Magyar hadifoglyok Szibériában



Az első világháború, korabeli szóhasználatban: a Nagy Háború galíciai harctereit, majd szibériai–távol-keleti hadifogolytáborait megjárt két tiszt, Szőke Zoltán és Székely Gyula emlékiratát tartja kezében az Olvasó. Mindketten az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében szolgáltak.
Szőke Zoltán annak a nyolc évnek a számára fontos krónikaelemeit rögzítette, amelyeket fiatal katonaként, majd hadifogoly tisztként az orosz lágerekben átélt. Igen érdekesek és tanulságosak azok a feljegyzései, amelyek a foglyok és a helyi civil orosz lakosság közötti kapcsolatokba nyújtanak betekintést. Ezekből a korabeli orosz társadalomról alkothatunk megközelítő képet, de azt is megtudjuk, hogy egyrészt semmilyen ellenségeskedés nem volt tetten érhető a fogva tartó, illetve a fogva tartott országok polgárai között, másrészt pedig – legalábbis az altisztek-tisztek vonatkozásában – teljesen másak voltak a fogva tartási körülmények, mint amilyennel a második világháborús hadifogság esetén/kapcsán találkozunk.
Székely Gyula egyebek mellett arról is beszámol, hogy 1916 tavaszán megismerkedtek egy, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után Oroszországba hurcolt magyar férfival, aki több mint 80 éves korára már alig beszélt anyanyelvén, de esténként magyarul imádkozott. Ez a leírás arra enged utalni, hogy az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc vérbe fojtásában kulcsszerepet játszó cári csapatok – a közhiedelemmel/közdilemmával ellentétben – mégiscsak hurcoltak/hurcolhattak magukkal magyar foglyokat. Székely Gyula szemtanúként az 1917. februári
bolsevik puccs nyomán kirobbant oroszországi polgárháború egyes mozzanatairól, vörös katonák garázdálkodásairól, rablásokról, fosztogatásokról, a felborult rendről, a vörösek és a fehérek közötti összecsapásokról is szót ejt.

2019
Méret: 13,5 x 20,5
ISBN 978-606-542-078-6





További hasonló könyvek


Erdélyi régészet II. Kötet

A kötet célja, hogy meghonosítsa Erdélyben a külföldön már nagy sikernek örvendő közönségrégészet műfaját: párbeszédet kezdeményez nagyközönség és régészet között, elősegítve egy olyan, régészeti örökségünk iránt érzékeny és felelősségteljes társadalom létrejöttét, amelynek léte elengedhetetlen a régészet XXI. századi fennmaradásához.

A középkor orvostudománya

Hints Elek szisztematikus beosztású könyve egyszerre kultúrtörténet, az emberi hiedelmek és babonák, a tudásgyarapodás középkori históriája, ugyanakkor orvos- és gyógyszerészettörténet. A római birodalom bukásától, az ókor záróaktusától az ezredik évig kíséri figyelemmel az európai középkori irányzatok kialakulását, az ókori görög és római örökségátvétel folyamatát, buktatóit. Kutatja a népvándorlás hozadékát és a kolostorok szerepét a gyógyító […]