A szemfényvesztett



A 20. század derekán a világnak ezen a középkelet-európai részén volt egy jókora tömegnyi ember, akik eleinte nagyon igyekeztek alkalmazkodni a rendhez, aztán valamiért meghasonultak, s a kezdeti fény, mely a tekintetükből áradt, csak arra volt jó, hogy később még szembetűnőbb legyen, amint fokozatosan vagy hihetetlen gyorsasággal kihuny a szemük ragyogása. Közéjük tartozott Kormos Albert is, akihez a kor történetei véletlenül vagy kevésbé véletlenül kötődnek, s aki köré, de inkább akire e történetek hordalékai, piszkai lerakódtak. Vele is az történik, ami az abban a korban és ott élő sokakkal. Néha tudja, minek részese, néha éppen csak megsejti, de legtöbbször fogalma sincs róla. És amikor – közel az ötvenhez rövid idő alatt – a saját rendje is felborul, magába zárkozik, és a folytonos álmatlanság napjai, hetei, hónapjai alatt egyre a külső okokat kutatja, míg fel nem vetődik benne, hogy az okot talán önmagában kellene keresnie.





További hasonló könyvek


Erdélyi arcok

Gömöri György irodalomtörténész, egyetemi tanár, műfordító, a lengyel és angol irodalom kiváló ismerőjének erdélyi személyiségekről, az erdélyi történelem apró, rejtett és széles körben ismert eseményeiről írott verseit Kovács András Ferenc szerkesztésében adjuk ki, Somogyi Győző illusztrációival.

Bizony, csoda!

Bethlen Anikó sokszor finomkodó, máskor nyers, szókimindó igazságait olvasva érthetjük meg, mit jelentett a 20. században, főleg annak második felében grófnak lenni, s ezt a születéssel kapott státust úgy megélni az ellenséges viszonyok között, hogy közben meg ne hasonuljon, hogyan lehet a lehetetlen határán is bekapcsolódni a világ mindennapi mozgásába, méltósággal, de határozottan irányítani a […]

Lángoló puszta

A Lángoló puszta írásai mintegy előtanulmányokként szolgáltak Rulfónak világhírű regénye, a Pedro Páramo megírásához, színvonaluk azonban meghazudtolja ujjgyakorlat voltukat. A tematikusan sokszínű, különböző elbeszélő technikákat érvényesítő, ekként pedig izgalmasan széttartó tizenhét novellát valóban alkalmas helyszínük, az őket befogadó tér, a „lángoló puszta” révén megragadni a maguk laza egységében. Még akkor is, ha a táj új és új arcát […]