Élesben a sorssal – Erdélyi mozaik



Megvásárolom

Úgy kezdődik ez az „erdélyi mozaik”, mint egy klasszikus családregény. Herold, a müncheni iparos/kereskedő idegen országba költözik, ahol rátermettsége és szorgalma által vagyont és társadalmi pozíciót teremt maga és családja számára. Következhetnék nemzedékek pályafutásának felfelé ívelése, a történet azonban egészen más irányt vesz.
A szereplők ugyanis két – egymástól nem független, de rájuk nézve más minőségű – idősíkban léteznek. Egyik a személyes létidő, az „arasznyi lét” – ebben már az évtizedes tervezés is gondviseléstől kapott fényűzés. Másik a történelmi idő, melyben e „megtervezett” évtized csak múló pillanat – erre nincs befolyásuk. Nemzedékek emelkedése vagy zuhanása azon múlik, hogy e két időáram erősíti vagy kioltja egymást. A „történelmi idő” Petriék jó- vagy balsorsává válik – ezt irányítani nem, legfeljebb elviselni lehet.
Nehéz meghatódás nélkül olvasni.





További hasonló könyvek


Bánffy Miklós estéje

Bánffy Miklós és családja, Budapest ostromát átélve, 1945 februárjában tér haza Erdélybe, ahol a bonchidai kastélyt kifosztva-felgyújtva, birtokait kisajátítva találják, s Kolozsvárt, a Toldalagi-Korda palota egy lakosztályában meghúzódva próbálják újrakezdeni az életet. Váradi Aranka és Kató azonban nemsokára visszatér Pestre, Bánffy viszont marad. Bekapcsolódik az újrainduló irodalmi életbe, novellákat közöl az Utunkban, regénye jelenik meg, […]

Kolozsvár-dialógusok

A Kolozsvár-dialógusok irodalomtörténeti konferenciák anyagát tartalmazó kötet szerzői: Balázs Imre József, Bányai Éva, Boka László, Demeter Zsuzsa, Lapis József, Markó Béla, Molnár Illés, Sárkány Timea, T. Szabó Levente, Uri Dénes Mihály, Visky András.

Malomárok

Itt minden a kolozsvári polgárról szól, nem kastélyok, földbirtokok uráról, nem megyei vagy városi elöljárókról, bankvezérekről. Nem hírességekről, az erkölcs elismert lovagjairól, feltétlenül példaképekről. Hozzájuk, e szerény polgári családhoz igazodnak a tárgyak. A leghétköznapibbak. Például egy posztószoknya vagy egy szemüveg… Kántor Lajos