Komor korunk derűje – Anekdotakönyv



Kilencvenegy évesen, 1981-ben halt meg Molter Károly, a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom egyedülálló humorú elbeszélõje, regényíró, kritikus, a Helikon Íróközösség tagja, aktív pályája utolsó szakaszában a Bolyai Tudományegyetem német tanszékének professzora.
A személyes emlékek sora a szerzõ diák-korával és Ady Endrével kezdõdik, majd megelevenednek az erdélyi irodalom hõskorának szereplõi – ismerõsök és ma már ismeretlenek (Karinthy Frigyes, Kemény János, Kosztolányi Dezsõ, Kuncz Aladár, Móricz Zsigmond, Tamási Áron, Tompa László – Haják Károly, Gulyás Pál, Osvát Kálmán), s a kötet utolsó írásában öregkori önmagát láttatja a görbe tükörben, amint „romló memóriával, sok-dioptriás pápaszemmel, de hál’istennek még jó egészségben” jár-kel a világban.
„Novellásköteteinek írásai nem egyszer valamilyen anekdotából indulnak ki, ezt fejlesztették igen találó jellemképekké, illetve a kisvárosi társadalom jellegzetességeinek bírálatává” – írta róla összefoglaló mûvében Pomogáts Béla. Ez az anekdotaiság lényegi jegye közel fél évszázad után most újra kiadásra készített kis kötetének is, azzal a különbséggel, hogy itt az írások célpontja az író, saját maga. Amint a hozzájuk írott bevezetõben õ maga írta: „…a megélt történeteket keresem, írócéhbeliek, szerkesztõ-barátok, mûvészemberek, tanártársak emlékét õrzöm meg, kerekítek róluk amolyan portrékat, fölidézem alakjukat és szellemük árnyékát az élet egy-egy keserves vagy groteszk, szomorú vagy vidám pillanatában”.





További hasonló könyvek


Erdélyi arcok

Gömöri György irodalomtörténész, egyetemi tanár, műfordító, a lengyel és angol irodalom kiváló ismerőjének erdélyi személyiségekről, az erdélyi történelem apró, rejtett és széles körben ismert eseményeiről írott verseit Kovács András Ferenc szerkesztésében adjuk ki, Somogyi Győző illusztrációival.

A szemfényvesztett

A 20. század derekán a világnak ezen a középkelet-európai részén volt egy jókora tömegnyi ember, akik eleinte nagyon igyekeztek alkalmazkodni a rendhez, aztán valamiért meghasonultak, s a kezdeti fény, mely a tekintetükből áradt, csak arra volt jó, hogy később még szembetűnőbb legyen, amint fokozatosan vagy hihetetlen gyorsasággal kihuny a szemük ragyogása. Közéjük tartozott Kormos Albert […]

Nyitott szemmel IV.

A Nyitott szemmel vendégei nem celebek, hanem tartalmas történetekkel és tanulságos kalandokkal szolgáló barátaink, ismerőseink: szenvedélyes világutazók, missziós orvosok, zarándok lelkészek, tudományos kutatók, száguldó riporterek vagy éppen hányatott sorsú arisztokraták.