Szerda, 2017. június 28.
LEVENTE, IRÉN napja
Menü

Kilátó

Csütörtök, 2015. november 19. | efi

Gyalog vagy kiscsávó?


A mánélistáktól tudjuk azt, hogy a siker mértéke a márkás cuccok, jó autó, jó nő triumvirátus koefficiensének a függvénye. Azt azonban, hogy az autóra vonatkozó részt Marosvásárhely polgármestere is osztja, nem sejtettük. Pedig Dorin Florea az elmúlt tizenkét év alatt igazán törekedett arra, hogy bebizonyítsa: különleges elképzelése van az élhető város fogalmáról. Eddig jobbára csak a magyar közösség tagjai háborogtak magatartása miatt. Most azonban a román lakosság is méltán mormolhatja maga elé: „Tudod mit? Menj a fenébe!” Kiderült ugyanis, hogy Marosvásárhelyen csak akkor vesznek emberszámba, ha van autód.

Erre vonatkozó sejtésünk mondjuk eddig is volt, de megelőlegeztük a bizalmat és azt mondtuk, csak a kerékpárosokat nem bírja a városvezető, illetve az önkormányzati képviselők, akik asszisztálnak bohóckodásaihoz vagy tétlenül nézik azokat.

Az egész várost átfogó útjavítási munkálatok során láttuk azt, hogy az úttestszélesítést a járdák sínylik meg. Azt azonban legmerészebb álmainkban sem sejtettük, hogy azok, akik esetleg nem autóval közlekednek (vagy azért, mert nem engedhetik meg maguknak, vagy azért mert környezettudatosan élnek) magasról le vannak szarva. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Maros Megyei Sürgősségi Kórház közötti útszakaszt sikeresen kiszélesítették, újraaszfaltozták, a járdát pedig lepiskótázták. Csak épp megfeledkeztek arról, hogy a gyalogosok nem járhatnak az autók tetején.

Utóbbiak ugyanis elfoglalták a teljes járdafelületet, miután az út szélén nem állomásozhattak. Mondhatnánk, hogy nem is a polgármester hibás midezért, hanem a mocsok autósok, de nem lenne igazunk. Egy városvezető ugyanis arra kellene ösztönözze a lakosságot, hogy hanyagolja az autós közlekedést. Hisz van jól működő tömegközlekedésünk, vannak kerékpárútjaink, a városban tiszta a levegő, így öröm sétálni is. De nem. Marosvásárhely nem erről szól. Kerékpárosként lassan életveszélyes az utcára menni. A buszok késnek, ha pedig jönnek, túlzsúfoltak. A gyalogos közlekedés pedig lassan lehetetlen. Marosvásárhely már rég nem az élhetőségről szól. Hanem a túlélésről.