Lözsurnál dö Lüniver (Füstpanoráma: 2010–2017)



„Egy ismeretlen, / Egy névtelen kéz némuló lapokra / Följegyzi közben, tán emlékezetből – / Mi történt, vagy mi sem történt”: noha Kovács András Ferenc neve magáért beszél, legújabb, a közélet és aktualitások felé nyitó verseskötetével egyébként pontosan az anonim krónikás azon gesztusát ismétli, melyről egyik verse emlékezik meg. Ha komolyan vesszük mindazt, amit a Kegyipari Kombinát képével is fémjelezhető makáber kortárs nyilvánosságról rímel, az képes lesz olvasóként valóságosan csüggeszteni vagy velőnkig felháborítani.
A mindent „csalóra váltó” költő az új versek egy másik csoportjában természetesen visszavesz ebből a „valóságos” elkötelezettségből. Versformák, képek, szavak a szerzőtől megszokott, de azért újra és újra szemkápráztató mutatványa elhitet(het)i, hogy az egyetlen igazi lét maga az irodalom. Mindezt úgy, hogy KAF most sincs egyedül: legyen a 2017-ben 200 éves Arany iránti hódolat, Weöres versének játékba-címbe hozása vagy „Marilyn M.” levelének és szoknyájának idézése, a kötet beszélgetéstől hangos.





További hasonló könyvek


A címeres halott

Csapody Miklós újabb esszéinek, tanulmányainak régebbi és újabb „történetei” Erdélyben „játszódnak” a két világháború közötti időtől máig. Az izgalmas, gazdag irodalmi, eszmetörténeti, politikai Erdély-körkép címadó metaforája Ligeti Ernőtől származik, aki 1940-ben boldogan és felszabadultan írhatta: „ezt az egész huszonkét esztendőt lábujjhegyen visszük ki és takarjuk le, mint a címeres halottat”.

A nyelvtani közép

Hallott már olyan városról, mely egy óriási szörny testében kapott helyet, és a lakosok mindennel ellátják a lényt, amire csak szüksége van? Vagy a Kutatókról, akik a teremtés forráskódját akarják megtudni? A Szerelmesekről, akik, hogy jobban megismerjék egymást, darabokra, testrészeikre szedik a másikat? Sztercey Szabolcs debütkötetében, A nyelvtani középben létrejövő világot úgy kell elképzelnünk, mint […]