Utolér, szembejön (Ráduly Margit illusztrációival)



Borsodi L. László Utolér, szembejön című prózaverskötete szerves folytatása a Feljegyzések a földről és Parton című köteteknek. E harmadik kötetben a nyelvi és a létértelmező dimenzió elválaszthatatlanságának a tudatában, de már a nyelv által létrejövő törések réseiben megvillanó transzcendens, kegyelmi pillanat (vagy csak – nevezzük így – a valami) felvillanásának illúziója nélkül élő beszélő értelmez, s mert értelmez, hát él, vagy csupán tengődik-tévelyeg. A 7 ciklusba rendeződő (Összeér, utolsó; A parti sáv; Idegen vidék; A tegnapi város; A tagadás tornya; Az angyal kihátrál; Szembejön, utolér) 49 vers mintegy mélyíti és általánosítja, létfi lozófi ai összefüggésekbe helyezi az előző kötetekben felvetett kérdéseket, és ennek megfelelően a tervezett könyv szövegeiben inkább a fogalmiság és a retorikai sodrás, kevésbé a képszerűség lesz a meghatározó. A kötetet keretező két ciklus címét (Összeér, utolsó; Szembejön, utolér) a kötet címében (Utolér, szembejön) összekapcsolóasszociáló költői játék is azt mutatja, hogy a korábbi, névszókból álló kötetcímek statikusságát felváltja ugyan az ige által létrehozott dinamizmus, de ez a mozgás önkörébe tér vissza. A magára maradt, létbe zárt ember a vég közelében toporog (ezért a látomásos jelleg), de kudarcai és csalódottsága birtokában már nem fél, mert tudja, az emlékezés vigasztalan kaland, nem menedék, nem hoz vissza és nem tesz jóvá semmit, akárcsak egy lehetséges, az isteni vagy a humán tartományokból feltűnő másiknak a megjelenése, hiszen a jövőbeli lehetőségeket a múlt és jelen veszteségtudata eleve bukásra predestinálja, vagy esélyt sem ad a megmutatkozásának. Ez a kötet a léttel való számvetés mellett a korábbi két kötetben kiérlelt teremtett világokat egységbe foglaló, a kötettriptichonban így létrejövő költői világ szándékolt egységének belső ívét lezáró, egyben a megteremtett, belakott, megélt és alkotói szempontból bevégzettnek tekintett költői nyelvet, világot is mérlegre tevő mű.





További hasonló könyvek


Örökhagyók, értékvédők

Cseke Péter negyven évvel ezelőtt szociográfiai riportokkal jelentkezett a Forrás-sorozatban. Egészen 1993-ig ez volt a vezető műfaja, jóllehet már a nyolcvanas évek elejétől jelentkezett irodalomtörténeti dolgozatokkal is. A Korunk-szerkesztés és az egyetemi oktatói munkakör 1990 után „lépés- és léptékváltásra” késztette. A korábbi „terepjárást” – érthető módon – felváltotta a kutatómunka, s ez műfajváltást is eredményezett; […]

Bizony, csoda!

Bethlen Anikó sokszor finomkodó, máskor nyers, szókimindó igazságait olvasva érthetjük meg, mit jelentett a 20. században, főleg annak második felében grófnak lenni, s ezt a születéssel kapott státust úgy megélni az ellenséges viszonyok között, hogy közben meg ne hasonuljon, hogyan lehet a lehetetlen határán is bekapcsolódni a világ mindennapi mozgásába, méltósággal, de határozottan irányítani a […]

Könyvterjesztés Erdélyben

Beszélgetések a XXI. század eleji erdélyi könyvterjesztésről könyvterjesztőkkel, szerkesztőkkel, irodalomtörténészekkel, bibliográfusokkal, írókkal, költőkkel, sajtómunkatársakkal, szociológusokkal, történészekkel, tanárokkal, tudományos kutatókkal, muzeológusokkal (Bencze Mihály, Bertha Zoltán, Demeter Attila, Kozma Mária, Kuszálik Péter, Nagy László Mihály, Nagy Székely Ildikó, P. Buzogány Árpád, Pomogáts Béla, Róth András Lajos, Sarány István, Szekeres Lukács Sándor, Szőcs Katalin, Tácsi Erika, Tar Károly)