Szerda, 2018. október 24.
SALAMON napja
Menü

Köztér

Péntek, 2014. december 19. | Hamar Mátyás Ruben

A rendszerváltásra emlékeztek


Emlékeztek, illetve emlékeztettek a ’89-es rendszerváltásban aktívan szerepet vállaló marosvásárhelyi forradalmárok.
A prefektusi hivatal által szervezett rendezvényen középiskolás diákokat szembesítettek a negyedévszáddal ezelőtt történtekre. Bár hivatalosak voltak a magyar középiskolák is, mégsem képviseltették magukat a rendezvényen. 
Vasile Liviu Oprea prefektus kormánybiztosként vezényelte le a rendezvényt. Oklevelet adott át a marosvásárhelyi események alakításában szerepet vállaló személyeknek, illetve azoknak, akiknek az életében haláleset, vagy sebesülés hagyott kitörölhetetlen nyomot.
 
 
A zsúfolásig telt nagyteremben a rendezvény egész ideje alatt pörögtek a vásznon az áldozatokról és a véres ütközetekről készült felvételek.
Ezzel egyidejűleg forradalmárok mondták el történetüket, nemegyszer belefoglalva nemtetszésüket az ő személyüket körülvevő rosszindulatú megjegyzésekkel szemben. A felszólalók jelentős hányada hangsúlyozta, a rendszerváltás igenis a nép akarata és áldozata miatt valósult meg, tehát téves az az új keletű állítás, miszerint csak puccsról van szó.
 
 
Olyanok szólaltak fel, akik életüket tették kockára azzal, hogy szolidarizáltak a temesváriakkal. Volt köztük olyan, aki igazságtalanul szenvedett börtönbüntetést, volt olyan, akinek mindkét lábát átlőtték: Hamar Alpár-Benjámin a December 21. Marosvásárhely Mártírváros szervezet elnöke ma is könnyes szemmel gondol az elhunytakra. „Nem tudom elfelejteni, azt a pillanatot, amikor láttam, hogy körülöttem vérző emberek vannak, vagy a döbbenetet éjjel, már a kórházban, hogy a barátomat, akivel az utcán együtt voltunk kereste a családja. Akkor döbbentem rá, hogy elveszíthetem, szerencsére sértetlenül került elő.” 
A forradalmárszervezet elnöke a diákokhoz intézett szavaiban felhívta a figyelmet a tanulás és az önképzés fontosságára. Negyedévszázad távlatából úgy véli, azért nem történt minden térre kiható változás, mert a rendszerváltáskor a kommunista párt neveltjei ragadhatták meg a hatalmat. Ez pedig azért történhetett meg, mert ők voltak a legfelkészültebbek, kompetensebbek.  
Târnăveanu Emil azok közé tartozott, akik a prefektúra épületének elfoglalásában vállaltak szerepet. Ötven, hatvan társával egy egész éjjelt rettegtek át azért, hogy többé semmilyen formában ne uralkodhasson a rettegés: „Beismerem, hogy borzasztóan féltünk. Akkor a televízióban beszélték, hogy ilyen terroristák, olyan terroristák, minden pozícióból lőnek… Beismerem, nagyon meg voltunk ijedve. De azt mondtuk, hogy nem megyünk haza, ha még reszkírozzuk is az életünket, hanem itt ülünk. Mert ha hazamegyünk és reggel megint be van zárva, akkor mit csinálunk? Kezdünk megint mindent elölről?”
 
 
A diákok kérdéseket tehettek fel, amelyekre olyan személyek válaszoltak, akik érintettek voltak az esemény konkrét mozzanatában. Mindemellett a forradalmárok arra bátorították őket, hogy kérdéseikkel a rendezvény után is keressék meg őket. Tudva azt, hogy volt lesz min elgondolkodjanak a találkozó? után.  
(Fotók: www.prefecturams.ro)