November 12, 2012

Mácsai: Örkény történeteit őrzöm

 

– Miért éppen Örkény életére esett a választás?

Ő volt az én fiatal korom élő klasszikusa, akit az különböztetett meg más élő klasszikusoktól, hogy olvastuk, mert értettük, vagy legalábbis érteni véltük. Később rendeztem darabjait, de még ez sem volt különös kapcsolat. Aztán, mikor a levelezése, illetve annak egy része megjelent, én rendeztem a könyvbemutatót. Ennek a hangulata merőben eltért a könyvbemutatók szokásos, illedelmes hangulatától: miközben olvastuk a leveleket, nem lehetett nem észrevenni a közönség lelkesedését, a színházi hőfokot. Akkor éreztem meg, hogy Örkény privát, önmagáról szóló szövegeivel is lehetne valamit kezdeni színpadon. 

– Hogyan jött létre az „Azt meséld el, Pista”? Milyen forrásokból, szövegekből táplálkozott a próbafolyamat?

Összegereblyéztem minden, egyes szám első személyben írt szövegét. Volt ebben levél, napló, interjú, szépprózai részletek, sőt, a család által rendelkezésemre bocsátott magnószalagok is. Így létrejött egy sok száz oldalas szövegfolyam, amit Bereményi Gézával húztunk két órásra, közel ötven oldal maradt meg.

 

 

– Mi a célja az előadásnak, miért állította színpadra?

A cél egyszerű, azért, hogy ezek a történetek ne felejtődjenek el.

– A színpadon egy ülőalkalmatosság és egy színész. Miért ez a minimalizmus? Mivel igyekszik fenntartani a nézők figyelmét?

Elég ehhez Örkény szövege. Én nem vagyok álszerény, biztos passzol az alkatomhoz a szöveg, biztos jól is mondom el, de higgye el, ez az ötszáz előadáson is túl lévő széria nem rajtam múlik, hanem a szövegen. Egy tipikus huszadik századi magyar élet, mindenki apja – nagyapja – dédapja: de káprázatos, egyedi optikával. Én azt hiszem, ennek a színpadi sikernek az oka a műfaj: a mesélés. Ősi drámai műnem ez, csak most újra felfedeztük, elővettük. Aztán már csak ez a szöveg kellett. 

– A néző Örkénnyel találkozik az előadás során vagy Mácsai Pállal?

Jó kérdés. Az a válaszom, amit Bereményi írt tizenhat évvel ezelőtt az ajánlóba: „ezen az estén az író a színész testét ölti magára”. (Pálffy Zsófia)