Lözsurnál dö Lüniver



„Egy ismeretlen, / Egy névtelen kéz némuló lapokra / Följegyzi közben, tán emlékezetből – / Mi történt, vagy mi sem történt”: noha Kovács András Ferenc neve magáért beszél, legújabb, a közélet és aktualitások felé nyitó verseskötetével egyébként pontosan az anonim krónikás azon gesztusát ismétli, melyről egyik verse emlékezik meg. Ha komolyan vesszük mindazt, amit a Kegyipari Kombinát képével is fémjelezhető makáber kortárs nyilvánosságról rímel, az képes lesz olvasóként valóságosan csüggeszteni vagy velőnkig felháborítani. A Lözsurnál így a vérbő, életalakító költészet hagyományához kötődik. Az univerzum naplóját azonban „A füst nem is füst…” lírai evidenciájával nyitja. A mindent „csalóra váltó” költő az új versek egy másik csoportjában természetesen visszavesz ebből a „valóságos” elkötelezettségből. Versformák, képek, szavak a szerzőtől megszokott, de azért újra és újra szemkápráztató mutatványa elhitet(het)i, hogy az egyetlen igazi lét maga az irodalom. Mindezt úgy, hogy KAF most sincs egyedül: legyen az idén 200 éves Arany iránti hódolat, Weöres versének játékba-címbe hozása vagy „Marilyn M.” levelének és szoknyájának idézése, a kötet beszélgetéstől hangos.





További hasonló könyvek


Tavasz lesz, Corina

Húsz, látszólag szerteágazó, ám sok pontban és síkon összefutó történet, több hang és több nyelv, szokás, mítosz és emlék, rétegek és részletek, utalások és zenék finom hálója. Reménytelenség és melankólia, derű és bizakodás, kilátástalanság, kitartás, kételyek, egy süllyedő világ szavai, ízei, illatai kavarognak, és egy új világé is, amely a mienk, a mienk akkor is, […]

Cernafű

Hogy lehet mai napig élő a repülés, toronyugrás évezredek költői hagyományából ismert képe? Milyen időjárású az életvadászó ember-ősz? Meddig látnak a hősök műanyag kukkerükön? Patikamérlegre vetheti-e a költő a világtörténelmet? Tisztítótűzbe Krisztust meg a többi szentet, csak úgy könnyen a beszéd medrébe terelve tengert és óceánt? Milyen ízű Isten pálcikája? Milyen gyakran kell füvet nyírni […]