Nyergestető – A lelkiismeret ágkeresztes-kopjafás temetője



Nyergestetőről történelemkönyvekben, történészek tanulmányaiban, útleírásokban olvasni, de költőket, művészeket is megihletett. Ez a könyv azonban nem a nyergestetői csata történetét meséli el, nem történelmi hitelességet, pontosságot keres. Hanem azt, ahogyan él egy történelmi esemény az emberek tudatában – hogyan hat, milyen érzéseket, érzelmeket gerjeszt, milyen emlékeket tart ébren vagy takarékon. Egyszóval: másképpen elmondott történelemmel szembesül az olvasó. A nyergestetői ágkeresztes (vesszős), kopjafás temető nem a Lelkiismeret eltemetője, amint a cím sejteti, ellenkezőleg. Inkább a nyugtalan Lelkiismeret megjelenítője. A nemzeti kegyelet és tisztelet „örökmécsese”. Ez a különös temető egy nemzeti közösség, egy nemzet – székely-magyar – együvé tartozásának, helyben maradásának makacs akarása, az életüket itt hagyó székely katonák becsületének, méltóságának védelmezője, emlékeztetője. (Dr. Balázs Lajos, docens, néprajzkutató)





További hasonló könyvek


Székely festékesek a gyakorlatban 1973-2016

Ardai Ildikó nagyon sokat tett azért, hogy fontos nemzeti örökségként tekintünk a festékes szőnyegre, munkássága példaszerűen mutatja, hogy a hagyományhoz miként lehet kreatív, alkotó módon, tisztelettel és tudásvággyal közelíteni.

Báró hadadi Wesselényi Kata, a hitben élő református nagyasszony

Báró hadadi Wesselényi Kata, a hitben élő református nagyasszony

Rendhagyó kötetet tart kezében az olvasó. Ez lényegében a könyv kissé eklektikus felépítéséből adódik. Ennek oka talán a kötet létrejöttének körülményeiben keresen­dő. Évtizedeken keresztül foglalkoztam a marosvásárhelyi Teleki Téka alapítójával, Teleki Sámuellel. Levéltári búvárkodásaim során lépten-nyomon elém került egy aszszony neve: báró hadadi Wesselényi Katáé. Teleki feleségének, iktári Bethlen Zsuzsan­nának a nagynénjéről van szó, akinek […]

Ahogy én láttam

Idestova negyven esztendeje született ez a könyv vagy inkább drámai elrendezésű feljegyzés-sorozat a 20. századi magyar ébredéstörténetről. Írója, Szikszai Béni (1908–1985), a Bethánia CE Szövetség főtitkára (gyakorlatilag vezetője) negyedszázaddal az egyesület feloszlatása után, fizikai munkásként, csendesnapok és összejövetelek szervezőjeként és prédikátoraként írta feljegyzéseit, melyek hosszú ideig csak legendák szárnyán keringtek, szélesebb nyilvánossághoz nem juthattak el, […]