Könyvbolondok – Könyvek kótyavetyén



A könyv mágiája szinte megfejthetetlen titokként övezi emberi civilizációnk világát: egyik könyvbolondot elvarázsolja a tartalmi vagy formai becse és nincs az a földi érték, amivel felcserélné; van, aki gyűjti, gyűjti, gyűjti, de nem olvassa; másik könyvbolond a rontó hatásától retteg és tűzzel-vassal (főleg tűzzel) pusztítja, papírmalmokban zúzatja fancsikákra, és nem is gondol arra, hogy azok „lisztjéből” főnixmadárként új könyvek röppennek a világba. Mindenik bolond a maga módján, mert a könyv több is, kevesebb is a varázslatnál, az is lehet, hogy csak egy tárgy és a léte nem vétkes sem ilyen, sem olyan bolond születésében, egyszerűen pénzre váltható, pénzért megvásárolható. Azért mégis isteni természetének mágiája az, hogy – akár dédelgetik, akár észre sem veszik, akár ízzé-porrá zúzzák, akár égetik – ott rejlik benne a szellem főnixmadara. (Kozma Mária) Kozma Mária legújabb, a Könyvbolondok – Könyvek kótyavetyén című munkája a könyv kialakulásának folyamatát vázolja fel hitelesen és olvasmányosan. A szerző nem a könyv „fenséges” útját írja meg, hanem a könyv bukdácsolásaira (is) összpontosít, a fenséges út melletti kitérőkre, sokszor rejtett ösvényekre, életmentő bujkálásokra és álruhás álcákra. A kötet gazdag könyvészeti anyagot vonultat fel, segítséget nyújtva mindazoknak, akik szeretnének jobban elmélyülni a téma és a felölelt korszakok művelődéstörténetének, könyvtörténetének tanulmányozásában. A könyv végén lévő terjedelmes névjegyzék segíti az olvasót eligazodni.





További hasonló könyvek


A lábnyomok

A körkörösen vagy inkább spirálisan, vissza-visszatérő színhelyeken alakuló történet átível a huszadik századon, és azokat a helyzeteket járja körbe, amelyek emlékezetes „nyomot hagytak” a szereplők – és nemzeti, társadalmi – közösségeik életében.

Aletta bárkája

az egymás mellé, közös térbe, szerelembe, apaságba, anyaságba, eltérő hitekbe-ösztönökbe zárt emberek egymásra tárulkozásának – és kényszeres védekezésüknek – leheletfinom rajzával a lélek és a sors különös tájai felé sodor. Az olvasó pedig döbbenten tapasztalja: milyen ismerős a titkolt félelmeknek, tétova reményeknek ez a kegyetlen, könyörtelen világa.

Bizony, csoda!

Bethlen Anikó sokszor finomkodó, máskor nyers, szókimindó igazságait olvasva érthetjük meg, mit jelentett a 20. században, főleg annak második felében grófnak lenni, s ezt a születéssel kapott státust úgy megélni az ellenséges viszonyok között, hogy közben meg ne hasonuljon, hogyan lehet a lehetetlen határán is bekapcsolódni a világ mindennapi mozgásába, méltósággal, de határozottan irányítani a […]