Vitorla-ének – Fiatal költők antológiája „újratöltve” 1967–2017



Az „újratöltött” Vitorla-ének nem kíván szokványos emlékkönyv lenni. Eredeti formájában újraközli ugyan a bukaresti Ifjúsági Könyvkiadónál 1967-ben megjelent antológia teljes szövegét – beleértve Lászlóffy Aladár szerkesztõi bevezetõjét és a szerzõket ismertetõ életrajzi adatokat is –, de egyszersmind továbbköveti az ötven évvel ezelõtti szerzõk életpályáját, munkásságát, és – ahol ez lehetséges – jellegzetes mutatványt kínál fel az olvasónak az illetõk késõbbi irodalmi/tudományos alkotásaiból.
A könyv gyakorlatilag választ kíván adni arra az akkoriban megfogalmazott, logikus következtetésre, hogy egy hasonló jellegû antológia nem jelent törvényszerûen belépõjegyet szerzõinek az irodalomba. A szerzõnkénti szembesítés, a pályaívek esetenkénti meghosszabbítása a fél évszázad elteltét jelzõ újabb antológiában némileg igazolni látszik a könyv valamikori fogadtatását köszöntõ optimista hangokat, mintegy jelezve, hogy a fiatal költõk elé állított mesterséges zsilipek felemelése adott korszakban törvényszerûen hozzájárult az erdélyi irodalom megújulásához, az ekként jelentkezõ irodalmi utánpótlás megméretkezéséhez.





További hasonló könyvek


A Fehér-patak útja

Kozma Mária új regénye önéletrajzi elemekkel átitatott eseménysor Székelyföld történetébe ágyazva. A kerettörténet szerint az első személyben mesélő csíki narrátor-könyvtárosnak a gyergyói unokatestvére, a papírmérnök családregényt írt. Ezt a családregényt olvassa – rokonként és könyvtárosként – és magyarázza „az olvasó”, akinek ennek során neki magának is felelevenednek a családi szálak, kötelékek és nem utolsósorban saját […]