Vitorla-ének – Fiatal költők antológiája „újratöltve” 1967–2017



Az „újratöltött” Vitorla-ének nem kíván szokványos emlékkönyv lenni. Eredeti formájában újraközli ugyan a bukaresti Ifjúsági Könyvkiadónál 1967-ben megjelent antológia teljes szövegét – beleértve Lászlóffy Aladár szerkesztõi bevezetõjét és a szerzõket ismertetõ életrajzi adatokat is –, de egyszersmind továbbköveti az ötven évvel ezelõtti szerzõk életpályáját, munkásságát, és – ahol ez lehetséges – jellegzetes mutatványt kínál fel az olvasónak az illetõk késõbbi irodalmi/tudományos alkotásaiból.
A könyv gyakorlatilag választ kíván adni arra az akkoriban megfogalmazott, logikus következtetésre, hogy egy hasonló jellegû antológia nem jelent törvényszerûen belépõjegyet szerzõinek az irodalomba. A szerzõnkénti szembesítés, a pályaívek esetenkénti meghosszabbítása a fél évszázad elteltét jelzõ újabb antológiában némileg igazolni látszik a könyv valamikori fogadtatását köszöntõ optimista hangokat, mintegy jelezve, hogy a fiatal költõk elé állított mesterséges zsilipek felemelése adott korszakban törvényszerûen hozzájárult az erdélyi irodalom megújulásához, az ekként jelentkezõ irodalmi utánpótlás megméretkezéséhez.





További hasonló könyvek


Cérnafű (Versek 2009–2015)

„csak a betűk indulnak el, ugyanúgy, mint a füvek, a maguk feltartóztathatatlan, apró búzaszem-vonulásával, megállíthatatlanul, a becsukott ajtók, küszöbök felé.” Hogy lehet mai napig élő a repülés, toronyugrás évezredek költői hagyományából ismert képe? Milyen időjárású az életvadászó ember-ősz? Meddig látnak a hősök műanyag kukkerükön? Patikamérlegre vetheti-e a költő a világtörténelmet? Tisztítótűzbe Krisztust meg a többi […]