Örökhagyók, értékvédők



Cseke Péter negyven évvel ezelőtt szociográfiai riportokkal jelentkezett a Forrás-sorozatban. Egészen 1993-ig ez volt a vezető műfaja, jóllehet már a nyolcvanas évek elejétől jelentkezett irodalomtörténeti dolgozatokkal is. A Korunk-szerkesztés és az egyetemi oktatói munkakör 1990 után „lépés- és léptékváltásra” késztette. A korábbi „terepjárást” – érthető módon – felváltotta a kutatómunka, s ez műfajváltást is eredményezett; sajtótörténeti, irodalomtörténeti és eszmetörténeti kutatásait elsődlegesen tanulmányokban, tanulmánykötetekben publikálta. De mert megszokta, hogy friss kutatásainak eredményeit élményszerűen ossza meg diákjaival, és mert gyakorta vállalt konferenciaelőadásokat, amikor a leletmentő forrás-feltárások bemutatása során az élő szó erejére bízhatta mondandóját, kialakított egy jól felismerhető „köztes műfajt”, amelyik egyrészt az esszé, másrészt a tanulmány irányába mutat. Ez nem meglepő, hiszen már felfedezője, Ruffy Péter is kiemelten szólt arról, hogy szociográfiai riportjain átüt az esszé éleslátása, gondolati gazdagsága. Az idő és az alkalom döntötte el, hogy – 2000 óta – ezek a megszületésükkor filológiai megalapozottságú és élményszerűséget sugárzó írások a tanulmány vagy az esszé formájában nyerjék el a szerző mondandóját erősítő szerepüket. Hogy mennyire tudatos törekvés ez Cseke Péternél, az kiderül egyik előző kötetének, a 2001-es Védjegyeknek a bevezetőjéből is. „Legfőbb ideje – írta –, hogy a 21. század útvesztőivel és csapdahelyzeteivel szembesülve ne engedjük »parciális tudományos üggyé, szűk társadalomtudományi szakterületté változni« a már feltárt közösségi örökséget. Mielőtt végleg az eszme- és irodalomtörténet birtokába kerülne, tegyük lehetővé, hogy éltető szellemi erőtérré válhasson.” Ezen a nyomvonalon halad tovább az Örökhagyók, értékvédők szerzője, kötetében ezt a nézőpontot ajánlja nyomatékosan a figyelmünkbe.





További hasonló könyvek


Halottként és az Isten – Összegyűjtött versek

Aki nem eléggé cigány a saját tradícióihoz ragaszkodó cigány kisebbségben, és nem eléggé magyar a többséget alkotó gyergyói-medencei magyar kisebbségben, az utóvégre a senki földjén, kiszorulva fogja átvirrasztani, illetve megsejtetni a hátralévő mindennapjait. Ezt a kettős identitást felvállaló, de a kettőt egymással kibékíteni nem tudó költő a tehetetlenség bűntudatától szenved, s a belőle fakadó tragikus […]

Fájdallam

Rákkal diagnosztizáltak egy kamaszlányt, és a diagnózis mellé megígérték, hogy meg fogják gyógyítani. A Fájdallam egy érzés. Megélni a kemoterápia elsősorban fizikai kihívásait, megélni több mint egy éven át az otthontalanság érzését, el- és bezártság a kopaszság, elhízás, a rák tabujának megélése és közvetítése egy tipikus falusi környezetben. Kisfalu és nagyváros – élet mindkét helyen […]

Komor korunk derűje – Anekdotakönyv

Kilencvenegy évesen, 1981-ben halt meg Molter Károly, a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom egyedülálló humorú elbeszélõje, regényíró, kritikus, a Helikon Íróközösség tagja, aktív pályája utolsó szakaszában a Bolyai Tudományegyetem német tanszékének professzora. A személyes emlékek sora a szerzõ diák-korával és Ady Endrével kezdõdik, majd megelevenednek az erdélyi irodalom hõskorának szereplõi – ismerõsök és ma […]