Mi lesz veled, arisztokrácia?
A 24. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár zárónapján Káli Király István, Kálmán Attila és Sebestyén Mihály beszélgettek két könyv apropóján – Makkai Sándor Egyedül. Bethlen Gábor lelki arca című könyve és a Bizony csoda!, Káli István beszélgetése gróf Bethlen Anikóval. A beszélgetés témája, s talán annak oka is, hogy ezek a könyvek megjelentek az, hogy milyen szerepet tölthet be az arisztokrácia napjainkban. Erre pedig időben Bethlen Gábortól egészen gróf Bethlen Anikóig igyekeznek választ találni.
A beszélgetés elején a kiindulópontot próbálják megkeresni. Miért beszélünk mi erről? És miért pont most? A kötődéseket bogozza össze és ki a három meghívott. Felidézve az elmúlt század emlékeit. Sebestyén Mihály a gyermekkor emlékei mellett egy, a Teleki Tékában talált Bethlen Gábor- levélről mesél. Arról, hogy talán ez volt mindennek az elindítója. Káli Király Istvánban az arisztokráciáról a két lábon járó, esernyőt sétapálcának használó elegancia maradt meg a múltból.
Fotó: Szigeti Szenner Szilárd
Kálmán Attila, felvállalva a történelemtanárok szerepét segít összerakni azokat a darabokat, amiket a könyvek, és a beszélgetőtársak szabadjára engednek. Kik azok a Bethlenek? Mi az arisztokrácia szerepe napjainkban? Mesél az Iktári és Bethlen-i Bethlen családról. Arról, hogy hogyan és hogyan nem voltak rokonok.
Ezt követően Káli Király István Makkai Sándor könyvéről kezd beszélni. Arról, hogy meglepte az, ahogyan Makkai ábrázolja. Meglepte a fejedelem vergődése. Bethlen jellemét abból lehet kiolvasni, hogy túl azon, ami vele történik, ő mégis csak egy dologra összpontosít. A fejedelemségre. Sebestyén Mihály Bethlen küzdelmeiről mesél. A fejedelem szélmalomharcairól. Káli Király István felteszi a kérdést, hogy mi lett volna, ha Bethlen 2013-ban élt volna. Lehetett volna másképp? Vajon csak egy fejedelem kell Erdély autonómiájához? Sebestyén Mihály a 2000-es évek elején lefolytatott Provincia kerekasztal-beszélgetést idézi fel, ahol többek között arra keresték a résztvevők a választ, hogy mi is az az erdélyi érzés. Szerinte Erdélyben olyan különböző érdekcsoportok vannak, amelyek meggátolják Erdély leválását. Függnek Bukaresttől.
Fotó: Szigeti Szenner Szilárd
Kálmán Attila, hogy oldja a beszélgetést, a Bethlen család vélt származásáról beszél. Egy, a családtól származó elmélet szerint a rokonság Szent István király lánytestvéréig, Saroltáig vezethető vissza. Továbbá azt is megemlíti, hogy a két Bethlen ág közötti esetleges rokoni szálakat csak Bethlen Gábor fejedelemségre jutását követően kezdték boncolgatni.
Ezt követően a Bethlenek, és amúgy az arisztokrácia 20. századi szerepének kibeszélésére kerül sor. Sebestyén Mihály a palettára dobja Bethlen István személyét, aki több rétegben is igyekezett betölteni valamilyen közösségvédelmi, összefogó szerepet. Bővebben Romsics Ignác írt róla. Továbbá Teleki Sámuel feleségéről, iktári Bethlen Zsuzsannáról is beszél, mint a szakember „kenyéradója”.
Visszatérünk az arisztokrácia mai szerepéhez. Kálmán Attila szerint beszélhetünk akár vagyonvisszaszerzésekről, vagy elveszett kastélyokról is, de szerinte amire figyelni lehet és kell, az az ember a kastély mögött. Egy úgymond lefejezett társadalmi rétegről beszélünk. Mit tud nyújtani az, aki visszatért? S az aki elment. Bármennyire szépen beszélgetünk is az erdélyi arisztokráciáról, a románság, sőt a magyarság részéről is problematikus a megítélésük. Sebestyén Mihály szerint ennek elsősorban gazdasági oka van. Az eltelt 80 évet egyik fél sem tudja egyik napról a másikra megváltoztatni.
Minden korban megvolt az arisztokrácia érvényesülési lehetősége. Kiemelt feladata az, hogy abban a közösségben, ahol éppen él, tegyen a közösségért. Függetlenül attól, hogy milyen körülmények között él, vagy hogy mennyit őrzött meg a kézzelfogható örökségből. Önmagát meg nem tagadva és egyéniségéből kiindulva képes adni a körülötte levő világnak.
Brassai Eszter
