Csütörtök, 2017. augusztus 17.
JÁCINT napja
Menü

Kilátó

Péntek, 2014. szeptember 19. | efi

Ha a számítógép a demiürgosz


Caragiale tragikomédiái elbújhatnak amellett az igaz történet mellett, amit egy Nagy László nevű marosvásárhelyi úriember osztott meg a Népújsággal. A Dózsa György utcában lakik egy 92 éves idős néni, aki soha nem volt férjnél, nincsenek hozzátartozói, látását elveszítette, az állam pedig az életét is elvette. Nem a szó szoros értelmében, csak papíron, de ez számára épp elég. Miután halottnak nyilvánították, elvesztette a világtalanságért járó 929 lejes segélyét, így sem augusztusban, sem szeptemberben nem kapott egy lejt sem.

Manci néni, így hívják ugyanis főszereplőnket, Pap Margaretaként szerepelt az állam nyilvántartásában, akárcsak az az idős néni, aki a Görbe utcában lakott (férje után lett Pap Margareta), mígnem 2010-ben elhunyt. A névegyezést tovább bonyolítja, hogy a Görbe utca néhai Pap Margaretajának elírták a személyi számát, ugyanazt a CNP-t kapta, mint Manci néni, így amikor elhunyt, a biztonság kedvéért mindkettejüket törölték az élők sorából.

Manci néni a névrokona elhalálozása után egyszer már bizonyította a Lakosság-nyilvántartó Hivatalban, hogy él, ez azonban nem volt elég. Miután leélt közel egy évszázadot, bizonygatnia kell agyondigitalizált világunkban – amikor minden lépésünkről tud a Nagy Testvér – hogy ÉL. Talán jobb is, hogy nem látja, a sok számítógépet, ami nyilvántartja az élőket, a demiürgoszt játsszó, üveges szemű, unottan ücsörgő hivatalnokokat, akik az üvegablak mögött döntenek élő és holt „minősítésekről”.