mozgalmi aktivista közösségi oldalára posztolt: „Szidjuk Bretfeleant, de a fickó a maga vakbuzgó, sovén módján rámutat azokra a joghézagokra és hiányosságokra, amiket 25 év alatt nem sikerült megoldani”. Hogy mire is gondolhatott Kali?
Minden törvény – így az önkormányzati határozatok is – annyit ér/érnek, amennyit sikerül betartatni belőle/belőlük.
 
 
Nos, utcanév tábla ügyben már 2007-ből van érvényes tanácsi határozat, melyet Csegzi Sándor polgármesteri tanácsos szerint azóta, sem a prefektúra, sem más nem támadott meg. „A gond vele az, hogy jóformán nem történt semmiféle előrelépés” – vélte Csegzi, tehát nincs sem politikai érdek, sem politikai erő, akarat a határozat érvényesítésére. Viszont közel tíz év alatt, időről-időre mégis fel-felkerül a helyi tanács napirendjére az utcanév-tábla ügy, és úgy hasal el, mint az 2012-ben is történt, amikor RMDSZ-es szavazatokkal is megválasztott Ionela Ciotlăuş alpolgármester nem átalotta ország-világ előtt azt kijelenteni, hogy „nem kétnyelvű utcanévtáblákra van szükség Marosvásárhelyen, hanem turisztikai célokat szolgáló többnyelvű információs táblákra. Romániában a hivatalos nyelv a román, és román nyelvű utcanévtáblák már vannak”. 
 
A tű fokán áthúzott elefánt
 
Politikusok, magas rangú hivatali tisztségviselők időnként úgy beszélnek a kétnyelvű feliratozásról, mintha 2001 óta – immár tizennégy éve! – nem létezne a román közigazgatási törvény, amely – expressis verbis – előírja a kétnyelvű feliratozást azokon a településeken, ahol valamelyik kisebbség teszi ki a lakosság legalább egy ötödét, de húszszázalékos kisebbségarány alatt sem tiltja a törvény az anyanyelvű feliratozást. Hogy arról ne is beszéljünk, a Románia által ratifikált Kisebbségi Keretegyezményben rögzített elvek alapján ez a jog ott sem tagadható meg, ahol olyan jelentős lélekszámú őshonos közösség kéri, amelynek kulturális értékei nyomot hagytak a település arculatán.
 
Ennek ellenére a városháza több ízben is azzal hárította el a kétnyelvű feliratozásra vonatkozó magyar kéréseket, hogy a törvény nem kötelezi erre. Sajátos, Florea-féle értelmezése ez a törvények betartásának, s mivel kicsi kutya úgy csahol, ahogy a nagy kutya ugat, nem véletlen, hogy Bretfelean azt mondja: nem az a gond, hogy a Marosvásárhelyen kihelyezett táblák kétnyelvűek, hanem az, hogy azok kifüggesztése csak a helyi hatóság által történhet.” Mi következik ebből a rendőrparancsnok szerint? A Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo), amely ezeket az utcanévtáblákat kifüggesztette, nem helyi hatóság és nincs engedélyük sem. Ergo: törvénytelenül teszi, amit cselekszik. 
 
 
Ügyes elterelő hadművelet a lényegről, olyan ez, mint a tű fokán áthúzott elefánt, ami teljesen zárójelbe teszi a kétnyelvű utcanévtáblák ügyét, s szemtelenül még azt is mondójába keveri, hogy a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal már a tavalyi év elején elindította a kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztését.
Ez viszont igaz. 
Ám az is igaz, hogy mindössze négy utcanév táblát helyeztek el egy egész év alatt, amiből nem nehéz kiszámolni, hogy egy emberöltő is kevés lenne, mire minden utcába felkerülne a kétnyelvű utcanévtábla. Addig maradna a kétnyelvűség sajátosan Florea féle – például strada Libertății utca – látszat értelmezése, aminek lépten-nyomon számtalan más példája is vérlázítóan sérti a magyar ajkú lakosságot. Hogy visszautaljunk a Harmónia-kupára, az eseményt városszerte szétkürtölő, alapvetően román nyelvű plakát attól lett „kétnyelvű”, hogy arra magyarul is ráírták a Harmónia-kupát, de azon túl minden más információ csak román nyelven volt feltüntetve.
 
Nem eszi forrón a kályhát
 
A csúfot űzés magas iskolája az is, amikor a főrendőr felhőtlenül kijelenti, hogy nem szeretné büntetni a város lakóit, de elvárja a törvényes eljárást, majd nemes egyszerűséggel fenyeget: „mintegy negyven ingatlan tulajdonosának adtunk 48 órás haladékot a törvénytelenül kihelyezett utcanévtábla eltávolítására, és a felszólítási akció tovább folytatódik, még akkor is, ha egyesek nyomást próbálnak gyakorolni rám, hogy ne alkalmazzam a törvényt.”
Hát ennyit ér Claudiu Maior alpolgármesteri szava, aki, bár „nem eszi forrón a kályhát”, még sincsenek különösebb gátlásai arra vonatkozóan, hogy szavát bármelyik pillanatba úgy változtassa meg, ahogy azt a politikai érdekeinek megfelelő széljárás megkívánja.
 
