Az „újratöltött” Vitorla-ének nem kíván szokványos emlékkönyv lenni. Eredeti formájában újraközli ugyan a bukaresti Ifjúsági Könyvkiadónál 1967-ben megjelent antológia teljes szövegét – beleértve Lászlóffy Aladár szerkesztői bevezetőjét és a szerzőket ismertető életrajzi adatokat is –, de egyszersmind továbbköveti az ötven évvel ezelőtti szerzők életpályáját, munkásságát, és – ahol ez lehetséges – jellegzetes mutatványt kínál fel […]

Sokévi ügyvédi tapasztalai alapján az emberi típusok sokféleségét ismerhette meg, s ezeket szerepelteti most írásaiban. Ezáltal sorsok kelnek életre vágyakkal, álmokkal, sóhajokkal, lemondással, átsírt éjszakákkal, magányos ünnepekkel, az újrakezdés örömével, a reménnyel, dacos kitartással. Elbeszélései nem írói bravúrok, hangzatos párbeszédek vagy hömpölygő leírások. A szerző egyszerű, közvetlen hangon mesél. Mesél a sorsokról, mesél a szerelmekről. […]

Tizenkét novella, egy felvezetővel és egy utóhanggal. A szöveg-együttes egy olyan világ keresztmetszetét mutatja fel alulnézetben, amelyet sokan közülünk még megértünk, de amelyre már, sajnos, igyekszünk nem emlékezni, nem számolva a természetes vagy kényszerfelejtés valamennyi hátulütőjével, kellemetlen, talán éppen tragikus következményével.