Örökhagyók, értékvédők



Cseke Péter negyven évvel ezelőtt szociográfiai riportokkal jelentkezett a Forrás-sorozatban. Egészen 1993-ig ez volt a vezető műfaja, jóllehet már a nyolcvanas évek elejétől jelentkezett irodalomtörténeti dolgozatokkal is. A Korunk-szerkesztés és az egyetemi oktatói munkakör 1990 után „lépés- és léptékváltásra” késztette. A korábbi „terepjárást” – érthető módon – felváltotta a kutatómunka, s ez műfajváltást is eredményezett; sajtótörténeti, irodalomtörténeti és eszmetörténeti kutatásait elsődlegesen tanulmányokban, tanulmánykötetekben publikálta. De mert megszokta, hogy friss kutatásainak eredményeit élményszerűen ossza meg diákjaival, és mert gyakorta vállalt konferenciaelőadásokat, amikor a leletmentő forrás-feltárások bemutatása során az élő szó erejére bízhatta mondandóját, kialakított egy jól felismerhető „köztes műfajt”, amelyik egyrészt az esszé, másrészt a tanulmány irányába mutat. Ez nem meglepő, hiszen már felfedezője, Ruffy Péter is kiemelten szólt arról, hogy szociográfiai riportjain átüt az esszé éleslátása, gondolati gazdagsága. Az idő és az alkalom döntötte el, hogy – 2000 óta – ezek a megszületésükkor filológiai megalapozottságú és élményszerűséget sugárzó írások a tanulmány vagy az esszé formájában nyerjék el a szerző mondandóját erősítő szerepüket. Hogy mennyire tudatos törekvés ez Cseke Péternél, az kiderül egyik előző kötetének, a 2001-es Védjegyeknek a bevezetőjéből is. „Legfőbb ideje – írta –, hogy a 21. század útvesztőivel és csapdahelyzeteivel szembesülve ne engedjük »parciális tudományos üggyé, szűk társadalomtudományi szakterületté változni« a már feltárt közösségi örökséget. Mielőtt végleg az eszme- és irodalomtörténet birtokába kerülne, tegyük lehetővé, hogy éltető szellemi erőtérré válhasson.” Ezen a nyomvonalon halad tovább az Örökhagyók, értékvédők szerzője, kötetében ezt a nézőpontot ajánlja nyomatékosan a figyelmünkbe.





További hasonló könyvek


Nevezd csak szeretetnek

„Egyetlen könyvet ismerek behatóan, azaz mindennel együtt, ami és aki vagyok: a Bibliát. Szilánkos töredékek és nagy ívű elbeszélések, istentelen családtörténetek és sötét szerelmek: egy cenzúrázatlan, véres és boldog megváltástörténet dokumentuma, aminek már a gyermekkoromban saját jogú szereplőjévé lettem. Esténként, fogságunk éveiben anyám nyitotta meg a könyvet, és a petróleumlámpa ugráló lángjánál felolvasta a napi […]

Szalamandrák éjszakái

Márton Evelinnek a Bookartnál megjelenő harmadik kötete felpezsdíti az olvasót, nemcsak szereplőinek színes kavalkádjával, a viszonyok és történések legöngyölítésre váró, gubancos szálaival, hanem azért is, mert bátran vezet ki az erdélyi magyar irodalom ismert helyszíneiről, megszokott vonatkoztatási keretei közül. A „képzeletbeli szalamandracsoport”, akik a regény központjában utaznak, kavar(og)nak, emlékeznek, ugyanakkor az irodalomban évszázadok óta ismert […]

A nyelvtani közép

Hallott már olyan városról, mely egy óriási szörny testében kapott helyet, és a lakosok mindennel ellátják a lényt, amire csak szüksége van? Vagy a Kutatókról, akik a teremtés forráskódját akarják megtudni? A Szerelmesekről, akik, hogy jobban megismerjék egymást, darabokra, testrészeikre szedik a másikat? Sztercey Szabolcs debütkötetében, A nyelvtani középben létrejövő világot úgy kell elképzelnünk, mint […]