Utolér, szembejön (Ráduly Margit illusztrációival)



Borsodi L. László Utolér, szembejön című prózaverskötete szerves folytatása a Feljegyzések a földről és Parton című köteteknek. E harmadik kötetben a nyelvi és a létértelmező dimenzió elválaszthatatlanságának a tudatában, de már a nyelv által létrejövő törések réseiben megvillanó transzcendens, kegyelmi pillanat (vagy csak – nevezzük így – a valami) felvillanásának illúziója nélkül élő beszélő értelmez, s mert értelmez, hát él, vagy csupán tengődik-tévelyeg. A 7 ciklusba rendeződő (Összeér, utolsó; A parti sáv; Idegen vidék; A tegnapi város; A tagadás tornya; Az angyal kihátrál; Szembejön, utolér) 49 vers mintegy mélyíti és általánosítja, létfi lozófi ai összefüggésekbe helyezi az előző kötetekben felvetett kérdéseket, és ennek megfelelően a tervezett könyv szövegeiben inkább a fogalmiság és a retorikai sodrás, kevésbé a képszerűség lesz a meghatározó. A kötetet keretező két ciklus címét (Összeér, utolsó; Szembejön, utolér) a kötet címében (Utolér, szembejön) összekapcsolóasszociáló költői játék is azt mutatja, hogy a korábbi, névszókból álló kötetcímek statikusságát felváltja ugyan az ige által létrehozott dinamizmus, de ez a mozgás önkörébe tér vissza. A magára maradt, létbe zárt ember a vég közelében toporog (ezért a látomásos jelleg), de kudarcai és csalódottsága birtokában már nem fél, mert tudja, az emlékezés vigasztalan kaland, nem menedék, nem hoz vissza és nem tesz jóvá semmit, akárcsak egy lehetséges, az isteni vagy a humán tartományokból feltűnő másiknak a megjelenése, hiszen a jövőbeli lehetőségeket a múlt és jelen veszteségtudata eleve bukásra predestinálja, vagy esélyt sem ad a megmutatkozásának. Ez a kötet a léttel való számvetés mellett a korábbi két kötetben kiérlelt teremtett világokat egységbe foglaló, a kötettriptichonban így létrejövő költői világ szándékolt egységének belső ívét lezáró, egyben a megteremtett, belakott, megélt és alkotói szempontból bevégzettnek tekintett költői nyelvet, világot is mérlegre tevő mű.





További hasonló könyvek


Erdélyi műhely – Budapesten

Pomogáts Béla az erdélyi magyar irodalom elkötelezettje. Könyveiben, tanulmányaiban, esszéiben előadásaiban több mint három évtizede foglalkozik az erdélyi magyar irodalom történetével, elméletével, erdélyi magyar írók munkáival és sorsproblémáival, mindezt teszi oly módon és azzal a meggyőződéssel, hogy az erdélyi magyar irodalom a magyar nemzeti irodalom szerves része. Új könyvének előszavában így vall erről: „Erdély számomra […]

Lélekgyöngyök

Ez a kötet időrendi sorrendben tartalmazza a szerző naponta születő verseit, és így belső tükörként szolgál. A költemények saját fejlődési lépcsőfokainak vetületei, amelyeket az olvasó a költővel együtt akaratlanul is megmászhat, ha átadja magát a rímes utazásnak. A lélek kagylójában született gyöngyök fénye megvilágítja a költő és az olvasó Eggyé váló útját.

Csalódások könyve

Egy a Teleki Tékában lappangott és „felfedezése” után nyomdafestéket látott 19. századi naplót tarthat kezében az olvasó. Kézdiszentléleki Kozma Katinka erdélyi úri család sarja, akinek 1863–1865 között a Marosvásárhely közeli Kiskenden íródott sorai megőrződtek számunkra. Az akkor 14–15 éves bakfislány, meglepő-e vagy sem, nagyon hasonlít mai társnőire: sokat unatkozik, kalandokra és utazni vágyik, egyszóval: változatosságra. […]