November 18, 2018

80×80: könnyedén a súlyos valóságról

A marosvásárhelyi Bolyai utcában található Mini Café már megnyitása óta ad otthont Szentes Zágon alkotásainak. Igaz, eddig csak reprodukciókat tekinthettek meg a betérő vendégek. November 17től azonban pár hétig nyolc eredeti festmény várja a betérőket.

 

A kiállítást B. Szabó Zsolt nyitja. Elmondja, hogy szubjektív kötődése van ezekhez a festményekhez. A 80×80 egyszerű, de nagyszerű cím. Ugyanígy hatottak éveken keresztül Szentes Zágon művei ebben a térben. A moderátor külön kiemeli a tér fontosságát. Az avant garde művészetnek kellenek ezek a közösségi terek. Nem jó szeparálni. Be kell dobni a mély vízbe. Lesz, ami lesz. Úgy gondolja a kávézó erre kifejezetten megfelel. Az embernek egy szempillantásnyi idővel több jut ilyenkor szemlélődni.

A megnyitó további részében Molnár Emese művészetszociológus beszél a nézőpontjáról, ami inkább személyes, mint szakmai. A meseszerű képek amorf alakzatai, a létező és kitalált lények erős Zippelt tartalomként fogalmaznak meg egy erős társadalomkritikát. Egy rendszerről. Orwell világa is beleivódik az akrilfesték mély rétegeibe. Ahogy végignézem a képeket megértem ezt a fajta értelmezést is. Viszont megvárva a megnyitó végét, magamat is átengedem a festményeknek. Tegyenek velem, amit akarnak. Sok mindent láttam ezekben a képekben. Úgy gondolom, hogy szabad asszociációval mindenki más is ezt tette, és fogja tenni, aki betéved a kávézóba.

Zárásként talán egy gondolatot osztanék meg ezek közül. Szentes Zágon alkotásai elsőre a gyermekfestmények hangulatát vetítik elő. Második és harmadik pillantásra is csak bohókás, mindent összegabalyító, felnagyító, megszemélyesítő történeteket, karaktereket látunk. Miután tovább szemlélődünk, a legkisebb részletek felgöngyölítése után kezdjük el érteni azt a súlyos mondanivalót, amit a festő belevarázsolt a műveibe. A jegyzetfüzetemben úgy írtam le, hogy azért kelti fel az érdeklődést, mert nem depis; az emberek a cigarettásdoboz elrettentő fotóit inkább eltakarják, és úgy mérgezik tovább a tüdejüket. Ezzel szemben itt játszva csalogat a hasító valóságba. Túl sokat nézted már ahhoz, hogy csak úgy el tudj távolodni tőlük.

A Mini kávézóban ülő vendégeknek minden alkalommal kap a retinájuk egy italnyi időt a világgal való kínos szembenézésre. És még örülnek is neki. Kitörölni viszont már nem tudják.

 

November 17, 2019

Vera: a szeretet és titok könyve

Grecsó Krisztiánt senkinek sem kell bemutatni. Ugyanez elmondható az író új könyvéről is. A Vera életműben való elhelyezése azonban két táborra osztja az olvasókat. Van, aki tipikus Grecsó-regénynek tartja, mások viszont úgy vélik, az író itt megválik eddig jólbevált receptjétől. A megtévesztő talán, hogy egy kislányt helyez a történet középpontjába, holott eddig felnőtt férfiak szemszögéből […]

November 17, 2019

Jack Cole dalai – részlet

Kovács András Ferenc 1988 és 1995 között, nagyszerű szerepjátékot vállalva, dalok formájában adta közre Jack Cole amerikai költő negyven versét, amelyeket kötetben való megjelenésük után az akkor még színinövendék Fazekas Ernő, Márton Lóránt és Nagy Csongor megzenésítve, egyetlen estébe sűrítve, előadott. Több mint húsz év után, a költő 60. születésnapja tiszteletére, a három színész a […]

November 17, 2019

Markó Béla: A könyves város

Néhány esztendővel a diktatúra bukása előtt Romániában megtiltották számos erdélyi város magyar nevének használatát a sajtóban. Így aztán azok az újságírók, akik nem voltak hajlandók Nagyváradot magyar szövegben Oradeaként emlegetni, úgy írták körül, hogy a „pece-parti Párizs”, ami egy száraz tudósításban eléggé furcsán hangzott, de jól tudták az olvasók is, miről van szó. Kolozsvárt sem […]