November 18, 2018

Írni és identit ásni

A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron is bemutatták Oravecz Imre regényfolyamának harmadik kötetét, az Ókontrit. Az íróval Szegő János szerkesztő beszélgetett.

A rög gyermekei trilógia családregény. Történelmi regény. Önéletrajzi írás. Sokszor csak cérnavékonyak a határok. Az elmúlt években több olyan magyar regény született, ami a szerző múltjából táplálkozik. A múlt századból itt ragadt generáció inkább kiterít mindent. Csak értsék már meg őt.

Fotó: Barbócz Zsolt

A Magyarországról emigrált magyarok történetét öleli fel az ezernyolcszázas években kezdődő és 1956-ban befejeződő történet. Úgy gondolom, hogy kötetről kötetre aktuálisabbá válik ez a történet. A kivándorlás felkiáltójeles problémája a magyar valóságnak mind Erdélyben, mind az anyaországban. Első sorban a családtól való elszakadást lehetne megemlíteni, de ugyanúgy aláhúzódik a nyelvi identitás elvesztése is. Meddig lehet megmaradni önmagunknak egy más környezetben? És mi lesz akkor, ha mégis visszatérünk szülőhazánkba?

Első körben a regényírásról van szó. Nem véletlenül, Oravecz Imre költő minőségében is ugyanúgy debütál. A regényírás másfajta tevékenység. Nehézsége az, hogy minden nap kellene csinálni. Viszont a napi rutin keresztbe tesz a szellemi munka tevékenységének. Az élet korlátol. Oravecz szerint a regényírás gályarabság. Ugyanakkor hiányérzetet okoz, amikor befejeződik. A beszélgetők felidézik Márai szavait az írásról. Arról, hogy hogyan kell élni és írni.

Fotó: Barbócz Zsolt

Az író többszörösen átfésülte a történet helyszíneit. S mikor emberi határvonalához ért, a Google Earth segítségét kérte. Nem hagyott tisztázatlanul egyetlen kanyart sem. Kutatta az embereket, a szokásokat is. Az embereket is a legmélyebb gyökerekig kutatta. Családjából táplálkozott. Hiteles történetet akart elmondani.

Az író által felolvasott részletből megérződik az, ami amúgy a verseiből is intenzíven árad. Erős képiséggel dolgozik az író. Minden egyes képkockáját magunk előtt látjuk, s mikor megáll az olvasással olyan, mintha hirtelen elszakadt volna a szalag. Behúznak a szavak. Továbbá a felolvasott részletben a párbeszédeknek erős lírai lüktetésük van. A legtöbb párbeszéd tömör. Súlyos. Néha kicsit Steinbeck írásaira, karaktereire hajaz.

Nemzettudat, bűntudat, kötődések és túlélni vágyás. Az igazi demokrácia utáni vágyakozás. Ezek a szavak jutnak eszembe a hallottakról. Ismerős. Ebben élünk. Ugyanaz a történet, csak a díszlet változott.

Brassai Eszter

November 17, 2019

Vera: a szeretet és titok könyve

Grecsó Krisztiánt senkinek sem kell bemutatni. Ugyanez elmondható az író új könyvéről is. A Vera életműben való elhelyezése azonban két táborra osztja az olvasókat. Van, aki tipikus Grecsó-regénynek tartja, mások viszont úgy vélik, az író itt megválik eddig jólbevált receptjétől. A megtévesztő talán, hogy egy kislányt helyez a történet középpontjába, holott eddig felnőtt férfiak szemszögéből […]

November 17, 2019

Jack Cole dalai – részlet

Kovács András Ferenc 1988 és 1995 között, nagyszerű szerepjátékot vállalva, dalok formájában adta közre Jack Cole amerikai költő negyven versét, amelyeket kötetben való megjelenésük után az akkor még színinövendék Fazekas Ernő, Márton Lóránt és Nagy Csongor megzenésítve, egyetlen estébe sűrítve, előadott. Több mint húsz év után, a költő 60. születésnapja tiszteletére, a három színész a […]

November 17, 2019

Markó Béla: A könyves város

Néhány esztendővel a diktatúra bukása előtt Romániában megtiltották számos erdélyi város magyar nevének használatát a sajtóban. Így aztán azok az újságírók, akik nem voltak hajlandók Nagyváradot magyar szövegben Oradeaként emlegetni, úgy írták körül, hogy a „pece-parti Párizs”, ami egy száraz tudósításban eléggé furcsán hangzott, de jól tudták az olvasók is, miről van szó. Kolozsvárt sem […]