közös hűlés



Serestély Zalán új verseskötetében az apa halála és a gyász lehetősége mellett központi probléma a családon belüli erőszakot elszenvedő anya, a demenciában szenvedő nagyanya, áttételesen pedig az emlékezés és a közösségi emlékezet, a kizsákmányolt állat és általánosabban a nonhumán kiaknázása. Egy másik szál privát vagy családi emlékeket próbál visszakapcsolni a történeti időbe, azt problematizálva, hogy miként lehet a legszemélyesebbet úgy feltárni, hogy ez a feltárás ne maradjon öntisztító, terapeutikus művelet, hanem beleíródjon valami közösbe, közösen érthetőbe, hozzáférhetőbe.





További hasonló könyvek


A költészet rendeltetésszerű használatáról

Mi köze Csokonai Vitéz Mihálynak a geopolitikához? Miért akarta meghonosítani a szonettet Kazinczy Ferenc? Lehetett volna-e egészen más költő Petőfi Sándor?  Mit mulasztott el Arany János? Hogyan újult meg Ady Endre költészete, és miképpen kapcsolódik mégis elődeihez? Hozzá kell-e szólnia a költőnek a közélethez? Mire való napjainkban a vers? Eldöntheti-e a költő, hogy miként használja fel […]

Tavasz lesz, Corina

Húsz, látszólag szerteágazó, ám sok pontban és síkon összefutó történet, több hang és több nyelv, szokás, mítosz és emlék, rétegek és részletek, utalások és zenék finom hálója. Reménytelenség és melankólia, derű és bizakodás, kilátástalanság, kitartás, kételyek, egy süllyedő világ szavai, ízei, illatai kavarognak, és egy új világé is, amely a mienk, a mienk akkor is, […]

Arcok a fényből. Színikritikai írások

Kaáli Nagy Botond a kötet írásaiban többnyire a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának, a szintén helyi Yorick Stúdió, az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, a Művészeti Egyetem 2002 és 2019 közötti évadainak előadásait értékeli.