Ki ez az ipse?



„Az én identitásának magától értetődő egységét három dolog bonthatja meg: az emigráció, az álom és az irodalom.” Hajdú Farkas-Zoltán a -né című sorozatának (A homályban maradás ösztöne, illetve a Békebeli 1913 után) most harmadik kötetével jelentkezik, hogy a korábban is feltett kérdéseire újabb válaszlehetőségeket keressen. Ami azonban eddig idegenek levelezése, újságcikkek mögé rejtett játék, találóskérdés volt, az itt közvetlenül maga felé forduló, súlyos faggatózássá válik, őszinte „öninkvizícióvá”.





További hasonló könyvek


Füst

Miért kellett és hogyan lehetett apró gyermekeket tűzbe dobni? A kérdés örök. És megválaszolatlan. Kornis Ottó Füstje az első holokauszt-emlékirat. „…akárhányan is vagyunk, száz és száz véletlennek köszönhetjük, hogy életben maradtunk, és éppen azt nem tudjuk megérteni, hogy miért éppen mi vagyunk azok, akiket nem dobtak a krematóriumba, miért éppen mi vagyunk azok, akik kibírtuk […]

A költészet rendeltetésszerű használatáról

Mi köze Csokonai Vitéz Mihálynak a geopolitikához? Miért akarta meghonosítani a szonettet Kazinczy Ferenc? Lehetett volna-e egészen más költő Petőfi Sándor?  Mit mulasztott el Arany János? Hogyan újult meg Ady Endre költészete, és miképpen kapcsolódik mégis elődeihez? Hozzá kell-e szólnia a költőnek a közélethez? Mire való napjainkban a vers? Eldöntheti-e a költő, hogy miként használja fel […]

A színházi tehetség

Gáspárik Attila könyvsorozatának ez a – harmadik – kötete a legfontosabbról, a tehetségről beszél. A színészi tehetségről, színpadi munkáról tankönyvértékű esszét kínál az olvasónak. És példákat. Nagy formátumú színészekkel készítet beszélgetéseivel a konkrét és élményszerű „tehetség-felmutatás” sajátos műfaját teremti meg. Gáspárik Attila a szakember tudásával vázolja, amit a színházi világban tehetségként azonosít a szakma.