November 17, 2017

Múltidéző Lencsi-versek

Megélt tapasztalatainkat sokszor mesékké, történetekké formáljuk, és továbbadjuk unokáink, gyerekeink számára, egy kicsivel emészthetőbb formában. Talán ez az a hagyaték, ami átível generációkon és az idő vasfoga sem fog rajta. Főként, ha megőrizzük őket szavak formájában az utókor számára.

Így tett a Lencsi könyve című kötet megírója is, Albert Homonnai Emő, akinek verseit anyai nagymamája történetei ihlették.

Na de, ki az a Lencsi? – tevődött fel a kérdés a könyvbemutatón. Olyan valaki, aki homályosan lát? Netán, az az valaki, aki másképp látja a világot, mint a többség? Kontaktlencsét visel a szereplő, vagy nagyon szereti a lencselevest?” – jöttek a jópofa kérdések a gyerekhallgatóság soraiból. Pedig egyszerű a válasz, Lenkének a beceneve – világosította fel a gyerekeket az írónő.

Albert Homonnai Emő verseskötetét anyai nagymamája, Daday Lenke történetei ihlették, aki kifogyhatatlanul mesélt édesapjáról, Daday Lóránd íróról, akit írásai miatt nem egyszer bebörtönöztek. „Ahhoz képest, hogy milyen helyzeteken ment keresztül az én nagymamám, nagyon nyitott ember maradt. Ő a mesélésben dolgozta fel sérelmeit. A háborúról is sokat mesélt, valamint a román iskolában szerzett tapasztalatairól, ahol nem beszélgethettek magyarul, különben megbüntették” – mesélte emlékeit a szerző, akinek Tanítói küldetés című versének utolsó sorai éppen erre utalnak. „Akik magyarul szólni mernek, / kukoricán térdepelnek.”

Ehhez hasonló nagyi-tapasztalatokat örökített meg az Anyanyelvápolás című versében is, amelyben szintén a román iskolában töltött emlékek törnek fel.

Tanítónk megteszi, mi tőle telhet:
közösen tanuljuk az anyanyelvet.
Noha elméletben megáll e képlet,
lehet, hogy a tanci mégiscsak téved.
Muszáj szóvá tennem, ó, doamna Didi,
hogy a gyakorlatban van egy kis bibi:
még pediglen az, hogy nálunk a mama
nem olyan nyelvet beszél, amilyet maga.

 

Magyari Izabella

November 15, 2021

Műfordító tükrében a Ferrante-láz (és fordítva)

Elena Ferrante-t már nem kell bemutatni a nagyközönségnek, mégis teljes titok fedi a kilétét. Igazából csak annyit tudhatunk róla, hogy Nápolyban született, és regényei már meghódították az egész világot. Király Kinga Júlia író, műfordító, dramaturg már a negyedik magyar hangja az olasz szerzőnek. Erről, és magáról a Ferrante-jelenségről beszélgetett Király Kinga Júlia és Vallasek Júlia […]

November 14, 2021

A közös kiadások menthetik meg a kis kiadókat

Az írott kultúra csupán eladásból jelenleg fenntarthatatlan, de kiutat jelenthet, ha a könyvek közös kiadásban, magyarországi és erdélyi kiadók partnerségében kerülnek az olvasók elé. Ez volt a végkövetkeztetése a 27. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron zajló Van-e határ, hol a határ? A közös kiadások esélyei és sorsa című beszélgetésnek, amelyen Balogh Endre, Gálfalvi Ágnes és ifj. Király […]

November 14, 2021

Új idők új dalai az irodalmi lapoknál

„Cenzúra nincs, de a hatalom egész érdekesen tud megnyilvánulni” – ezzel a kijelentéssel indult a főszerkesztők kerekasztala a 27. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. Egy asztalnál Szűcs László az Újvárad, Zsidó Ferenc a Székelyföld, Karácsonyi Zsolt a Helikon és Vida Gábor a Látó szépirodalmi folyóirat képviseletében. A cenzúra létének vagy nem létének, a hatalom befolyásának kézzelfogható mesterpéldájaként […]