Hatalmi törekvések és politikai platformok Szatmárban az 1905–1906-os kormányzati krízis idején



ötetünk Szatmár vármegye hatalmi viszonyait, pártstruktúrájának alakulását értékeli 1905–1906 folyamán, valamint górcső alá veszi az 1905-ös és az 1906-os országgyűlési képviselő-választások szatmári előkészületeit, lebonyolítását és eredményeit. A téma fontosságát az adja meg, hogy az 1867-es kiegyezéssel létrehozott Osztrák-Magyar Monarchiában az 1890-es évekre a válság jelei mutatkoztak, s a politikai válság 1905-1906 folyamán kulminált. A kormányzati krízis közvetlen kiváltó oka az 1905-ös országgyűlési képviselő-választás eredménye volt, e parlamenti választást ugyanis – egyetlenként a dualizmus történetében – az ellenzéki koalíció nyerte meg, amely megkérdőjelezte a kiegyezés alapjait. A választási eredményt figyelembe nem vevő ideiglenes miniszterelnök-kinevezés – Fejérváry ún. darabont-kormánya – országos ellenállást eredményezett, ennek Szatmár vármegyei eseményeit szintén megismerhetjük.





További hasonló könyvek


Egyedül (Bethlen Gábor lelki arca)

Méltán klasszikusnak számít ez a szubjektív, szuggesztív életrajz, lélekrajz, amelyet Makkai Sándor a legnagyobb és egyben legnépszerűbb erdélyi fejedelemről írt. A szerző Szekfű Gyula által ekkortájt közzétett történeti életrajzra kívánt felelni „erdélyi lélekkel”, megpróbálván más szögből, más szempontok szerint megvilágítani Bethlen Gábor életét, emberi–politikusi arcát, a Szekfű-féle ravasz és későreneszánsz, merkantilista fejedelmmel szemben, az embert, […]

Csillagösvény és göröngyös út. Mítosz és történelem a székelység tudatában

Könyvünk nem tesz pontot a székely eredetkérdésben folyó véget nem érő vitákra, lépésről lépésre követi viszont, miképpen jelenik meg a székelység szkíta–hun eredetének tana a középkori krónikásoknál, hogyan él tovább a reneszánsz és felvilágosodás írástudóinál, erősödik meg a nemzeti romantika virágzása idején, milyen csatornákon szivároghatott át a népi tudatba, hogyan nyilvánul meg a kortárs közhitben.

Teátrális világunk?

Gáspárik Attila könyvsorozatának második kötete tovább finomítja az előző könyvben oly kitűnően vizsgázott – több nézőpontú – elemző viszonyulást. A szerző itt is a színház belső, szakmai világának olyan részleteit mutatja be, amelyeknek igazi dimenzióiról keveset tudhat az olvasó. Ugyanakkor állandóan meglepnek, sokszor szinte sokkolnak Gáspárik merész KITEKINTÉSEI: a társadalom egészére (történeti, politikai dimenziókra).