Az én Erdélyem



Szerencsés korban élünk, amely kedvez az ismeretszerzésnek. A legkülönfélébb módszerek, kérdések és elméletek vezérlik kutatásainkat, és megtanítanak arra, hogy miként keressük meg az ezerarcú igazságot. Lehet, hogy ez a túlságosan is széles választék csapdákat rejt, és megvan az a kellemetlen tulajdonsága, hogy nyugtalanságot kelt azoknak a történészeknek a körében, akik a kényelmes évszázados bizonyosságokhoz szoktak. A módszertani pluralizmus és relativizmus kétségtelenül hatalmas elégtételt kínál: korlátlan szabadságot, a kísérletezés örömét és szabad hajózást kíváncsiságunk végtelen tengerén.
Szakít a hagyományos történetírás toposzaival, újrakérdez, újrafogalmaz, mást vesz észre a minden-napok történetében, mint az eddigi, hagyományos történelemírás, elszakad a szent igéktől, és Lucian Boiahoz hasonlóan „eretnek” gondolatokat fogalmaz meg a módszerekről, a múlt megközelítéséről, közöttük például a vegyes házasságokról, a női szerepekről, a történelmi hősök magánéletéről stb.





További hasonló könyvek


Magyar szó Erdélyben – Visszaemlékezés

Reményik Sándornak A mûhelybõl címû, 1924-ben megjelent kötete egy olyan verset is tartalmaz (Azt mondják… a címe), amelynek címe alatt egy név van ajánlásul: „Weress Margitnak”. A versolvasó ilyen nagy idõtávolból általában átsiklik az ilyesfajta dedikációkon, pedig ez esetben mögötte egy gazdag élet, egy érdekes személyiség rejtõzik. Hogy ki õ – erre derül fény ebbõl […]

A kolozsmonostori konvent fejedelemség kori jegyzőkönyvei I. 1326-1590

Ismeretes, hogy a nagymértékű háborús pusztítás továbbá az államszervezet középkorias jellege következtében a kora újkori Erdély történetének forrásadottságai, a Magyar Királyságéhoz képest is igen mostohák. A fejedelmi levéltár nagyrészt elpusztult, illetve csak töredékei maradtak fent szétszórva többnyire a hiteleshelyi levéltárakban, a váradi káptalan gazdag anyaga pedig a vár török kézre kerülése után semmisült meg. E […]