De hibás a magyar érdekképviselet városi frakciója is, mert kommunikációjában hangsúlyozza ugyan, hogy idén is 1 millió 50 ezer lejt különített el a marosvásárhelyi tanács a 2015-ös költségvetésben a kétnyelvű utcanévtáblákra, viszont arra nincs sem terve, sem stratégiája, hogy miként tudnak érvényt szerezni ennek a határozatnak, mert köztudott, hogy Dorin Florea polgármester és csapata nem támogatja a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését, és a papíron szereplő számok sajnos semmi garanciát nem jelentenek arra, hogy a valóságban is megtörténik végre a kétnyelvű táblák kihelyezése. Köztudott, hogy Marosvásárhelyen él a legnagyobb romániai magyar közösség (közel 60 ezer ember), akik az utcák, terek neveit kizárólag román nyelven olvashatják el azokon az utcatáblákon, amelyeket román és magyar adófizetők pénzén kivitelezett a város Polgármesteri Hivatala. És nem akármikor, 2002-ben, amikor már egy éve érvénybe volt a közigazgatási törvény!
 
 
Viszont az is igaz, hogy a városban az 1990-es – kivándorlási hullámot eredményező – etnikai konfliktusok után villámgyorsan kisebbségbe került a magyarság, mely a 2011-es népszámlálás adatai szerint az összlakosságnak már csak 43 százalékát teszi ki, a város élére 2000-ben került, és azóta négyszer visszaválasztott Dorin Florea pedig semmiben sem partner a magyar lakosság jogos kéréseinek megoldásában. Lényeges áttörést az sem tudott hozni, hogy a magyar érdekképviselet vezetőpolitikusai között számos marosvásárhelyi származású (Markó Béla, Borbély László, Kerekes Károly, Kelemen Attila, Frunda György), akik az elmúlt 25 év során számos fontos pozíciót töltöttek be Románia különböző döntéshozó testületeiben és kormányaiban, ám mégsem sikerült megváltoztatni Marosvásárhely frontváros jellegét. Ezért jogos a civil szervezetek petícióban is megfogalmazott ítélete, hogy „a marosvásárhelyi közösség negyed évszázadon keresztül bizalmat szavazott az RMDSZ politikusai számára, mégis mára a város magyarsága elveszítette a város tereit, idegenül érzi magát az állami intézményekben, ahonnan a magyar nyelv kiszorult. Miközben Románia büszkén hirdeti a példaértékű kisebbségpolitikáját, Marosvásárhelyen a kétnyelvűség illúzió, illetve be nem tartott politikai kampányígéret”.
 
Mikor lesz már vége a köpönyegforgatásnak?
 
Nos, mindezekért volt megdöbbentő és cinikus, hogy miközben a vásárhelyi önkormányzat Harmónia Kupára hívta focizni a csíkszeredai magyar főkonzulátus csapatát, a sajtót, meg az ASA egykori csillagait, a rendőrfőnök a marosvásárhelyi magyarságot megalázó és megfélemlítő akciókba kezdett, amit – s ez talán jövős cselekvési irány – a Pro Europa Liga is a leghatározottabban elítélt. A Liga társelnöke, Smaranda Enache szót emelve a jogtiprás ellen, emlékeztette a városvezetőket és a fennhatóságuk alá tartozó rendőrfőnököt, hogy Románia elfogadta a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, amelynek értelmében a kétnyelvűség alkalmazása már nem csupán fakultatív feladat. „A Pro Europa Liga ezennel Bretfelean lemondását kéri, mivel kijelentéseivel, kisebbségellenes gesztusaival már sokadjára mond ellent az európai uniós normáknak és törvényeknek, tettei pedig egyáltalán nem használnak Marosvásárhely megítélésének” idézte Smaranda Enachet a Krónika című napilap. Az emberjogvédelmi aktivista azt javasolta Valentin Bretfeleannak, hogy olvassa el a chartát, és ne tegye ki magát és ez által az önkormányzatot is annak a veszélynek, hogy elveszíti az ügyben indítandó strasbourgi pereket.
 
De más civil szervezetek román vezetői is elítélik a rendőri intézkedést. Cătălin Hegheş, az Asociaţia pentru Minţi Pertinente (AMPER) ügyvezetője egyértelműen túlkapásnak minősítette a rendőri ügybuzgalmat, ami, véleménye szerint napnál világosabb, hogy a vásárhelyi magyarság megfélemlítésére irányul. Hegheş kifejtette, hogy amennyiben valakinek pereskednie kell majd a házára felszerelt kétnyelvű utcanévtábla miatt, az AMPER kész jogi támogatást is nyújtani.
 
 
Egy nevének elhallgatását kérő vásárhelyi, akinek a házára már felkerült a magyar helységnévtábla, de retteg az esetleges büntetéstől, kérdezte: Mi kell még ahhoz, hogy ez az ügy megnyugtató módon egyszer, s mindenkorra megoldódjon? Hiszen törvény, tanácsi határozat, s most már pénz is van a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezésére. Mikor lesz már vége a köpönyegforgatásnak, annál is inkább mivel az Országos Diszkriminációellenes Tanács 2014. július 31-én meghozott döntése értelmében a jelenlegi marosvásárhelyi utcanévtáblák diszkriminatívak a magyar közösség irányába. Az ODT figyelmeztetésben is részesítette a város polgármesterét és jegyzőjét, továbbá hat hónapos határidőt szabott arra, hogy a valós kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztése megvalósuljon.
A törvényesség betartásának bajnoka ezt vajon miért nem kéri számon?