Utolér, szembejön (Ráduly Margit illusztrációival)



Borsodi L. László Utolér, szembejön című prózaverskötete szerves folytatása a Feljegyzések a földről és Parton című köteteknek. E harmadik kötetben a nyelvi és a létértelmező dimenzió elválaszthatatlanságának a tudatában, de már a nyelv által létrejövő törések réseiben megvillanó transzcendens, kegyelmi pillanat (vagy csak – nevezzük így – a valami) felvillanásának illúziója nélkül élő beszélő értelmez, s mert értelmez, hát él, vagy csupán tengődik-tévelyeg. A 7 ciklusba rendeződő (Összeér, utolsó; A parti sáv; Idegen vidék; A tegnapi város; A tagadás tornya; Az angyal kihátrál; Szembejön, utolér) 49 vers mintegy mélyíti és általánosítja, létfi lozófi ai összefüggésekbe helyezi az előző kötetekben felvetett kérdéseket, és ennek megfelelően a tervezett könyv szövegeiben inkább a fogalmiság és a retorikai sodrás, kevésbé a képszerűség lesz a meghatározó. A kötetet keretező két ciklus címét (Összeér, utolsó; Szembejön, utolér) a kötet címében (Utolér, szembejön) összekapcsolóasszociáló költői játék is azt mutatja, hogy a korábbi, névszókból álló kötetcímek statikusságát felváltja ugyan az ige által létrehozott dinamizmus, de ez a mozgás önkörébe tér vissza. A magára maradt, létbe zárt ember a vég közelében toporog (ezért a látomásos jelleg), de kudarcai és csalódottsága birtokában már nem fél, mert tudja, az emlékezés vigasztalan kaland, nem menedék, nem hoz vissza és nem tesz jóvá semmit, akárcsak egy lehetséges, az isteni vagy a humán tartományokból feltűnő másiknak a megjelenése, hiszen a jövőbeli lehetőségeket a múlt és jelen veszteségtudata eleve bukásra predestinálja, vagy esélyt sem ad a megmutatkozásának. Ez a kötet a léttel való számvetés mellett a korábbi két kötetben kiérlelt teremtett világokat egységbe foglaló, a kötettriptichonban így létrejövő költői világ szándékolt egységének belső ívét lezáró, egyben a megteremtett, belakott, megélt és alkotói szempontból bevégzettnek tekintett költői nyelvet, világot is mérlegre tevő mű.





További hasonló könyvek


Félbemaradt tüzek (versek)

A hetvenedik életévébe lépett Ferencz Imre új könyvében korábbi kötetei, a Táncoló kövek és a Játékidő című gyűjteményeinek versvonulatát folytatja, viszi tovább, egyfelől az elmúlással, az értékvesztéssel szembesülő ember drámáját jeleníti meg, másfelől a szülőfalu, a paraszti világ válságát tárja elénk, mint átélt és megszenvedett valóságot. Ferencz Imre olyan jellegzetes verseszményt követ, amely elsősorban a […]

Erdélyi Irodalom I.

Az Erdélyi Toll irodalmi és művelődési folyóirat 2009-2010 évfolyamban. Az Erdélyi Toll első és második évfolyamából összeállított, maradandó erdélyi irodalmat tálaló Antológia nem csak értékes, de érdekfe­szítő olvasmány is, hiszen szerzői Arany János soha el nem évülő, mindig időszerű soraival hirdethetik: „Jelennek ír, ki a jelenben él, / — Mon­dom — közöttünk hisz, szeret, remél, […]

A legfelső stáció. Szertelen történetek, rendhagyó mesék

Most az Isten Csíkban – ez is lehetne Molnár Vilmos új, kiadónknál megjelenő második könyvének a címe. Humor, filozófiai hajlam, nyelvi furfang, súlyos, balladai hangvétel egyként jellemzi a novelláskötetet, melyen folyamatos „az Isten ujjának” érintése, a nevének, akaratának, nyomainak keresése: Csicsó után a vonaton, gimnazista iskolai fogalmazásban, üres négyzetekben és félve feltett kérdésekben. A legfelső […]