November 6, 2012

„Bevezetjük a gyereket a kultúrába”

 

– Miért látod fontosnak a könyvvásáros gyerekfoglalkozásokat?

 

Tudjuk, hogy a könyv mint hagyományos információhordozó jelentős szerepet játszik a nevelésben, hiszen általa nemcsak a kulturális értékek átszármaztatása történik, hanem a gyerekek kulturális életbe való bevezetése is. A könyv ilyen szempontból a „kulturalizáció” eszközeként szolgál. A szülőnek, a pedagógusnak kulcsszerepe van abban, hogy milyen kapcsolatot teremt a gyerek és a kultúra e fontos hordozója között. Ahogy a könyv általában a kultúra, így a gyerekkönyv is a gyermekkultúrának szerves részét képezi . A könyvvásárra, és azon belül a gyerekprogramok megszervezésére is ilyen szempontból tekintek.

Ezelőtt két évvel azért tartottuk fontosnak, hogy megszólítsuk a gyerekeket, és „elcsalogassuk” őket erre a nagyszerű kulturális eseményre, mert a vásár és a köréje felépülő programok számos lehetőséget biztosítanak arra, hogy a gyerek találkozzon a könyvvel. Nehezen elképzelhető az, hogy a gyerek kényszerrel szeresse meg az olvasást. Az közvetett nevelés sokkal hatékonyabb ilyen szempontból. Könnyebben lesz olvasó, könyvszerető, tudásra éhes az a gyerek, aki a családban, illetve közvetlen környezetében példát lát erre. Ezért szeretnénk, ha a szülő vagy a pedagógus elhozná gyerekét ezekre a foglalkozásokra, amelyek az olvasás megalapozásával, az olvasással, könyvvel, az alkotással kapcsolatosak.

 

 

– Mire figyeltél a foglalkozások megtervezésekor?

 

Nagyon megörültem, amikor a vásár főszervezője, Káli Király István megkeresett, és külön termet, széles időkeretet valamint szabadkezet biztosított a vásár gyermekprogramjainak a megszervezésében. A legfontosabb szempont, amelyre odafigyeltem, az a korosztályokkal kapcsolatos. Lényegesnek tartottam, hogy a totyogóktól a 14 éves kamaszig minden korosztály megtalálja a kedvére valót.

Szülőként, de pályafutásom alatt is alkalmam volt megismerni mindegyik korosztály életkori sajátosságait, és tapasztalataimra építve úgy állítottam össze a programot, hogy az megfeleljen igényeiknek, érdeklődésüknek. Így a legkisebbeknek, akik éppen most fedezik fel a világot, puhakönyves foglalkozást, mozgásos játékokat, mondókázást választottam. Az óvodás határtalan képzelete által a fantasztikum világában él, éppen ezért alapvető tevékenysége a játék, szellemi tápláléka pedig a mese. Ennek az igénynek eleget téve sok mesélést, annak különböző formáit választottam: bábozással, zenehallgatással, drámajátékokkal, mozgással egybekötött mesehallgatást, papírszínházat, kézműves foglalkozást, rajzolást.

A kisiskolás korban a gyerekek mivel már elsajátították az írás-olvasás készségét maguk is megpróbálkozhatnak irodalmi művek írásával, legyen az mese vagy vers, illetve maguk is ajánlani tudják egymásnak kedvenc olvasmányaikat. Ez utóbbihoz azért ragaszkodtam, mert ezek olyan egyedi alkalmak és lehetőségek, amelyekre ritkán kerül sor az iskolai oktatás során. Nagyszerű alkalom arra, hogy a gyerekek ne csak az osztálytársaktól, hanem más, velük egykorú gyerekektől halljanak ajánlókat, megoszthassák közösen olvasmányélményeiket, beszéljenek a könyvről stb. Ez megerősíti őket abban a hitükben, hogy olvasni jó.

A nagyobbakat már a szerzői lét érdekli, szeretnék tudni, hogy hogyan készül a mű, ki áll a sorok mögött. Éppen ezért alkalmat nyújtunk arra, hogy kedvenc szerzőjükkel, esetleg általuk még ismeretlen kortárs költőkkel, meseírókkal ismerkedjenek meg, és beszélgessenek velük. A kamaszokat már a könyv keletkezésének folyamata, a könyv és az írás története érdekli. Nekik ezzel kapcsolatos foglalkozásokat terveztünk.

 

– Át lehet adni a könyv iránti szeretetet a kicsiknek az ilyen foglalkozásokon?

 

Én, személy szerint, nagyon hiszek ebben. A gyermekeim kicsik, de mai napig emlegetik az előző évek alatt szervezett könyvvásáros foglalkozásokat. Természetesen ez az egy alkalom nem fogja őket olvasóvá nevelni, de nekünk az is sikert jelent, ha egy gyerek jól érzi magát ezeken a foglalkozásokon, meghallgat egy mesét, elmond egy verset, lerajzolva kedvenc meseszereplőjét vagy elkészíti a mesében hallott figurát, és ezt a kellemes élményt otthon felidézi.

