Requiem provincialis



Megvásárolom

Fényi István Nagykároly mellett, Kaplony községben született 1919. január 10-én, szűkösen élő zsellércsaládban. Az elemi iskolát szülőfalujában, középiskoláit Gyulafehérvárott, majd Nagykárolyban végezte. 1943-ban magyar–francia szakos tanári oklevelet szerzett a kolozsvári egyetem bölcsészkarán. 1946-tól nyugdíjazásáig a magyar irodalom oktatója volt Nagykárolyban. Gimnazistaként már szerepelt a Lantos diákévek (1939) című versantológiában. Verseit kezdetben A Hírnök, a Termés és a Március című lapok közölték, majd a Jóbarát és a Pásztortűz is. A negyvenes években az Erdélyi Helikonban közöl verseket, majd 1945 után az erdélyi irodalmi lapokban: Utunk, Igaz Szó. Kötetei: Tavaszi szőlővessző, 1966; A világ benépesítése, 1971; Sors, virággal, 1982. Halála után kiadott könyvei: Égi város, 1996; Üzenet odaátra, 2004; Szivárvány havasán. Összegyűjtött versek I., 2010. Verseiben Fényi István a szülőföldet, a szűkebb földrajzi régiót tekinti a versélmény elsődleges forrásának. Számára a versírás mint esztétikai tevékenység vágyakozás is a kultúra, a szellem és az erkölcs egyetemessége után.





További hasonló könyvek


Állóképek

Hegedűs Imre János (Székelyhidegkút, 1941) a Székelyföld aprócska falujából indult nem mindennapi útjára. Az erdélyi magyar értelmiség sorsában osztozott évtizedekig, s amikor az ordas hatalom emigrációba kényszerítette, írótollal cserélte föl a tanári katedrát. Az idegen médium részecskegyorsító, hadronütköztető alagút számára, ahol azt kell létrehozni, ami nincs. Hétvégi magyar iskolát alapít Bécsben, újságot szerkeszt, rádióadásokat tudósít, […]