Hegedűs Imre János (Székelyhidegkút, 1941) a Székelyföld aprócska falujából indult nem mindennapi útjára. Az erdélyi magyar értelmiség sorsában osztozott évtizedekig, s amikor az ordas hatalom emigrációba kényszerítette, írótollal cserélte föl a tanári katedrát. Az idegen médium részecskegyorsító, hadronütköztető alagút számára, ahol azt kell létrehozni, ami nincs. Hétvégi magyar iskolát alapít Bécsben, újságot szerkeszt, rádióadásokat tudósít, […]

Ezért érdemes utazni! Azt tartják: „a világ annyi, amennyit látsz belőle”. Egyetértek ezzel. De ne csak a szemeddel láss, a lelkedet is tárd ki a befogadás felé! A világ sokarcú és határtalan. Tele van csodákkal! Természetesen kell egy jó értelemben vett megszállottság hozzá, hogy elindulj, hogy megtedd az első bátor lépést. Utána már nincs megállás! […]

Aki nem eléggé cigány a saját tradícióihoz ragaszkodó cigány kisebbségben, és nem eléggé magyar a többséget alkotó gyergyói-medencei magyar kisebbségben, az utóvégre a senki földjén, kiszorulva fogja átvirrasztani, illetve megsejtetni a hátralévő mindennapjait. Ezt a kettős identitást felvállaló, de a kettőt egymással kibékíteni nem tudó költő a tehetetlenség bűntudatától szenved, s a belőle fakadó tragikus […]