Az én Erdélyem



Szerencsés korban élünk, amely kedvez az ismeretszerzésnek. A legkülönfélébb módszerek, kérdések és elméletek vezérlik kutatásainkat, és megtanítanak arra, hogy miként keressük meg az ezerarcú igazságot. Lehet, hogy ez a túlságosan is széles választék csapdákat rejt, és megvan az a kellemetlen tulajdonsága, hogy nyugtalanságot kelt azoknak a történészeknek a körében, akik a kényelmes évszázados bizonyosságokhoz szoktak. A módszertani pluralizmus és relativizmus kétségtelenül hatalmas elégtételt kínál: korlátlan szabadságot, a kísérletezés örömét és szabad hajózást kíváncsiságunk végtelen tengerén.
Szakít a hagyományos történetírás toposzaival, újrakérdez, újrafogalmaz, mást vesz észre a minden-napok történetében, mint az eddigi, hagyományos történelemírás, elszakad a szent igéktől, és Lucian Boiahoz hasonlóan „eretnek” gondolatokat fogalmaz meg a módszerekről, a múlt megközelítéséről, közöttük például a vegyes házasságokról, a női szerepekről, a történelmi hősök magánéletéről stb.





További hasonló könyvek


Erdély története

“A történelem az élet tanítómestere, s azért a mi erdélyi történetünk is a mi legjobb tanítómesterünk lesz. E tanítómestert igyekeztem e könyvemben tolmácsolni, abban a reményben, hogy példám követésre fog találni és rövid idő múlva több, különb, ékesebb szavú, tudósabb és bölcsebb tolmácsa is lesz ennek a nagy tanítómesternek, mint amilyen én lehettem e könyvben.” […]

Apa és fia két világháborúja

Sokféle statisztika készült az első és a második világháborúról, de azt még senki sem számolta meg, hogy hány olyan magyar család volt, amelyből a férfiak mind az elsőben, mind a másodikban részt vettek. Azt meg aztán pláne nem tudjuk, van-e közöttük olyan, amelyiknek tagjai – apa és fia – egyformán megírták azt, amit átéltek. A […]