Komor korunk derűje – Anekdotakönyv



Kilencvenegy évesen, 1981-ben halt meg Molter Károly, a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom egyedülálló humorú elbeszélõje, regényíró, kritikus, a Helikon Íróközösség tagja, aktív pályája utolsó szakaszában a Bolyai Tudományegyetem német tanszékének professzora.
A személyes emlékek sora a szerzõ diák-korával és Ady Endrével kezdõdik, majd megelevenednek az erdélyi irodalom hõskorának szereplõi – ismerõsök és ma már ismeretlenek (Karinthy Frigyes, Kemény János, Kosztolányi Dezsõ, Kuncz Aladár, Móricz Zsigmond, Tamási Áron, Tompa László – Haják Károly, Gulyás Pál, Osvát Kálmán), s a kötet utolsó írásában öregkori önmagát láttatja a görbe tükörben, amint „romló memóriával, sok-dioptriás pápaszemmel, de hál’istennek még jó egészségben” jár-kel a világban.
„Novellásköteteinek írásai nem egyszer valamilyen anekdotából indulnak ki, ezt fejlesztették igen találó jellemképekké, illetve a kisvárosi társadalom jellegzetességeinek bírálatává” – írta róla összefoglaló mûvében Pomogáts Béla. Ez az anekdotaiság lényegi jegye közel fél évszázad után most újra kiadásra készített kis kötetének is, azzal a különbséggel, hogy itt az írások célpontja az író, saját maga. Amint a hozzájuk írott bevezetõben õ maga írta: „…a megélt történeteket keresem, írócéhbeliek, szerkesztõ-barátok, mûvészemberek, tanártársak emlékét õrzöm meg, kerekítek róluk amolyan portrékat, fölidézem alakjukat és szellemük árnyékát az élet egy-egy keserves vagy groteszk, szomorú vagy vidám pillanatában”.





További hasonló könyvek


Soha

Az önéletrajzi regény olvasója mindig azokra az élethelyzetekre kíváncsi, amik meghatározták a szerző életpályáját. A szerző pedig tulajdonképpen családi ereklyéket tesz közkinccsé, s azon kapjuk magunkat, hogy közben közösségi tükörbe (is) nézünk, talán magunkra is ismerünk a derűs gyermekkori történetekben, a kamaszkori első szerelem varázslatos meséjében. A kötethez mellékelt CD-n a regény meghallgatható az író-színész […]

Világunk járása I–II.

1953-ban járunk. A 24 éves Nicolas Bouvier kétéves utazásra indul barátjával, a grafikus Thierry Vernet-vel. Jugoszlávián keresztül, Görög- és Törökországot érintve Iránba és Afganisztánba szeretnének eljutni. A könyv a fiatalemberek közös munkája: előbbinek az utazás során írt naplója utóbbi rajzaival. „Nicolas Bouvier különös fajtája az író-utazónak. Nemcsak mert svájci létére is megmaradt nomádnak, mintha nyughatatlan […]

Könyvbolondok – Könyvek kótyavetyén

A könyv mágiája szinte megfejthetetlen titokként övezi emberi civilizációnk világát: egyik könyvbolondot elvarázsolja a tartalmi vagy formai becse és nincs az a földi érték, amivel felcserélné; van, aki gyűjti, gyűjti, gyűjti, de nem olvassa; másik könyvbolond a rontó hatásától retteg és tűzzel-vassal (főleg tűzzel) pusztítja, papírmalmokban zúzatja fancsikákra, és nem is gondol arra, hogy azok […]