Fogoly vagyok



A református lelkész-szerző 1958-ban egy konstruált perben kimondott ítélet nyomán kerül a szamosújvári börtönbe, ahol életreszóló barátságot köt Richard Wurmbrand bukaresti, lutheránus lelkésszel. A könyv nem a memoár hagyományos eszközeivel él, abban különös, hogy az igen mély barátságuk rendkívül izgalmas, némelykor kifejezetten humoros történeteit gyűjti egybe. A történetek fölelevenítik a börtön celláiba összezsúfolt romániai értelmiségiek életét, a vitákat, beszélgetéseket, nem utolsósorban a hatalom manipulációit annak érdekében, hogy megosszák, sőt egymás ellenségeivé tegyék őket.





További hasonló könyvek


A címeres halott

Csapody Miklós újabb esszéinek, tanulmányainak régebbi és újabb „történetei” Erdélyben „játszódnak” a két világháború közötti időtől máig. Az izgalmas, gazdag irodalmi, eszmetörténeti, politikai Erdély-körkép címadó metaforája Ligeti Ernőtől származik, aki 1940-ben boldogan és felszabadultan írhatta: „ezt az egész huszonkét esztendőt lábujjhegyen visszük ki és takarjuk le, mint a címeres halottat”.

A nyelvtani közép

Hallott már olyan városról, mely egy óriási szörny testében kapott helyet, és a lakosok mindennel ellátják a lényt, amire csak szüksége van? Vagy a Kutatókról, akik a teremtés forráskódját akarják megtudni? A Szerelmesekről, akik, hogy jobban megismerjék egymást, darabokra, testrészeikre szedik a másikat? Sztercey Szabolcs debütkötetében, A nyelvtani középben létrejövő világot úgy kell elképzelnünk, mint […]

Csalódások könyve

Egy a Teleki Tékában lappangott és „felfedezése” után nyomdafestéket látott 19. századi naplót tarthat kezében az olvasó. Kézdiszentléleki Kozma Katinka erdélyi úri család sarja, akinek 1863–1865 között a Marosvásárhely közeli Kiskenden íródott sorai megőrződtek számunkra. Az akkor 14–15 éves bakfislány, meglepő-e vagy sem, nagyon hasonlít mai társnőire: sokat unatkozik, kalandokra és utazni vágyik, egyszóval: változatosságra. […]