Őrtüzeink parazsa



Megvásárolom

Most látom csak, micsoda előnyt jelentett számomra az a „hátrány”, hogy fiatal alkotói korszakomban falujáró riporter lehettem. És az ún. ʼ68-as nyitást követően megörökíthettem egyet s mást az alkotó szellem újjászületésének öntörvényűségéből.
A hatvanas évek végén s a hetvenesek elején a népi kultúra visszahódított értéktartományairól csakúgy írhattam, mint Bartók és Kodály mához szóló üzenetének megszólaltatásáról: „Csak az a miénk igazán, amiért megdolgoztunk.” Vagyis a nagy ikerpár által felfedezett – a maga mivoltában teljes értékű – népi kultúra csak akkor válik továbbadhatóvá, ha előbb elsajátítjuk azt.
A szellemi otthonkeresők erdélyi évszázadát bejárva magam is a Székesegyház-építők lázában égtem; akár a kisjenői csonkafenyő üzenetére, akár az írói lelkiismeret móriczi mértékére figyeltem. Az őáltala megrajzolt „lélektérképen” az igazmondás pireneusi magaslatával éppúgy találkozhattam, mint a megismerés kisebbségi keresztútjainak parancsolataival.
Száz esztendő távlatában derül ki igazán, hogy mit jelent számunkra nyelv és lélek szövetsége. Valami olyasmit, ami szóval el nem mondható. Ami „öt érzék ezer muzsikája”-ként vibrál bennünk. Mindaddig, amíg az Ady és Németh László által megálmodott katedrális eszméjét őrizzük szívünkben-lelkünkben.





További hasonló könyvek


Amikor hazajössz

„Írásai finom, hosszan lecsengő, elegáns tárcák, jó olvasni őket, jó elgondolkozni rajtuk utána.” (Dragomán György)

Vakondvilág

„Költő, esszéíró, történettudományi szakíró” – olvasható róla a lexikonban, de aki az idők folyamán megjelent köteteit ismeri, a szakterületéhez tartozó munkáin kívül az esszé-köteteiben is a költőt érzi. Az írószövetségi debut-díjjal kitüntetett körÉvek (1992), A madárijesztő panaszai (1996), A hetedik törpe (2005) mellett az esszéit, jegyzeteit kötetbe foglaló tempus fugit (1994), vagy a Kanadában töltött […]

Néhány egykori költemény

Posztumusz művet, posztumusz olvasatokat tartanak kezükben még ismeretlen, de máris posztumusz olvasók. Most éppen Lázáry René Sándor legelső, és mégis posztumusz verseskötetét. Pontosabban: csak egy szűkre szabott, szerényebb, alkalmi versválogatást magából a posztumusz teljesből, annak is csak egy behatárolt darabkájából, de így is egy (majd később) eljövendő, megtervezett egészből, Lázáry összes költői munkáiból. Ezt a […]