A gyermekek másképpen olvasnak mint a felnőttek. Szívvel, lélekkel. Tehát az olvasóvá nevelés leghatékonyabb módja, ha a gyerekeket érzelmi síkon nyerjük meg az irodalomnak. Számos eszköz áll ma már rendelkezésünkre, hogy megragadjuk a képzeletét, hogy elvarázsoljuk és bevezessük kezdetben a mesék csodálatos birodalmába, később az irodalom világába. Ha lehetőséget kap arra, hogy párszor megtapasztalja, átélje egy ilyen meseolvasás bensőséges, meghitt hangulatát, kialakul benne az igény a további mesehallgatásra, és ezáltal megteremtjük annak feltételét, hogy a későbbiekben pozitívan viszonyuljon a könyvek világához.

 

– Feltételezem, ezekre a foglalkozásokra vannak minden évben visszajáró „vendégek”, csoportok. Mennyire kell évről évre újat adni a gyerekeknek.

 

Meséből, gyerekversből, játékból sosem elég! Jól tudják ezt nemcsak a gyerekek, hanem már a szülők, is. Nem fogunk változtatni, nagyjából ugyanezek a foglalkozások maradnak jövőre is (a gyerekek életkori sajátosságai nem változnak egyik évről a másikra!), csak más könyvbemutatók lesznek a jövőben megjelent gyerekkönyvújdonságokkal, esetleg más szerzőket hívunk meg. Jövőben a gyerekek más foglalkozásokat is választhatnak, amelyre az idén nem jutottak el, vagy ami akkori érdeklődésüknek majd megfelel.

 

– A gyerekfoglalkozásokra a Művészeti Líceum diákjai „készítik elő a terepet”. Ez miért hangsúlyos? Hogyan történik?

 

Igen, próbáljuk a termet, ahol ezek a foglakozások zajlanak hangulatossá tenni, hiszen jelenleg nem ez a küldetése a teremnek, a színház próbatermeként funkcionál. De erre az alkalomra kidíszítjük. Erre művészetis diákokat kértünk fel. Szeretnénk őket is bevonni ennek a rangos városi rendezvénynek a lebonyolításába. Célunk, hogy a gyerekek, ha már eljönnek, valóban kellemes környezetben töltsék azt a pár órát, és esztétikai, kulturális és egyéb maradandó élményekkel távozzanak.

 

– Mit üzensz a vásárra ellátogató szülőknek?

 

Az olvasóvá nevelést nem lehet elég korán kezdeni. „A gyermekkor évei azok az esztendők, amikor a szív a legérzékenyebb, leghajlékonyabb” – mondta egykor Oberlin. Ragadjuk most meg annak lehetőségét, hogy a gyerekek ezen foglalkozások által megismerkedjenek a könyvvel, találkozzanak szerzőjükkel, miközben maguk is részesévé válnak egy-egy alkotási folyamat során önmaguk, társaik és a világ jobb megismerésének. A gyerekprogramok ideje alatt a szülők nyugodtan ránk bízhatják gyerekeiket, ugyanis mi nem csak vigyázunk rájuk, hanem gondoskodunk arról, hogy jól is érezzék magukat, mialatt a szülők szétnéznek a vásárban. (Farkas István/vasarhely.ro)

November 18, 2023

Vida Gábor kapta az Év Szerzője-díjat a vásárhelyi könyvvásáron

Vida Gábor kapta az Év szerzője-díjat a 29. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron a Magvető Kiadónál idén tavasszal megjelent Senkiháza című kötetéért. A szerző a Gyarmathy János szobrászművész által készített kisplasztikát és a Communitas Alapítvány jovóltából 1 000 eurónak megfelelő pénzjutalmat vehette át a vásár november 17-i gáláján.  „Vida Gábor az egyik legjobb kortárs magyar író. Fontos […]

November 16, 2023

„Megtörtént dolgokról tudunk-e értelmesen beszélni” – interjú Vida Gáborral

Vida Gábor Senkiháza című, az 1936 és 1946 közötti időszakban játszódó, idén tavasszal megjelent új regénye, ahogy a szerzőtől megszokhattuk, egy ízig-vérig Erdély-történet, amelyben van szerelmi bánat, etnikumok együttélése, realitás és fikció. Az Erdélyi lektűr – amint az alcím jelzi – legszívesebben a természetet járó írójával a regénye születéstörténetéről beszélgettünk. A Senkiháza eseményeinek egyik fő […]

November 16, 2023

Olvasójáték: a könyvről való párbeszéd lehetősége

Jubileumi kiadásához érkezett idén a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár olvasásnépszerűsítő játéka. Az Olvasd el, és játssz velünk! már a kezdetekben „közvetítő szerepre” vállalkozott: megteremteni a könyvről való párbeszéd lehetőségét író és olvasó között. Az adhatás gyönyörűsége az, ami ennek a munkának a szépsége – mondja Makkai Kinga, az olvasójáték főszervezője. Vele beszélgettünk. Ha leltárt kellene készíts […]