Szerda, 2017. június 28.
LEVENTE, IRÉN napja
Menü

Éjjeli őrjárat

Szombat, 2015. március 21. | Hamar Mátyás Ruben

Városi gólyabál: művészetisek


Néhány órán belül nyilvánvalóvá válik, hogy melyik középiskola gólyapárja ünnepelheti az 5. alkalommal megszervezett Városi Gólyabál győzelmét. Az eseményre 17 órától kerül sor a Kultúrpalotában az Euromedia Advertising és a Mai Generáció szervezésében. 
Mi pedig épp az utolsó percekben igyekszünk bemutatni a 10 marosvásárhelyi középiskolát képviselő tehetséges kilencedikeseket. Hogy mennyire készültek a nagy eseményre meglátszik abból is, hogy a büntető fekvőtámaszokkal is tűzdelt próbák, na meg a kötelező suli mellett alig jutott idejük magukról mesélni. 
 
A Művészeti Líceum Gólyabálján Kurjatkó Tamás és Göllner Boróka diadalmaskodott. Számukra a megmérettetés egy hasznos tapasztalatokat nyújtó esemény volt. Ideális párnak tekintik magukat – ez a legegyszerűbb mód a két művészlélektől származó, haverséget és lazaságot kifejező jelzőknek a megfogalmazására. A lazaság apropóján Boró úgy véli, néha azért túlzásba viszik a hülyéskedést. Sokat nevetnek, ők voltak az a páros, aki elsőként csinált poént a kérdezz-felelünk játékból. Így derült ki, hogy mindketten állatbarátok: Tamás egy kutya és két macska, míg Boró két kutya és két macska gazdája. Személyi számukat azonban nem árulták el, na jó az nem is érdekelt bennünket.
 
 
(Forrás: Facebook.com/Városi Gólyabál)
 
A Művészeti Gólyabálján mindketten jól szórakoztak. Igaz, arra nem kellett annyit készülniük, legalábbis Tamás szerint. Abban Boró is egyetért, hogy a Városi Gólyabál külsős szemmel rém egyszerűnek tűnt, résztvevőként már egészen más. A próbák nehezek, de nem panaszkodnak, inkább a dolgok pozitív oldalára tekintenek: örülnek a Városi Gólyabálnak, hiszen általa a különböző közép sulik versenyzői „összehangolódhatnak” és egy szép előadást hozhatnak létre. 
Hogy mit jelent számukra Rió? Tamásnak egy vidám, színes rendezvényt. Boró szavaival élve viszont: „Színes ruhák, tánc, szórakozás, boldogság élmény, élvezet”.
 
Ahogyan a sulis gólyabálon sem, úgy itt sem kívánnak rivalizálni. Boró például egyenesen örült annak, hogy barátaival is megmérkőzött, szerinte ezáltal sokkal inkább közelebb került hozzájuk. Tamás úgy véli: „nem győzelemre kell hajtani, hanem arra, hogy inkább jól érezze magát az ember, így nem fog izgulni annyira és a végén jól is sülhet el a dolog”.
Nyerni természetesen ők szeretnének, ám tudatában vannak a mezőny erősségének, és eredménytől függetlenül örülnek az eddigi és a néhány órán múlva szintén múlt időben említendő tapasztalatok megszerzésének. Azt, amiért elvállalták a részvételt már megkapták: az új barátok, buli és jó hangulat már csak egy jó szerepléssel megkoronázásra vár.