Vitorla-ének – Fiatal költők antológiája „újratöltve” 1967–2017



Az „újratöltött” Vitorla-ének nem kíván szokványos emlékkönyv lenni. Eredeti formájában újraközli ugyan a bukaresti Ifjúsági Könyvkiadónál 1967-ben megjelent antológia teljes szövegét – beleértve Lászlóffy Aladár szerkesztõi bevezetõjét és a szerzõket ismertetõ életrajzi adatokat is –, de egyszersmind továbbköveti az ötven évvel ezelõtti szerzõk életpályáját, munkásságát, és – ahol ez lehetséges – jellegzetes mutatványt kínál fel az olvasónak az illetõk késõbbi irodalmi/tudományos alkotásaiból.
A könyv gyakorlatilag választ kíván adni arra az akkoriban megfogalmazott, logikus következtetésre, hogy egy hasonló jellegû antológia nem jelent törvényszerûen belépõjegyet szerzõinek az irodalomba. A szerzõnkénti szembesítés, a pályaívek esetenkénti meghosszabbítása a fél évszázad elteltét jelzõ újabb antológiában némileg igazolni látszik a könyv valamikori fogadtatását köszöntõ optimista hangokat, mintegy jelezve, hogy a fiatal költõk elé állított mesterséges zsilipek felemelése adott korszakban törvényszerûen hozzájárult az erdélyi irodalom megújulásához, az ekként jelentkezõ irodalmi utánpótlás megméretkezéséhez.





További hasonló könyvek


„Levéllé válva” Ujfalvi Krisztina verselő köre

Ujfalvi Krisztina (1761–1818) játékos, évődő – a legkomolyabb kérdések elől sem kitérő – verses leveleivel, kíváncsiságával, elevenségével nyerte meg kortársai rokonszenvét. Barátságai közül a Molnár Borbálához fűződő nyomtatott leveleskönyvben is ismertté lett (Barátsági vetélkedés, 1804, Kolozsvár). A „Levéllé válva”más barátságok képe: három lírai művet, tizenhét verses levelet tartalmaz a 18. század végi Erdélyből (egy későbbi […]

Lélekgyöngyök

Ez a kötet időrendi sorrendben tartalmazza a szerző naponta születő verseit, és így belső tükörként szolgál. A költemények saját fejlődési lépcsőfokainak vetületei, amelyeket az olvasó a költővel együtt akaratlanul is megmászhat, ha átadja magát a rímes utazásnak. A lélek kagylójában született gyöngyök fénye megvilágítja a költő és az olvasó Eggyé váló útját.

A szemfényvesztett

A 20. század derekán a világnak ezen a középkelet-európai részén volt egy jókora tömegnyi ember, akik eleinte nagyon igyekeztek alkalmazkodni a rendhez, aztán valamiért meghasonultak, s a kezdeti fény, mely a tekintetükből áradt, csak arra volt jó, hogy később még szembetűnőbb legyen, amint fokozatosan vagy hihetetlen gyorsasággal kihuny a szemük ragyogása. Közéjük tartozott Kormos Albert […]