A megbocsátás, Az elévülhetetlen vétek



A megbocsátás:

„…az indokolt felmentés csakis a menthetőt menti fel, míg az indok nélküli bocsánat azt bocsátja meg, ami menthetetlen – ez a sajátossága. Mert éppen a menthetetlen az, ami nem megbocsáthatatlan; és ami érthetetlen, az sem megbocsáthatatlan. Amikor a bűntény se nem igazolható, se nem magyarázható, még csak nem is érthető – miközben már mindent megértettünk, amit egyáltalán megérthettünk; amikor annak szörnyűsége és elkövetőjének lesújtóan nyilvánvaló felelőssége már mindenkinek szemet szúr, és szó sem lehet enyhítő körülményről vagy bármilyen mentségről; amikor fel kell adni a helyzet helyreállásának minden reményét – nos, akkor már nincs egyéb teendő, mint a megbocsátás. Ebben a kilátástalan helyzetben ez a legmagasabbrendű megoldás és a végső kegyelem: végső soron ez az egyedüli és egyetlen dolog, amit még tehetünk. Az irracionalitás eszkatológiai határáig jutunk el ezzel. Még pontosabban: a felmenthetetlen éppen azért a megbocsátás tárgya, mivel felmenthetetlen.”

Vladimir Jankélévitch

Az elévültetetlen vétek:

„A megbocsátásról szóló, tisztán filozófiai jellegű tanulmányban, amelyet másutt közöltünk, a Meg kell-e bocsátani? kérdésre adott válasz, úgy tűnik, ellentmond annak, ahogyan erre a kérdésre itt válaszolunk. A szeretet törvényének abszolútuma, illetve az aljasságba fordult szabadság abszolútuma között olyan szakadék tátong, amelyet nem lehet teljesen áthidalni. Nem törekedtünk arra, hogy kibékítsük a rossz irracionalitását a szeretet mindenhatóságával. Mert erős a bocsánat, mint a gonosz; de erős a gonosz, mint a bocsánat. (…)

Nem, a bocsánat nem a disznóknak és kocáiknak való. A bocsánat meghalt a haláltáborokban. A rettenet azzal szemben, amit értelmünk valójában képtelen felfogni, a megszülető irgalmat is nyomban elfojtaná… amennyiben a vádlott még egyáltalán irgalomra indíthatna. A vádlott nem ülhet egyszerre három lovon: szemrehányást tesz az áldozatoknak keserűségük miatt, másrészt hazafinak és jó szándékú polgárnak tünteti fel magát, ugyanakkor igényli a megbocsátást is. Választani kellene! Aki bocsánatot kér, az vallja bűnösnek magát, fenntartások és enyhítő körülmények emlegetése nélkül!”

Vladimir Jankélévitch





További hasonló könyvek


Igaz vagy hamis

Az Igazság, akárcsak a Marsról készült felvételek, olyan, mint egy Rorschach-tábla, amelyre az ember rávetíti illúzióit és ábrándos gondolatait. Az Igazságot tanulmányozó, alig néhány évtizede kialakult tudomány az emberiség történetében először teszi lehetővé, hogy igaz és hamis között különbséget tegyünk. A tudatkutatás felfedte, hogy az igazság fokozatai egy 1-től 1000-ig terjedő skála kalibrálható tudatszintjeivel vannak […]

A szív csendje

Robert Adams (1928-1997) beszélgetésének olvasói a felébredés lehetőségére döbbennek rá. Szavai magával ragadnak bennünket, és az ősi bölcsek és szentek határtalan szellemét árasztják. Ez az amerikai születésű modern bölcs – aki tizennégy éves korában élte át felébredésélményét, és három évet töltött Srí Ramana Maharshi mellett – könnyedén, gyakran humorosan és mégis hatalmas mélységgel válaszol a […]

A belső tapasztalat – Jegyzetek a szemlélődésről

Posztumusz könyvében Thomas Merton áttekintést nyújt a keresztény kontemplatív hagyomány elméleti hátteréről és gyakorlati problémáiról, múltjáról és jelenéről. Sok hasznos útmutatást ad, és kiemeli, hogy a szemlélődés nem különálló területe az emberi létnek, hanem lehetőséget biztosít arra, hogy egységes egésszé szervezzük életünket. „Az igazi szemlélődők nem tanúsítanak másoknál csekélyebb érdeklődést a hétköznapi élet iránt nem […]