Dézsi Zoltán regénytrilógiájának második kötete 2020 őszén látott napvilágot. A részben önéletrajzi ihletésű könyvről a következőket írja a szerző: „Számomra az írás egyszerre jelent menedéket és célt adó, éltető erőt. A közélettől távol, szavakkal és gondolatokkal próbálom erősíteni az emberi kitartásba vetett hitemet. Eljön az idő, amikor az önmagát kereső ember mások életében lel kapaszkodóra. […]

Egy naptári év olyan napjain elmondható imádságokat, Istennel közölt gondolatokat foglal magába e könyvecske, amely napok kiemelkednek a hétköznapokból. Ezek a napok Isten rendelése folytán ünnepek, és a keresztyén embert nyugalomra, a foglalatosságok abbahagyására és azoknak a napoknak a megszentelésére hívják. A mi keresztyén ünnepeink az Úr Jézus Krisztus életéhez és érettünk való áldozatához kötődnek, […]

Egy marosszéki, jobbára földművelő és gyümölcstermesztő székely faluközösség – Geges – teljes életvilága, kultúrája, mondhatni: enciklopédiája. Felsorolni is sok lenne, mi minden fért bele ebbe a batyuba a faluképtől, a táji, ökológiai bemutatástól, az agrár-, társadalom-, egyház- és művelődéstörténeti viszonyok ismertetésén, a gazdálkodáson és mesterségeken át a portán belüli életig, az asszonyi foglalatosságokig, a hétköznapi […]

Igy vall a szerző: ” Nem önéletirásnak készült, nem ezzel a szándékkal irtam le a történéseket, de azon kapom magam, hogy nem tudom távol tartani magam mindattól, ami velem, ami velünk történt. Azt tapasztalom, hogy mások életében tisztábban látom vissza azt ami megtörtént, megtörténhetett. Igen, megtörtént, megtörténhetett, megtörténhet. Ezért mondanám, hogy mindaz, amit az olvasó […]