November 18, 2018

Centenáriumos celebregény

Már- már könyvvásáros hagyománnyá nőtte ki magát a Lucian Boia könyvek bemutatása. Idén Az 1918-as nagy egyesülés. Nemzetek. Határok. Kisebbségek című könyvéről beszélgetett Lázok Klára és a Boia-könyvek fordítója, Rostás Péter István.

Boiáról, és az általa feldolgozott témákról, felvetésekről mindig érdemes beszélgetni, vallja Lázok Klára. Szükség van arra, hogy az általa felhozott, akár tabunak is titulálható tematikákat kibeszéljük és feldolgozzuk. Többek között azt boncolgatja, bizonyítja az író, hogy a Nagy-Románia kialakulása nem a románokon múlott, hanem ahogy még sok más esetben is a történelemben, a puszta szerencsén. A könyv három részre van felosztva, ami a nemzetek, a kisebbségek és határok pontjaitól közelít egymás fele.

Ez a könyv a nagyközönségnek szól. Boia rendkívül közérthetően beszél. Azért ír, hogy az emberek megértsék a körülöttük zajló eseményeket. A fordító szerint éppen ez a túlzott közérthetőség vezet ahhoz, hogy az írót több történész is bírálja. A Boia-ellenesek egy része azzal érvel, hogy valaki, aki ennyire el tudja magát adni a piacon, az manipulál. Felemlegeti Ioan Aurel Pop 2015-ben tett megjegyzését, miszerint Boia, a haszonszerzés kedvéért meghamisítja a történelmet. Más történészek nem állítanak ennyire meredeket. Egyerűen azért nem szeretik Boiát, mert az író életműve évről évre hígul. Kétségkívül kijelenthető, hogy az író egy viszonyításra kényszerítő személy.

A fordító szerint azzal, hogy ténylegesen meg lehet érteni a történelemben végbe ment folyamatokat, már elért valamit az író. A lábjegyzet nem olyan fontos. Nem a számokat helyezi előtérbe, hanem az egymásból következő események revelációját. Lucian Boia a történelem marketingese, fogalmaz a fordító.

Az 1918-as eseményekről szóló regényére tudatosan készült. Már a tavalyi év végén megjelent. Kiemelt szerepe van a könyvben annak, hogy az író az 1959-est, és nem az 1918-as egyesült tartja Románia nagy egyesülésének. Továbbá ami még fontos, hogy nem kifejezetten az 1918-as  történésekről beszél, hanem inkább a körülötte zajló ok-okozati helyzetek kialakulásáról. Lehetett volna másképp is, fogalmaz az író. De valahogy úgy érvel, amiből jól kivehetően az érzékelődik, hogy ez egy kikerülhetetlen esemény volt, mondja Lázok. Nem biztos, hogy jobban rendeződhettek volna a dolgok, ha nem következik a világháború. Egy másik fontos kérdéskör, amit felvet az író, hogy Erdélynek nem csak egy története van, hanem legalább kettő. De inkább még annál is több, teszi hozzá a fordító.

Ezt kivesézve Lázok Klára arról kérdezte a fordítót, hogy milyen volt többedjére is Boiát fordítani. Rostás Péter István szerint Lucian Boia egy beérett intellektuális alkat, aki már nem fog sokat módosulni. Kiharcolta a maga kiérdemelt helyét. Hozzátesz egy alternatív látásmódot a szemellenzős nemzetek tárába. Már léteznek Boia-követő történészek. Meg amúgy is. Beszélünk róla. Már ezért megérte lapra vetnie a szavakat.

November 17, 2019

Vera: a szeretet és titok könyve

Grecsó Krisztiánt senkinek sem kell bemutatni. Ugyanez elmondható az író új könyvéről is. A Vera életműben való elhelyezése azonban két táborra osztja az olvasókat. Van, aki tipikus Grecsó-regénynek tartja, mások viszont úgy vélik, az író itt megválik eddig jólbevált receptjétől. A megtévesztő talán, hogy egy kislányt helyez a történet középpontjába, holott eddig felnőtt férfiak szemszögéből […]

November 17, 2019

Jack Cole dalai – részlet

Kovács András Ferenc 1988 és 1995 között, nagyszerű szerepjátékot vállalva, dalok formájában adta közre Jack Cole amerikai költő negyven versét, amelyeket kötetben való megjelenésük után az akkor még színinövendék Fazekas Ernő, Márton Lóránt és Nagy Csongor megzenésítve, egyetlen estébe sűrítve, előadott. Több mint húsz év után, a költő 60. születésnapja tiszteletére, a három színész a […]

November 17, 2019

Markó Béla: A könyves város

Néhány esztendővel a diktatúra bukása előtt Romániában megtiltották számos erdélyi város magyar nevének használatát a sajtóban. Így aztán azok az újságírók, akik nem voltak hajlandók Nagyváradot magyar szövegben Oradeaként emlegetni, úgy írták körül, hogy a „pece-parti Párizs”, ami egy száraz tudósításban eléggé furcsán hangzott, de jól tudták az olvasók is, miről van szó. Kolozsvárt sem […]